Gömöri István

Éva hol vagy

sorsunk pecsétje – tiltott piros alma

nincsen fölötted égnek – se pokolnak hatalma

öldedben gyökerezik a teremtés

/élet – halál – háborúság – béke

szeretet – hűség – csalás/

anyaföld büszkesége

Oltár vagy – áldozunk érted

minden hatalmak fája

lelkünkre égett sebek nyíló tüzes virága

te diktálod és róják a végtelen kopjafáján

történelmünket – sorsunk – az Isten és a Sátán

Bölcsőjét te ringatod e tengelye-tört világnak

szemeit te fogod le s föléje hullasz virágnak

Gömöri István

(Cím nélkül)

Ha meghalok tündér leszek

 Ég és föld közt ellebegek

Testem lenn a porban holtan

  Reá hullik tündértollam

  Csillagos űrben szállok

Nincsen áldás nincsen átok

  Álmaitok ott vigyázom

Vesztett hitem odavárom

2019. szeptember

2019. Július

2019. június

2019. május

Sulyok Csaba: Tükör

2019. április

2019. március

*

Dani Imre

AHOL NEM LESZ...

2019. február

Ecseki András

Megidézve...

Perelinben jön egy ember
szürke kalap busa fején
mögötte a zúgó tenger
– magabiztos, – sosem szerény!

Ő az Ady, – mind tudjátok –
fák alá ül s gondolkodik, –
benne élnek messiások,
mert az ördög fondorkodik!

Ősz időben kalapján ma
egy szál rózsa árválkodik,
szívét, lelkét csata zúzta, –
Istenekkel ármánykodik !

Negyven éve, – egész élet
– szélütötte zajos világ –
fejében a végítélet
– el is szárad az a virág !

Jött egy ember perelinben
sötét kalappal a fején,
lekonyuló őszi rózsa: –
orákulum Isten hegyén!

2019. január