A hónap verse – vásárhelyi Pákozdy Ferenc: Mennyország
2019. Július
vásárhelyi Pákozdy Ferenc
Mennyország
Lehevertem az öreg díványra,
melyen első versem született
és az anyám kilehelte lelkét.
Meg is rohant rögtön a sok emlék,
mint a tenger egy kis szigetet.
Mint fekete szakadékos partot
döntötte le férfikoromat,
gyerekkorom valamennyi álmát
mint sirályok fehér sokadalmát
verte föl a sebes áradat.
Mint a sirály, csőrében fiával,
mint a szélvész az örvény felett
röpült tova boldogabb hazába,
az ábrándok paradicsomába,
szívemmel a vágy, a képzelet.
Újra láttam igazi hazámat,
az elveszett paradicsomot,
ahol nincsen úr és szolga sincsen,
ahol sohasem pöröl az Isten
és az ember mindig mosolyog.
Én vagyok az Isten, hittem már-már,
amikor egy harmatmosolyú
emberfiók, körülkopogtatva
kobakomat, megállapította:
– De tele van a fejed, apu!
– Tele, de csak vízzel… – védekeztem
elpirulva, félpityókásan,
mint a részeg, akit lázálmából,
egyenest a halál mámorából
térített magához orvosa.
Hegyipatak volt fiam beszéde,
átlátszó, mint a hegyibeszéd.
Megfürödtem fiam beszédében,
megtöröltem szememet ingében,
megcsókoltam végül a kezét.
Valameddig még eljátszadoztunk.
Nem én vele, hanem ő velem.
Megugatott, mint puli a kölykét,
mint a jó házőrző a holdtöltét,
mint a képzelgést az értelem.
Olybá vettem hirtelen a díványt,
mint a világosság szirtfokát,
tiszta fővel, álmélkodva láttam,
hogyan fér el egy kicsi szobában
mindenestül az egész világ.
Megöleltem az egész világot,
mint az imént a kisfiamat,
mint valaha az édesanyámat.
Megtaláltam a földön hazámat,
a pokolban mennyországomat.
*
Megjelent a hódmezővásárhelyi Népújság 1936. szeptember 20-i számának 3. oldalán, majd cím és szövegváltoztatás nélkül, XXV. római számmal jelölve a Stádium Könyvkiadó hitbizományában 1944 őszén a hódmezővásárhelyi Ladányi Jánosné könyvnyomdájában készült, és megjelenése után szinte azonnal elkobzott „Förgetegben” című második verseskötetében.
A kötet utolsó, 142. oldalán közölt „Időmutató” alapján, közelebbről nem datálva, 1935-ben írta ezt a verset.
Az újraközlés engedélyezéséért köszönet a költő unokahúgának, Pákozdy Katalinnak.
(Szöveggondozás és jegyzet: Béres Dezső)