Balog Ernő: Újhold előtt
Balog Ernő (1954-2003) "nem lehet helyben megszokott képzőművészeti ismérvekkel behatárolni [...] az érzelmi túlfűtöttség, ami e tájhoz köti" (Sonkoly Tibor festőművész)
Balog Ernő
Újhold előtt
lépcsőkön
kopott fényben lebegsz
mégis koppan szavad
szemeit nyitod homályra
eltitkolt vágyaknak
füstként csordogálsz
kétkedő ajkamig
fogyatkozik a hold
új fényt mutatnak gyertyáid
arcom fátyol mögött
fáradt kisértéssel botorkálok
kerted illatában
testemen töredező árnyak
ágak helyén kések
borzong az ég
csillagaid ragyogja hajamba
letérdelek hát
mézcseppnyi álomban
fejemet öledre hajtom