Balog Ernő: Újhold előtt

 

 

 

lépcsőkön
kopott fényben lebegsz
mégis koppan szavad
szemeit nyitod homályra
eltitkolt vágyaknak
füstként csordogálsz
kétkedő ajkamig

fogyatkozik a hold
új fényt mutatnak gyertyáid
arcom fátyol mögött
fáradt kisértéssel botorkálok
kerted illatában

testemen töredező árnyak
ágak helyén kések
borzong az ég
csillagaid ragyogja hajamba
letérdelek hát
mézcseppnyi álomban
fejemet öledre hajtom