.

A hónap verse - Szenti Ferenc: Oknyomozó

2018 szeptemberében A hónap verse  Szenti Ferenc vásárhelyi költő műve.

                      

                         Minden vádra van

                         védelem – az önvádra

                         nincs semmiképpen.

                         ………………………

                         ………………………

Szenti Ferenc

Oknyomozó

 

Megöltek, Barátom.

A

Földi-Égi Dalnokot.

(Mindig Nektek kell csúful halnotok!)

a

mozarti-könnyed dallamon

nehéz sok követ visz szárnyakon;

a Duna-mélyből idő-végtelen repül,

segítik angyal-mentorok,

követik szentséges csúcsukkal Pilis-es hegyfokok.

Halványulatlan Csillagának fényes

tág-nagy szemében bátran nézzetek:

mélyében ott az értelem, miként a tűz –

szemetek tőle nem vakul, ám egybe-fűz:

látod az Igazat – nem képzetet –

és annyi sok valót, hogy el se képzeled.

*

Vonat elé löktek.

Magadat meg nem ölted.

(Beszéltél terveidről…, vártál vendégeket.)

Akiket félted, azok jöttek.

Vonat elé löktek,

azok, kik mindig, minden korban

hazug eszmékért, pénzért – s kéjjel ölnek:

fehéreket, feketét és rézbőrűket –

És időről-időre egyet-egyet:

a Messiást, hőst és szentet;

mind, kik ellenszegülnek –

Ki van közülük előbbre,

ki mondja meg, milyen isten!

A Magasságban olyan nincsen.

De lent vehetők sárga fémen.

Nemcsak pokol tüzére ember-testet,

de táplálnak népekbe gazul,

kínját a kötelező lelkiismeretnek.

A Kereszt ellenébe föl- önszentelődtek.

*

Szemernyit se félnek, s miként a férgek

mindenhová be- és kifúrnak;

és hívnak, terelnek gyilkos hordákat

idebentre –

Mindent, mindazt Mammon-mérlegen mérnek

és ítélnek.

*

Attila*, veled kezdtem

(ceruzádból egy szilánkkal);

bocsásd meg, ha messze mentem –,

vagy valamiben hibáztam –

Te mondtad: a dolgok összefüggnek,

és determináltak…

(Vannak még, akik értenek Téged, így nem idézlek.)

Megöltek.

Miként a nagy versmondó Színészt,**

ahogy szokták – így-úgy – a lángelméket;

és tengernyi embert mérgekkel etetnek,

agyukat zsigerlik – rabnál is

béklyóbakká teszik –

Biz’ tették és teszik…

Félre vezetnek – csinálnak

hamis történelmet.

Magyarnak és nem magyarnak.

Mindent, mindent maguknak akarnak – – –

Szegény, szinte még gyermek Júdás***,

téged is hogy megvezettek:

az Írásban, nyakadon kötelet jelzenek,

de a szakadék mélyén zúzva-törve,

beleid kifordulva hevertek –

mert, bizony: löktek.

Két ezrede árulásod vádjával etetnek:

az ezüstöket nem arra kaptad…

Csel-a-cselre csúful ráharaptat

mind az élőt, mint a holtat.

 

Lám e versben, a búzát az ocsúval

összehoztam (tán kavartam) – életedből, halálodból,

Attila – kíséreltem valamit összevetnem

e tanyányi magyar Hon képére festve,

hogy lássam, lássuk mindig –

feledhetetlen vérző szemeit

még élő szemünkkel –

és körbe-csonkolt tagjait – – –

Nem nyafogok – bevallom, néha sírok,

reményem, hogy egyszer kinyílnak a sírok…

És minden remények maradék halmán,

egy árva kis Hon-rögön írok,

hogy távozzon tőlem a félelem…

Nehéz torna – végül, tán lebírom – – –

*

Jegyzet:

* József Attila

** Latinovits Zoltán

*** Júdás - Mt. 14,51

- Mt. 27,5

- Mt. 77,5 és Ap. csel. 1,18 Vö.

- Ap. csel. 1,19

- Mt. 12,41

- Mt. 27,25


We use cookies on our website. Some of them are essential for the operation of the site, while others help us to improve this site and the user experience (tracking cookies).

You can decide for yourself whether you want to allow cookies or not. Please note that if you reject them, you may not be able to use all the functionalities of the site.

Ok