.

Arany-Tóth Katalin: Olvadás

Arany Tóth Katalin

Arany-Tóth Katalin költő

Olvadás

Naponkint az igazságot kutatom.
Ezer kérdés kering a gondolaton,
miként borostyán kúszik fel a fára.
Az avar alján miértek hevernek
választalan, bús sóhajok dacára.

Egyszerű bennem a szándék – s oktalan.
Mert nincs Világ, melynek egy valója van!
Erdők mélye se adhat soha választ,
hogyan él együtt szimbiózisában
fű, fa, gomba, virág s megannyi állat.

Csöndre vágyom az elme viharában.
Teremtelek és temetlek a mában,
te édes és átokverte képzelet...
Csak téged féltelek, törékeny lélek!
Magamhoz ölelnélek, de nem lehet.

We use cookies on our website. Some of them are essential for the operation of the site, while others help us to improve this site and the user experience (tracking cookies).

You can decide for yourself whether you want to allow cookies or not. Please note that if you reject them, you may not be able to use all the functionalities of the site.

Ok