.

Dani Imre: Kopáncs

 

- kopáncsiaknak, akiknek tartozom-

Térkép – pókhálón hímzett

minta,

zölden parázsló

apró rács,

dűlőktől szabott

tanyasor,mintha

életre kelne

Kopáncs.

 

A föld itt inkább ragad,

mint másutt,

a víz is hamarabb

megáll,

s ki csizmát lerúgni

tervez

mélyebbre húzza

a sár.

 

Harangszó itt már nem

hallik,

de a dél pontban

ideér,

leül az árnyékban

mellé, s szegény

paraszttól

enni kér.

 

Mégis. Temető nincs

errefelé,

az élet szívós,

kapaszkodik,

libát tép, aki

párnát akar,

fejet hajt, rajta

álmodik.

 

Amint az ősz nyomán

nyargalva

megjön a téli

förgeteg,

a tanyák fázósan

összebújnak,

petróleum – lámpát

gyújtva meg.

 

És a hatalmas Sík !

Mélyéről felém

kutyák ugatnak

köd – jegén,

górék, pajták

félig üresen

csúsznak a

tetején.

 

Estére kelve a

tiszai erdő

feketén károgva

megtelik,

a varjak, mint kallódó

göröngyök

szállásra lelnek

reggelig.

 

A tanyák közt többször

is megáll,

majd nyomán felporzik

a hó,

messzi boltba

igyekszik

a szán elé fogott

egy ló.

 

Ám a nappal nyújtózni

akar,

friss,vidám

békanóta,

napfény ül

le a küszöbre,

nemcsak

látogatóba.

 

Szénaillatban ébred

a reggel,

kasza peng, fenőkő

hangol,

lucernát vágó,

együtt lépő

kaszák hangja

elbarangol.

 

A felhő könnyen

bodorodik,

de csak percekre

marad,

s langyos pocsolyák

közé,

sok apró, barna

láb szalad.

 

S ha végre felépül

A Nyár,

üstben forr a

szilvalekvár,

nincs késő bánat

korai halál,

csak nyár van,megint

és nyár…

 


We use cookies on our website. Some of them are essential for the operation of the site, while others help us to improve this site and the user experience (tracking cookies).

You can decide for yourself whether you want to allow cookies or not. Please note that if you reject them, you may not be able to use all the functionalities of the site.

Ok