Sulyok Csaba: Tejút
Ez a várakozás
a Tejúton ér utol,
kéregetnek a csillagok,
nem adok, csak hallgatok.
Lekésem, hogy hullnak
a napok, csendben
zuhannak rajtam át.
Elkerült az út,
kár volt kérni
a folytatásból,
hol lépek ki
a megszokásból,
szédülve érzem a fényét,
kötött pályán keringve,
a Földre tekintve.