Sulyok Csaba: Tejút

Ez a várakozás

a Tejúton ér utol,

kéregetnek a csillagok,

nem adok, csak hallgatok.

Lekésem, hogy hullnak

a napok, csendben

zuhannak rajtam át.

Elkerült az út,

kár volt kérni

a folytatásból,

hol lépek ki

a megszokásból,

szédülve érzem a fényét,

kötött pályán keringve,

a Földre tekintve.