Haranghy Géza: Árvafény

Haranghy1 honl

Haranghy Géza költő

Haranghy Géza: Árvafény

…ha elhagysz majd egyszer, miként az ősz a lombja hullt fákat,

ha már pillantásod többé nem vigyázhat,

értelmét veszti a szó, mit szerelmünk ezerszer mondatott,

árván marad a fény mely szemedben csillant,

meztelen hűvös éjt bársonyba bújtatott.

Szeretem az arcod. Szeretem dacod, hangod, illatod,

a születő percben minden mozdulatod.

Mosolyt, mi bút feledtet, alkony-éj órán a lusta csendet,

szeretlek, szeretlek… minden új ölelést!

…Szép szemed szította örökké-szerelmed.

Meghallgatható:

Fotó: Benák K.