Wilhelm József: Téli ünnepkör

Duzzad ereidben a félsz,
a telivér riadtság előretör,
ráncaid árnyékában élsz,
s cingár imád inkább megöl.

Mind több ötleted pokolút,
bizarr körtánc-járat a sokba foszlás,
a lőreduma rádborul,
mégis valami csodára vársz.

Mohóvá tágult a világ,
terveid egyre csak bekormozódnak,
türelmed tűnő porvirág,
a most fut, és suta a holnap!

Giccstől púpozott a város,
mű gyermekkacajtól gyöngyözik az éj,
a csend - fényévnyire távol -
vásári dagonyától alél!

Álfények langy melegében
szelíd szerelem igéz pille rejtélyt,
zsongó remény ül az éjben,
valóban könnyes néhány szemhéj.

Vigasz nógat, és megragad,
pörgésed zagyva örvénylése megáll,
sőt: pállott tested felfakad,
lelked egy ábránd-bábból elszáll!