A Lucien Hervé Kamera Klub
A Lucien Hervé Kamera Klub első bemutatkozó kiállítása a Vásárhelyi Őszi Hetek üde színfoltja volt, mely nagy esztétikai élményt nyújtott; megjelentek a kísérletező, új gondolatokra inspiráló fotók is. A Vásárhelyi Látóhatár 2015/1. elektronikus lapszámában (Lapozó) látható egy kiállítási keresztmetszet alkotásaik tükrében.
Dömötör Mihály fotóművészt, a klub elnökét arra kértük, ismertesse a művészközösség céljait.
Vásárhely fotótörténetében 2014. július 10-én új fejezet kezdődött. Török János kitűnő fotóművész barátommal érzékeltük a vásárhelyi fotós életben a hiányt, felmértük az igényt, valamint kialakítottuk az intézményi feltételeket és tíz alapító taggal megalapítottuk a Lucien Hervé Kamera Klubot.
A klub célja, hogy Lucien Hervé művészi, emberi példájára, szellemi örökségére építve, a város fotóművészeti kultúráját magas szinten tovább építése, országos, nemzetközi szinten meg- és elismertesse, Hódmezővásárhely művészeti rangját emelje. Ezen célok megvalósítására a saját elhatározásunkon, tudásunkon, tehetségünkön kívül semmi nem áll rendelkezésünkre. Erre azonban, úgy gondolom, lehet alapozni. Németh László mintha csak nekünk írta volna, hogy „a célok magasságát ne befolyásolja a körülmények szűkössége.”
Természetesen egyedül, támogatás nélkül ezeket a célokat nem tudjuk megvalósítani.
Mi, vásárhelyi fotográfusok nagyon szerencsések vagyunk, ugyanis kivételesen gazdag fotós hagyománnyal rendelkezünk. Hogy csak a legkiválóbbakat említsem:
Itt fényképezett a 48-as honvédokat is megörökítő Plohn József,
Vásárhelyen született és töltötte gyermek éveit a klub világhírű névadója, Lucien Hervé,
A Bethlen Gábor Gimnáziumban érettségizett, és Mártélyon szerzett életre szóló élményeket a kitűnő természetfotós, Naggyörgy Sándor.
A ma is alkotók közül büszkék vagyunk a magyar fotográfia kiemelkedő jelentőségű egyéniségére, Eifert Jánosra, aki a klubunk tiszteletbeli elnöke.
A kiváló alkotók közt feltétlen meg kell említenem Radics Márkot, aki nem lakik itthon mindig, de tősgyökeres vásárhelyi. Vásárhely könyve miatt mindenki ismeri, és nagyra becsüli.
Elmondhatjuk, hogy nincs még egy ilyen magyar vidéki város, amely ennyi tehetséget és értéket adott a magyar fotóművészetnek.
Van tehát értékes hagyományunk, van kikre büszkének lennünk, van mire építenünk. Erőt merítünk a hagyományból és építünk rá. Építünk rá, mint ahogy épít képzőművészeti hagyományára a 61. alkalommal megnyílt Őszi Tárlat.
A fotográfus hagyomány folytatásaként nyílt meg a klub első bemutatkozó kiállítása. Ez az első találkozás a vásárhelyi fotót értő és szertő közönséggel. Lesz folytatás, mert akik helyhiány miatt kimaradtak, azoknak tavaszra szervezzük a második bemutatkozó kiállítást.
A kiállítás nagy meglepetés számomra éppúgy, mint a közönség számára. Mi alkotók is meglepődtünk, amikor felraktuk a képeket. Akkor láttuk igazán, milyen jó anyag jött össze. A képek kitűnőek, hűen tükrözik az alkotók magas szintű technikai tudását, esztétikai érzékét, világlátását.
Az első bemutatkozó kiállítás alkotói:
Baranovszky Jenő, dr. Bónis Béla, Donka Gábor, Dömötör Mihály, Gaál Györgyi, Görbe Anita, Megyesi Anett, Moldován Attila, Molnár Bence, Oláh Ádám, Pásztor András, Radics Márk, Terendi Viktória, Török Erika, Török János, Varga András, Varga Zoltán és Vári Dénes
Elmondhatjuk, hogy nem érdekes, hanem értékes képeket láthattunk a kiállításon.
Az érdekes kép a pillanatnak szól. Az értékes kép azonban hosszú időre megmarad, gazdagítja mind az alkotók, mind a nézők szellemét és lelkét.
A kiállítóknak azt kívánom, hogy a mostani sikerből bátorságot, erőt merítve fotózzanak, alkossanak tovább, éljék át minél többször az alkotás semmi máshoz nem hasonlítható szellemi és lelki kalandját, készítsenek jobbnál jobb képeket, mert Vas István költő halhatatlan szép szavait idézve:
A klub célja, hogy Lucien Hervé művészi, emberi példájára, szellemi örökségére építve, a város fotóművészeti kultúráját magas szinten tovább építése, országos, nemzetközi szinten meg- és elismertesse, Hódmezővásárhely művészeti rangját emelje. Ezen célok megvalósítására a saját elhatározásunkon, tudásunkon, tehetségünkön kívül semmi nem áll rendelkezésünkre. Erre azonban, úgy gondolom, lehet alapozni. Németh László mintha csak nekünk írta volna, hogy „a célok magasságát ne befolyásolja a körülmények szűkössége.”
Természetesen egyedül, támogatás nélkül ezeket a célokat nem tudjuk megvalósítani.
Mi, vásárhelyi fotográfusok nagyon szerencsések vagyunk, ugyanis kivételesen gazdag fotós hagyománnyal rendelkezünk. Hogy csak a legkiválóbbakat említsem:
Itt fényképezett a 48-as honvédokat is megörökítő Plohn József,
Vásárhelyen született és töltötte gyermek éveit a klub világhírű névadója, Lucien Hervé,
A Bethlen Gábor Gimnáziumban érettségizett, és Mártélyon szerzett életre szóló élményeket a kitűnő természetfotós, Naggyörgy Sándor.
A ma is alkotók közül büszkék vagyunk a magyar fotográfia kiemelkedő jelentőségű egyéniségére, Eifert Jánosra, aki a klubunk tiszteletbeli elnöke.
A kiváló alkotók közt feltétlen meg kell említenem Radics Márkot, aki nem lakik itthon mindig, de tősgyökeres vásárhelyi. Vásárhely könyve miatt mindenki ismeri, és nagyra becsüli.
Elmondhatjuk, hogy nincs még egy ilyen magyar vidéki város, amely ennyi tehetséget és értéket adott a magyar fotóművészetnek.
Van tehát értékes hagyományunk, van kikre büszkének lennünk, van mire építenünk. Erőt merítünk a hagyományból és építünk rá. Építünk rá, mint ahogy épít képzőművészeti hagyományára a 61. alkalommal megnyílt Őszi Tárlat.
A fotográfus hagyomány folytatásaként nyílt meg a klub első bemutatkozó kiállítása. Ez az első találkozás a vásárhelyi fotót értő és szertő közönséggel. Lesz folytatás, mert akik helyhiány miatt kimaradtak, azoknak tavaszra szervezzük a második bemutatkozó kiállítást.
A kiállítás nagy meglepetés számomra éppúgy, mint a közönség számára. Mi alkotók is meglepődtünk, amikor felraktuk a képeket. Akkor láttuk igazán, milyen jó anyag jött össze. A képek kitűnőek, hűen tükrözik az alkotók magas szintű technikai tudását, esztétikai érzékét, világlátását.
Az első bemutatkozó kiállítás alkotói:
Baranovszky Jenő, dr. Bónis Béla, Donka Gábor, Dömötör Mihály, Gaál Györgyi, Görbe Anita, Megyesi Anett, Moldován Attila, Molnár Bence, Oláh Ádám, Pásztor András, Radics Márk, Terendi Viktória, Török Erika, Török János, Varga András, Varga Zoltán és Vári Dénes
Elmondhatjuk, hogy nem érdekes, hanem értékes képeket láthattunk a kiállításon.
Az érdekes kép a pillanatnak szól. Az értékes kép azonban hosszú időre megmarad, gazdagítja mind az alkotók, mind a nézők szellemét és lelkét.
A kiállítóknak azt kívánom, hogy a mostani sikerből bátorságot, erőt merítve fotózzanak, alkossanak tovább, éljék át minél többször az alkotás semmi máshoz nem hasonlítható szellemi és lelki kalandját, készítsenek jobbnál jobb képeket, mert Vas István költő halhatatlan szép szavait idézve:
„nincs, ami többet érne, mint az életünk,
amit belőle csinálni tudunk és merünk,
ez a nagy értelme és kalandja,
minden egyéb
szédült, vagy szédítő halandzsa”
amit belőle csinálni tudunk és merünk,
ez a nagy értelme és kalandja,
minden egyéb
szédült, vagy szédítő halandzsa”
Úgy gondolom a Lucien Hervé Kamera Klub első bemutatkozó tárlatát értő szemmel, és nyitott lélekkel szemlélő nézőknek maradandó esztétikai élmény, mert hiszem, hogy a művészet kiemeli az embert mindennapi élete esetleges élményeiből, szembesíti a létezés nagy kérdéseivel, és ezzel értőbbé, emberibbé teszi.
Sok sikert kívánunk!