Samu Katalin szobrászművész

(fotó:)¹

A Wartha Vince Kerámiaművészeti Alapítvány XXII. Vásárhelyi Kerámia Szimpóziuma a „Horizont”-ot választotta a 2019. évi művészi koncepciójaként.

Egyik eseménye Pannonhalmi Zsuzsanna Ferenczy Noémi díjas keramikusművész, és mint alapítványi elnök javaslatára Samu Katalin szobrászművész kiállítása, aki a kő és fa mellett maga is szívesen alkotott agyagból. Elmondása szerint szerette környezetében a fazekas, mázas edényeket, melyek gazdag szín- és formavilága derűt, harmóniát és ritmust vitt az életébe. Több tucatnyi, különböző méretű színes cserépedény fedelét őrizte, melyekkel a falat díszítette. Szívesen kísérletezett újszerű anyaggal, mely a kerámia felé terelte a figyelmét. Ahogy a művész személyisége a végletek között bontakozott ki, úgy a művészetben is, a monumentális és a miniatűr is természetes volt számára.

Samu Katalin kiállítása mellett később, a szimpózium ideje alatt született alkotásokat is láthatjuk, melyeket hagyományosan, a művészeti program befejező akkordjaként tekinthetünk meg.

Jelen szimpózium egyik alkotója Krajtsovits Margit szobrász, aki személyesen is ismerte Samu Katalint.

Így általa, s mások által, a régi felidézett emlékek kapcsolnak össze múltat, jelent és jövőt.

Az alábbiakban Samu Katalin életútjába nyerhetünk betekintést, köszönettel fogadva a kiegészítéseket a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. címre.

 

XX. sz. eleje	A Samu család a XVII. sz. végén, a Dunántúlról került Vásárhelyre. Samu Ferenc Hódmezővásárhelyen, a XX. század elején, a Mátyás u. 8. szám alatt építtette föl a klasszicista stílusú tornácos, dór oszlopos házukat, melyet 1978-ban kisajátítottak. Fölújítását követően a Városvédő- és Szépítő Egyesület, majd a Gazdasági Egyesület helyi szervezete kapott benne helyet.2
1934	November 21-én, Hódmezővásárhelyen, kulák családban született Samu Katalin. Édesanyja: Láda Jusztina Édesapja: Samu Ferenc
	Rajz és szobrász-tehetségére már az általános iskolában fölfigyeltek, Szegedre került tanulmányainak folytatására.
1948	Szegeden, Tápai Antal szobrászművész művészeti szabadiskolájában tanult, itt ismerkedett meg a szobrászat alapjaival.
1951 – 1952	Budapesten már az érettségi vizsgája előtt felvételt nyert a Magyar Képzőművészeti Főiskola szobrász főtanszakra Mikus Sándor szobrászművész (1903-1982) osztályába, akit a későbbiekben is egyik mesterének tartott. Társadalmi helyzetéből adódóan azonban gondok merültek föl, ezért jobbnak látta szüneteltetni a tanulmányait. (Szakérettségit Budapesten tett.)
1954 – 1958	Kis szünet után beiratkozott a Magyar Iparművészeti Főiskolára. Mestere Borsos Miklós szobrászművész (1906-1990). Anatómiát és tárgyábrázolást Barcsay Jenő (1900-1988) festőművész, grafikustól tanult.
1958	Tanulmányainak befejeztével visszatért szülővárosába, Hódmezővásárhelyre (Mátyás u. 8. sz. házukba), ahol az alkotói tevékenysége kibontakozhatott. Közben sokat tartózkodott a család tanyáján, szabad idejében szívesen lovagolt és foglalkozott a háziállatokkal, kikről számtalan műve maradt fönn.
1958	Tagja lett a MAOE-nak
1960	A Petőfi Művelődési Ház szobrász szakkörét vezette
1964 – 1977	A szegedi Tömörkény István Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola művészetpedagógusaként rajz-mintázást tanított.
1966	Három évre szóló Derkovits-ösztöndíjat kapott.
1969	1969. október 17-én adták át Hódmezővásárhelyen (Kohán utca) a műtermes művészlakásokat, köztük Samu Katalinnak is. Az ideális művészi alkotói teret azonban nem sokáig élvezhette, mert hiányozott számára a gazdálkodói háttér, az állatok közelsége, szeretete, mely gyermekkorától áthatotta, ami a föltétlen szabadságot jelentette számára. Rövidesen átköltözött a Garai utcába, egy dél-alföldi paraszt házba, ahol korlátozott lehetősége ellenére megpróbálta az alkotói környezetét megteremteni.
1971	Nemzetközi Szobrász Szimpóziumon vett részt a Villányi Művésztelepen.
1977	II. Nemzetközi Szobrász Szimpóziumon, az akkori Német Demokratikus Köztársaságban, Hoyersverda városában alkotott.
2002	Betegsége miatt úgy döntött hogy Mindszentre költözik, ahol sikerült megtalálnia azt a hátteret, melyet későbbi otthonaként tudott volna elképzelni. A ház, melyet „kinézett” magának, tipikus dél-alföldi, a szegedi nagytáj népi építészeti elemeit magán hordozó, a Garai utcai házának mása volt. Sajnos a hosszan tartó – szilikózis – betegsége miatt, a költözésre nem kerülhetett sor.
2002	Samu Katalin álma az volt, hogy művei legyenek részesei a mindennapoknak, a közművelődési, kulturális környezetnek. Munkásságát fölajánlotta szülővárosának, országos és megyei múzeumoknak, akik nem tudták vállalni az állandó bemutatást. Így Mindszentnek adományozott életművéből 71 db alkotást (bronz és patinázott szobrot, makettet, rézdomborítást, fafaragást, gipszet, terrakottát, festményt, grafikát, melyek a Keller Lajos Városi Könyvtár termeiben mint állandó kiállítás épült be a könyvtári környezetbe, s azt művészi légkörrel ruházta föl. E kiállítást 2002. december 20-án nyitotta meg Pap Gábor művészettörténész. Ugyanekkor Samu Katalin tiszteletére e megnyitón mutatta be Ferge Béla zeneszerző A Biblia hangjai c. zeneművét.
2002	Műveinek restaurálására Szabó János restaurátor művészt kérte föl, aki a mindszenti gyűjteménybe kerülő műveinek állagmegóvását, patinázását végezte.
2002	A Mindszentnek adományozott műveit a Képző- és Iparművészeti Lektorátus zsűrizte, s az akkor megállapított értékkel vették nyilvántartásba.
2002-2003	Családi örökségéből 53 néprajzi tárgyat ajándékozott a mindszenti muzeális gyűjteménynek, melyek között a vásárhelyi kerámia emlékek, köcsögök, fazekak, korsók, tálak, tányérok és a paraszti életforma emlékei: faragott fogasok, szuszék és mángorló is került. Samu Katalin adományozásában, segítésében fontos szerepet töltött be a mindszenti Szabó András (pedagógus) és felesége dr. Szokol Gabriella (fogorvos), akikhez a művész az utolsó éveiben – rokonok és barátok mellett – a legerősebben kötődött. Műveit a hódmezővásárhelyi Németh László Városi Könyvtár is őrzi, ahova a Hódi család adományaként kerülhettek. Emellett nagyobb Samu Katalin-gyűjtemény letéteményese a Tornyai János Múzeum.
2004	Születésének 70. évfordulója alkalmából Hódmezővásárhely és műveinek fő letéteményese Mindszent, az iránta érzett tisztelet jeléül a hódmezővásárhelyi Alföldi Galériában kiállítást rendezett. Szülővárosa ekkor adományozta számára a Pro Urbe Hódmezővásárhely díjat, melyet Almási István alpolgármestertől vehette át.
2005	Györffy Csaba készítette el a Samu Katalin Galéria tervét, a mindszenti muzeális intézmény új szárnyként (Árpád u. felől).
	A mindszenti Keller Lajos Városi Könyvtár és Muzeális intézmény fölkérésére Tóth Ilona fotográfus vállalta a készülő Samu Katalin katalógushoz a művek fotózását, mely el is készített. Samu Katalin ekkor saját képzőművészeti albumát családi és művészi életpályája, munkássága alapján kezdte el földolgozni Benák Katalin közreműködésével.
2005	Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Galyasi Miklós-díját kapta meg.
2007	Műveit Mindszenten a Tisza Művelődési Ház emeleti kiállító terében, „Samu Katalin Gyűjtemény” címmel állandó kiállításon tekinthető meg.
2011	Január 21-én a hódmezővásárhelyi Erzsébet kórházban hunyt el.
2011	Hamvait február 18-án, pénteken 13 órakor helyezték örök nyugalomra a Szent István római katolikus templom urnakápolnájában evangélikus szertartás szerint, mint Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Önkormányzatának halottját. Nagy Ervin evangélikus lelkész, dr. Kószó Péter alpolgármester és Fülöp Erzsébet festőművész búcsúztatta.

Tanulmányútjai:

NDK

Csehszlovákia

Szovjetunió

Görögország

Lengyelország

Itália

Köztéri szobrai:

Olvasó lány – Mindszenten a Tisza Művelődési Ház előtt 1966. Alumínium. 185 cm

Ajka

Budapest

Fábiánsebestyén

Hódmezővásárhely (Fekvő borjú, homokkő, 1959)

Hoyersverda (Németország)

Kaposvár

Kőszeg

Mindszent

Öcsöd

Szeged

Tiszasziget

Kiállításai³

Egyéni kiállítások:

1964 • Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely

1966 • Dorottya u. Galéria, Budapest • Bakony Múzeum, Veszprém

1970 • Képtár, Szeged

1971 • Szeged, Tisza-parti sétány

1976 • Műcsarnok [T. Nagy Irénnel], Budapest • Kiskunmúzeum, Kiskunfélegyháza • Balmazújváros • Derecske

1976 • Múzeum [Fülöp Erzsébettel és Hézső Ferenccel], Zenta (SRB)

1987 • Szántó Kovács János Múzeum [Fülöp Erzsébettel], Orosháza

1988 • Művelődési Ház [Fülöp Erzsébettel], Nagykanizsa

2002 • Keller Lajos Városi Könyvtár, Mindszent

2004 • Alföldi Galéria, Hódmezővásárhely

2007 • Tisza Művelődési Ház, Mindszent

Csoportos kiállítások:

1958-tól • Őszi Tárlatok, Hódmezővásárhely

1959 – 1969 • Fiatal Képzőművészek Stúdiójának kiállításai, Budapest

1965-től • Dél Alföldi Tárlatok, Hódmezővásárhely

1975 • Nők a békéért, Szeged

1978 • Hézső Ferenc, Fülöp Erzsébet, Samu Katalin kiállítása, Zenta, Vajdaság; Galéria, Dorog.

1979 • Hódmezővásárhelyi Őszi Tárlatok jubileumi kiállítása, Műcsarnok, Budapest • Vásárhelyi képzőművészek kiállítása, Szolnok

2004 • Hódmezővásárhelyi területi szervezet kiállítása, MKISZ Székház, Budapest

2007 • Halászélet a Tiszán (alföldi élet) Hartheim, Németország⁴

2011 • Vonal és forma. MKISZ szobrászrajz-kiállítás, Várszínház Galéria, Budapest.

Díjai:

2002 Vásárhelyi Őszi Tárlat • SZTE Mezőgazdasági Főiskolai Kar munkajutalma

2004 Pro Urbe Hódmezővásárhely

2005 Vásárhelyi Őszi Tárlat • Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Galyasi Miklós-díj

Tagság:

1958 MNMA, (Magyar Népköztársaság Művészeti Alap, ma MAOE)

1960 MKISZ (Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége Szobrász szakosztály)

1963 Magyar Képző- és Iparművészek Csongrád megyei területi szervezete

2003 Magyar Képző- és Iparművészek Hódmezővásárhelyi Területi Szervezete

Samu Katalin művészi világáról

„Mert művészet nincs,

ha mintája nincsen,

s barát barátban él tovább:

ha arcát akarom,

a te arcod kell kivésnem.”

Michelangelo

***

„Születésemkor kaptam példaképnek

Hivatásomhoz az eszményi szépet,

(két) művészetem tükrét s vezetőjét.

Ha valaki másként gondolja, téved.”

Michelangelo

(Samu Katalin kedves idézetei)

*

„Szobraim és rajzaim a Vásárhelyen élő emberekről és állatokról készültek. Ismerem őket, közöttük nőttem fel… Munkáimhoz az itt lakó emberek és a számukra munkájukhoz, létfenntartásukhoz nélkülözhetetlen kedves állatok nyújtottak élményt.”

Samu Katalin

*

„Örülök, hogy őszinte maradt és nem vette föl az absztrakció kényszerzubbonyát, ami oly sok, még tehetségeseket is fogva tart.”

Borsos Miklós

*

„Samu Katalin élményvilágát gyerekkorától máig elsősorban az alföldi parasztság élete, a Hódmezővásárhely környéki táj alakította. Egy tehetségkutató akció során fedezik fel szobrászi képességeit.”

Kerékgyártó István: Im tár lat. In. Ifjúsági Magazin

*

„Amikor az Aczél-korszak elkezdődött, és a legtöbb művész olcsó (szocreál) munkákkal jelentkezett, ő tüneményes állatszobrokat állított ki.”

Fenyvesi Félix Lajos: Kőbe zárt szépség. In. Evangélikus Élet, 2011.

*

„Samu Katalin most mégis úgy mintázza őket, mintha a sumér és egyiptomi művészet után minden törés nélkül Hódmezővásárhely következne. Az ő állatai eleven lények, még szinte párolog belőlük a naiv állatkultuszok, totemisztikus szertartások archaikus melege, még érezzük testükön az emberkéz simogatásának nyomát, még magukon viselik az ősi típusok bélyegét és a személyes kiválasztottság sorsszerűségét.

[…]

Samu Katalin, úgy látszik, még vérében hordja a természeti ember állatszeretetét. Izmainak mozgásában, lépteinek ritmusában kell éreznie azt a természetes világot, ami a hódmezővásárhelyi környezetben is elég sokáig épen maradt. Mítoszvilága és az állatok testére átformált plasztikai képzelete még annyira őseredeti, hogy szinte nem is tud róla. A modern plasztika puritán elveinek támogatása nélkül bizonyára el is veszett volna ez a szép figuráció — vele azonban még egyszer föllobbant, s ember és természet békés és hatalmas harmóniájának a szimbólumává változott.”

Perneczky Géza: Samu Katalin szobrainak kiállítása a Kulturális Kapcsolatok Intézetében. In. Magyar Nemzet, 1966. szept. 8. p. 4.

*

„Plasztikai értékrendjének mércéje az egyiptomi meg a görög szobrászat. Érdeklődése, vonzódásai körén mindig is kívül rekedtek a szobrászat éppen divatos hóbortjai. A plasztika – úgy érzi – mindig is megcélozza a maradandóságot, jó eséllyel perelhet a mulandósággal.”

In: Samu Katalin szobrászművész gyűjteményes kiállítása. Kiállítási katalógus. 2004.

*

„Kőszobrainak letisztult formai megoldásaival a választott figurák tömbszerű alakítására törekedett. Ez az összefoglaló formalátás, a lapidáris egyszerűség Medgyessy Ferenc munkáinak hatásáról vall.

Műveinek másik, sajátos ismérve az artisztikum és az intimitás. Művei kis udvarokba, vagy belső terekbe kívánkoznak. Nemcsak méreteik és hangulatuk, hanem térbeli egységük és felületi hatásaik miatt is. Az artisztikummal páros intimitás leginkább mackószobrain figyelhető meg: Mackók (Fábiánsebestyén), Játszó mackók (Kőszeg), Labdázó mackók (Felsőszentiván), és Mackó (Tiszasziget).

A Tornyai János Múzeum gyűjteményében őrzött Fekvő borjú című homokkő faragása nem csak attól lenyűgöző műalkotás, hogy az időtlen nyugalomban pihenő állatot örökíti meg, hanem azért is, mert a borjú formája, mozdulata idomul a kő adta befoglaló formához is. Emellett az esetleges és véletlenszerűen adódó foltok, a kő erezete, a rétegek találkozásánál kialakult elszíneződések mind szerves részei a kompozíciónak.

„Finom archaizmus” írták róla 1966-ban, s ez a finoman archaizáló, a látott valóságelemben is az örök eszenciát, a lényegit, a maradandót kereső vágy maradt munkásságának végső jellemzője.”

Nagy Imre: Perben a mulandósággal – Samu Katalin (1934 – 2011) In. Vásárhelyi Látóhatár, 2011

 

Benák Katalin