.

Olasz Attila festőművész kiállítása

 

Szabad asszociációk

 

Gondolatok Olasz Attila festőművész kiállításának megnyitóján

 

kiállítás részlet

Olasz Attila festőművész kiállítása – részlet

Tisztelt Művész Úr!

Tisztelt Jelenlévők!

 

Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy ismét körünkben köszönthetjük Olasz Attila festőművészt itt Hódmezővásárhelyen, ahol immár a harmadik egyéni kiállítása van.

Az egyéni megmutatkozások mellett csoportos kiállításokon is találkozhatunk vele. Jelenleg két kollektív nemzetközi kiállításon vesz részt Olaszországban: Genovában és Nápolyban. És ma itt, velünk!

Megtisztelő számomra Olasz Attila festőművész felkérése, hogy az ő művészi világába e kiállítás megnyitásaként megosszam Önökkel az impresszióimat!

Az expresszív művészet által determinált festőt főként a dinamikus formaképzés, az univerzális dimenziók, a fény- és árnyék viszonyok, színkavalkád, s az örökös változás jellemzi, ami a képein is tükröződik.

Erről ars poeticájában így vall: „A belső lelki történések, a lélek viharzása, majd lecsillapodása gyakran asszociálhatóak a képeimen fellelhető foltokkal.

Az alak megjelenítésének kulcsszerepe van bizonyos kortól független emberi tartalmak kifejezésében.”

Engedjék meg, hogy először a 2001-ben született Szikra-háló című alkotásáról szóljak, mely ugyan nincs itt kiállítva, de a látványa megérintett. Egy impresszionista képre emlékeztető kellemes színkavalkád – egy pillanatnyi örömérzés – fogad bennünket, mely csak színében emlékeztet, hiszen a dinamikája, egymásba kapcsolódó, szétváló formái, fölértékelik a színek s mögöttes tartalom jelentését. A tiszta és lírai színek a dinamikus formavilágával a megújulást sugallják.

18 év telt el ezen alkotás időszakától, ám az idő múlásával is megtaláljuk a művész munkáiban az uralkodó kék, vörös, sárga, zöld tónusait, melyek – ha rátekintünk az itt látható művekre, már sokkal keményebb, expresszív érzéseket hoznak felszínre, ami a kéknek a szürkés-kékbe, vörösnek a lilás-vörösbe, a zöldnek a cinóberzöldbe hajló árnyalatai határoznak meg.

Amíg a Szikra-háló – nézetemben – a várt megújulást vetíti előre a színek kellemes színvilágának és dinamikájának köszönhetően, hajlamosak vagyunk elhinni, hogy a művészet elsősorban gyönyörködtet. Rádöbbenünk azonban, hogy e permanens folyamatban a szépérzékünkön, lelkivilágunkon kívül az agyunkra is kíván hatni.

Minden korban kimutathatók az adott kortárs művészek között azok, akiknek alkotásai felkavarták a társadalmat, s az akkori tradicionális művészethez képest újat hoztak létre. Ez ma is így van.

Olasz Attila jelen kiállítása jó példa arra, hogy a művészet feladatának napjainkbeli értelmezésében közelebb kerüljünk a képzelet felszabadításához, a szabad asszociációk, a tudatalatti képek megjelenítéséhez, a titkok megsejtetéséhez, az életszeretet kifejezéséhez.

Műveiről expresszívek, olykor már szürreálisak, ám nincsenek túlbonyolítva. Ettől még izgalmasabbak.

A letisztult formáknak és határozott színeknek köszönhetően kendőzetlenül adják az igazságosság üzenetét, a lélek állapotát.

Számomra a legfelkavaróbb üzenetet jeleníti meg Az agancsos csendélet (2015), amely a finom érzelmeket pengető kategóriát sejteti, ugyanakkor az állat bőre alatti véres húson, a kiterített terítéken nyugvó agancstál, gyümölcs, mint a gyűjtögető és vadászó emberek létalapját jelentő manna, ami mára sokszor hobbi szinten űzendő élvhajhászás, barbár öldöklést idézi meg.

Ha a műveket jobban szemügyre vesszük, azt tapasztaljuk, hogy a művész – általa a néző – az analizáló módszernek köszönhetően szinte belelát a testbe, az erekkel és idegekkel átszőtt szerveink működésébe. A testünk is a művészet részévé válik.

A szem metamorfózisa (2012) akár egy orvosi lap illusztrációja is lehetne, de nem az!

A koponyában elhelyezkedő szemgolyó és környezetének szinte kórboncnoki képére asszociál, fölfedve a szövetek, az érhálózat világát. A sötét terekkel határolt mezők központjában helyezkedik el a szem, mely a látás metamorfózisán át, a vaksághoz vezető átalakulást jelenítheti meg.

Olasz Attila Örökmozgó 2012

Olasz Attila: Örökmozgó

Az Örökmozgó (2012) c. alkotása általam vélt fikciója az emberi test egyik legmeghittebb találkozására asszociál, a méhen belüli fejlődésre, mely által egy titok részesei lehetünk a művészi kifejezésnek köszönhetően. Természetesen ez csak az általam felvetett alternatíva.

Hangsúlyoznám az ellentétek és a színek szerepét, melyekkel erőteljes, hatalmas tömegeket jelenít meg az alkotó, mégis lágy és kiegyensúlyozott formavilág tárul elénk. Ilyen az Ősfal c. (2017) alkotása, ahol a hideg, ezüstös kék, szürkés-fehér és az ellentétes sárgás-vöröses folt, akár a lávafolyam, egy kitárt hatalmas száj – akár Jónás előtt a Cethal – nyilvánul meg, mely a lágyan fodrozódó vízből kiemelkedvén kész arra, hogy magával ragadja a világot újjászületésének küszöbén...

Olasz Attila A régészet allegóriája 2017

Olasz Attila: A régészet allegóriája

A letisztult formavilággal találkozunk A régészet allegóriája (2017) műben, mely nem szorul magyarázatra, érthető jelként áll előttünk, amint a föld alatti leletet kimentik. A régészet, mint elvont fogalom megszemélyesítése bonyolult, de a művészi kifejezésnek köszönhetően egyszerű, közérthető kép, akár logóként is használhatnánk!

 

tengerszem

Olasz Attila: Tengerszem

A természeti csodák egyik szép példája a Tengerszem (2012). A kifinomult színek, a kristályos szerkezet térbeli ábrázolása a végtelen kék mélység s a kék tündöklő árnyalata a tisztaságával magával ragadja az embert. Érzékeljük a hatalmas hegyeket, a kéklő, vöröslő, zöldes ívek mentén lezuhanó megtört szivárvány színeit tükröző havat és jeget, mely a mélységet elérve megnyugszik és kristálytiszta vízzé alakul... nyomában üdeséget hagyva.

Hát nem csodálatos, amint a zord világ ellenére megnyilvánul a művész életszeretete, amely még ránk is kihat?

Itt hívnám fel figyelmüket a Fény a távolban, Kiemelkedés, Virágfelhő, Tűzpont c. alkotásokat, ahol mindig megjelenik s átérezhetjük az élet szeretetét, a tisztaságot és harmóniát...

Talán innen származnak a Bazsarózsák (2015), melyben a kék-zöld-fehér-vörös árnyalatai ébresztenek bennünk érzéseket. A Bazsarózsa és gyűszűvirág átmenetet képez az élénk sárga színeivel pompázó Kertünk szépei művek között.

Érezhető, hogy a naturális alak kevésbé jelenik meg műveiben. Erre egyik példa az Olvasó. Nem pózolt, átadja magát a kényelemnek, az olvasás örömének. Acélos kékes-szürke színeivel elkerüli a vibrálást.

archaikus együttes

Olasz Attila: Archaikus együttes

Az Archaikus együttes a visszafogott színek és leegyszerűsített formavilága ellenére – vagy épp ezért – jól kifejezi az egyén és közösség egymáshoz való viszonyát, a kitaszítottságot és a közösség összetartó erejét. A letisztult szín- és formavilág többletjelentéssel bír Olasz Attila művészi kifejezésében, mely a látványon puszta befogadásán túl egzakt gondolkodásra is sarkall.

E sajátos megnyitón, ahol a művek egy másik térben kerültek elhelyezésre, a háttérben kivetített képekkel s a személyes asszociációimmal, melyben benne foglaltatik a művész korábbi vallomása is, megpróbáltam föllelni e kamarakiállításban rejtőző üzenetet, remélve hogy sikerült Önökben újabb asszociációkat ébreszteni, ugyanis a szabad asszociációk néhol találkoznak a művész gondolataival, néhol nem.

S ez így van rendjén. Ebben is rejlik a művészet lényege, melynek Olasz Attila hiteles megjelenítője, mivel művei által megjelennek a tudat alatti képek és felszabadítja a képzeletet.

Olasz Attila festőművésznek további sok sikert kívánok, Önöknek pedig kalandos elmélkedést!

Ezennel megnyitom a kiállítást!

A fentiekkel 2019. június 14-én, pénteken 17 órakor nyitotta meg a kiállítást Benák Katalin a hódmezővásárhelyi Németh László Városi Könyvtárban.

*

Olasz Attila festőművésszel az eVásárhelyi Látóhatár 2019/1. számában olvashatnak interjút. E lapszámunk címoldalán Olasz Attila alkotása látható.

http://anyflip.com/uzau/ehzj/


Cookies make it easier for us to provide you with our services. With the usage of our services you permit us to use cookies.
Ok