.

Vásárhelyről írták II.

Vásárhelyi sétatéren
 Béla cigány muzsikál,
Hajlik ide, hajlik oda
Liliomszál rózsaszál.
Pósa Lajos: Vásárhelyi sétatéren. 1887. augusztus
 
*
Hát addig csúfolták „paraszt Párizs”-nak Hódmezővásárhelyt a budapesti skriblerek, hogy a „paraszt Párizs” hirtelen beszélni kezd magáról, mint a magyar intellektuális forradalom új sánc-helye. Nem tudok szebbet és jobbat mondani, mint hogy engem lepett meg legkevésbé Hódmezővásárhely ébredése, kulturális nyugtalansága s az „A Jövendő”.
Ady Endre: A két Párizs. Párizs, 1910. március 8.
*
Tevékenyebb talaja a kultúrának, mint Hódmezővásárhely földje: kevés van az országban. És ami föltűnően jellegzetes: a kultúra iránya, jelentkezése, munkásai és tárgya az egész XIX. század történelmén át népies valőrökben domborodik ki. Nótás Szabó Páltól Tornyai Jánosig minden költő, minden író, minden művész túlnyomó részben a népből származott, a néppel foglalkozott a művészete, mely ebben a zsánerben nagy és intellektuális, világos bizonyítékául annak, hogy a föld, a talaj micsoda regeneráló hatással van a művészlelkekre.
Kultúrreflexiók. Száz év Hódmezővásárhely életéből
= A Jövendő, 1912. szeptember-október
*
Tíz-húsz kilométer itt nem távolság. Hódmezővásárhely határa 134 ezer hold. A tanyai gazdák el vannak zárva a világtól. Elmaradottaknak érzik magukat. És épp az elmaradottságnak ez a tudata ösztökéli őket, hogy kapcsolatot keressenek a világgal, a kultúrával és egymással. A szétszórt tanyák között elég sűrűn olvasókörök és gazdakörök vannak, és ami csodálatos, működnek is. A tanyai gazda az egész napi egyedüllét után nem sajnál tíz kilométernyi gyaloglást vagy kocsizást, hogy este valami hírhez, vagy könyvhöz jusson.
Illyés Gyula: Magyarok. Naplójegyzetek. 1935. szeptember
*
Vásárhelyt egyenest a múzeumba megyünk. Ezt a múzeumot még a régi Vásárhely gyűjtői, lokálpatriótái emelték, álmaik megvalósulásaként, abból a bőkezűségből, amit az új világ bocsátott rendelkezésükre. Az egyik házat lefoglalták, a másik melléje épültet hozzátörték; az emeleten kapott helyet a régészeti és a néprajzi anyag, A földszinten a kiállító termek: az egész tömb a helyismeretre nevelő… vidéki múzeumok szép s korai mintája.
Németh László: Egy pillantás a jövőbe = A Hódmező-
vásárhelyi Bethlen Gábor Gimnázium évkönyve, 1970
*
Németh László Vásárhelyt „boldog Tomi”-ként emlegeti. Itt tartózkodását egyszerre érzi száműzetésnek és felszabadulásnak… Megragadja a város panorámája: „a nagy csend, a benne alvó sivatag, a szent reménytelenség pusztája”, de a belőle zengő „mozarti zene” is. Hogy magányát gazdagabbá tegye, új életviteléhez párhuzamokat keres: a városra Tolsztoj Jasznaja Poljánáját, Gulyás Pál Ó-Debrecenét, Montaigne perigordi menedékét másolja rá.
Grezsa Ferenc: Irodalom Vásárhelyen, Vásárhely az irodalomban. 1993
 
Gyűjtötte Kovács István

We use cookies on our website. Some of them are essential for the operation of the site, while others help us to improve this site and the user experience (tracking cookies). You can decide for yourself whether you want to allow cookies or not. Please note that if you reject them, you may not be able to use all the functionalities of the site.

Ok