Vásárhelyről írták I.
Határára nézve e városnak, nevezetes ama gyönyörű fekete földű síkság, melyet úgy látszik, hogy maga a jóltévő természet a szántás, s vetés és marha-tenyésztésre alkotott, mert alig említhető benne valamely tsekély részetske a Tisza rétségein kívül, mely szántóföldnek alkalmatos nem volna.
Nagy Ferenc: Hód-Mező-Vásárhely várossa
rövid rajzolatja = Tudományos Gyűjtemény, 1819
rövid rajzolatja = Tudományos Gyűjtemény, 1819
Mint osztán a Maros béfolyt a Tiszában,
Két mélyfölddel feljebb a két víz torkában,
Mező-Vásárhelynek akadhatsz nyomában,
Szegedről itt lehetsz vízen, két órában.
Két mélyfölddel feljebb a két víz torkában,
Mező-Vásárhelynek akadhatsz nyomában,
Szegedről itt lehetsz vízen, két órában.
Szőnyi Benjámin: Hód-Mező-Vásárhelynek hollétéről és
régi dolgairól = Hód-Mező-Vásárhely, 1873. június 22.
régi dolgairól = Hód-Mező-Vásárhely, 1873. június 22.
Hódmezővásárhely a magyar Provance, hol és honnan s melyben sűrűen zúg a hír, s ahol a misztrál oly bejáratos, mint akár Arles-ben.
Ady Endre: A Magyar Provance = Világ, 1912. január 20.
…valami különös génius locija van ennek a kedves és édesbús városnak, amelyet egy alkalommal nem egészen alaptalanul a magyar Fiesolenek kereszteltem el. Három más nagy vidéki város nem termelt annyi sajátos és isten áldotta művészt, mint ez a Sárhely, ahogy Tornyai János egyik sírvavigadó versében elemezte.
Juhász Gyula: Hódmezővásárhely = Délmagyarország, 1926. szeptember 5.
A város központjában a főtér, mai nevén Kossuth térpénztár, szálloda és úgynevezett „nevezetesebb” épületeivel: városháza, református ótemplom, takarékpénztár. A főtéren hodályszerű kávéházzal, emeletén díszteremmel a bálok s gyűlések számára. A főtéren dús lombozatú fűk zöldellnek, akácok, szilfák, platánok, hársfák s a parkírozott rézében fenyők: a takarékpénztár egyemeletes, nagy terjedelmű, kupolás épülete mintegy szimbólum, mely azt mondja: itt is én, a bank vagyok az úr.
Nagy Lajos: Alföldi város = Nagy Lajos válogatott művei. Magyar Remekírók. 1973
…előttem a vásárhelyi körgát jelenik meg, ahogy a kisállomás felől jövő utazó szemében a várost a magasba emeli, belvárosi utcák, amelyeken a fürdőház felé bandukoltam, a magas fakerítésen kihajló barackfa, amelyen sétám közben s tavaszt figyeltem, a sporttelep mögötti csatornán az őszi úszkáló levelek, a Tarján zsákutcája, melyen barátaimhoz mentem…
Németh László: A régi Vásárhelyről = Valóság, 1960. május
Vásárhely föld és lélek különös egysége, föld és lélek nehéz egyensúlya. Hétköznapok ünneplő állandóságából születnek eszméi, látomásai. Az ifjúság nemzedékről nemzedékre változik és mégis ugyanaz. Újra éli a régit, újat él a régiből, a megismerés fényében, a megismerés hevében. Élet, minősége a mindenségnek, meghajlok előtted, fém a tűzben. Mondalak, és őrizlek, kútnak és értelemnek, tavasznak és oltalomnak, ifjúságnak és jövendőnek
Kamotsay István: A Bethlen Gábor Gimnázium díszkútjára. 1967
Gyűjtötte Kovács István