Vásárhelyről írták I.

Határára nézve e városnak, nevezetes ama gyönyörű fekete földű síkság, melyet úgy látszik, hogy maga a jóltévő természet a szántás, s vetés és marha-tenyésztésre alkotott, mert alig említhető benne valamely tsekély részetske a Tisza rétségein kívül, mely szántóföldnek alkalmatos nem volna.

 

Mint osztán a Maros béfolyt a Tiszában,
Két mélyfölddel feljebb a két víz torkában,
Mező-Vásárhelynek akadhatsz nyomában,
Szegedről itt lehetsz vízen, két órában.

 

Hódmezővásárhely a magyar Provance, hol és honnan s melyben sűrűen zúg a hír, s ahol a misztrál oly bejáratos, mint akár Arles-ben.

 

…valami különös génius locija van ennek a kedves és édesbús városnak, amelyet egy alkalommal nem egészen alaptalanul a magyar Fiesolenek kereszteltem el. Három más nagy vidéki város nem termelt annyi sajátos és isten áldotta művészt, mint ez a Sárhely, ahogy Tornyai János egyik sírvavigadó versében elemezte.

 

A város központjában a főtér, mai nevén Kossuth térpénztár, szálloda és úgynevezett „nevezetesebb” épületeivel: városháza, református ótemplom, takarékpénztár. A főtéren hodályszerű kávéházzal, emeletén díszteremmel a bálok s gyűlések számára. A főtéren dús lombozatú fűk zöldellnek, akácok, szilfák, platánok, hársfák s a parkírozott rézében fenyők: a takarékpénztár egyemeletes, nagy terjedelmű, kupolás épülete mintegy szimbólum, mely azt mondja: itt is én, a bank vagyok az úr.

 

…előttem a vásárhelyi körgát jelenik meg, ahogy a kisállomás felől jövő utazó szemében a várost a magasba emeli, belvárosi utcák, amelyeken a fürdőház felé bandukoltam, a magas fakerítésen kihajló barackfa, amelyen sétám közben s tavaszt figyeltem, a sporttelep mögötti csatornán az őszi úszkáló levelek, a Tarján zsákutcája, melyen barátaimhoz mentem…

 

Vásárhely föld és lélek különös egysége, föld és lélek nehéz egyensúlya. Hétköznapok ünneplő állandóságából születnek eszméi, látomásai. Az ifjúság nemzedékről nemzedékre változik és mégis ugyanaz. Újra éli a régit, újat él a régiből, a megismerés fényében, a megismerés hevében. Élet, minősége a mindenségnek, meghajlok előtted, fém a tűzben. Mondalak, és őrizlek, kútnak és értelemnek, tavasznak és oltalomnak, ifjúságnak és jövendőnek

 

Gyűjtötte Kovács István