.

Bányai Béla: Mártély 50

Nincs annál fontosabb eldöntendő kérdés, miszerint az Ember ÉGI vagy Földi lény! Sem a művészetben, sem az életben.

Mi Mártélyon erre keressük a választ már 50 éve. Miért tart ennyi ideig a válasz keresése?

Elárulom, nem 50 év óta foglalkoztatja az emberiséget a kérdés.

Talán az emberré válás múlott ennek a kérdésnek a feltevésén.

Ugyanis az ember Földi lény. – Persze, hogy az!

De hitünk szerint vannak Égiek.

Kérdés, hogy tartozhatunk-e csak az Égiekhez – mi! – emberek!

Úgy vélem, tisztán égiek nem lehetünk SOHA.

- Akkor meg mire föl a kérdés?

Azért fontos föltenni mégis minden nap, minden percben mégis ezt a kérdést, mert ha nem tesszük, akkor végérvényesen földiek maradunk.

Persze a földi életet sem kell lebecsülnünk. Ott van a fű. Ott van a virágok szépsége, illata, a fák rendíthetetlensége, a madarak tolla vagy násztánca. – Vagyis szűkebb és tágabb környezetünk. - A világunk!

Gyönyörű, teremtett és változó a világ egyszerre. Az ember azonban más.

Fel kellett tennie magában az ég és föld dilemmájának a kérdését, különben a többi lénnyel ellentétben az ember elaljasul.

Az ember képes átalakítani a környezetét, képes elpusztítani mindent (önmagát is beleértve), ha a kedve úgy tartja. Egy tökéletes világot próbál a saját szempontjából még tökéletesebbé tenni, amivel mindent elront, elpusztít. Azzá teszi a világot ami ő maga: „csak por és hamu.”

A bölcsesség és hit valamiféle furcsa keverékében látták elődeink mindig is a túlélés, a felemelkedés esélyét.

Keleten kialakult a szelíd illeszkedés, nyugaton az önmérséklet, alázat, tisztelet fogalma. Ilyen gyökerek kellettek a jutalmazó vagy éppen büntető Istenek egyszerű magaslatai mellett, hogy megmaradhassunk, életben maradjunk a földön.

Néha azonban a jóra való törekvések nagyon gyengék. Ekkor mindig kell egy nagyobb figyelmeztetés, hogy az emberiség lássa az esetlenségét, kiszolgáltatottságát.

Kellő önmérséklettel azonban a háborúk mindig elkerülhetőek lennének.

Ezeket az elkerülő utakat meg kell keresni. Ez mindennapos, de hatalmas feladat. És ezek a keresgélések nem csak a lehetséges kiutak, hanem már a fölfelé vezető utak kezdete is egyben. Fölfelé vezet az út biztosan, ha a földi ember nem a mennyiségi vagy birtokolható részét akarja a világnak az uralma alá hajtani, hanem az értékeket felmutatni.

Az anyák tudták ezt jól – régebben, akiknek fújta a szél a hajukat, s közben meséltek, - meséltek. Sárkányokról, szerencséről, gonoszról és jó tündérekről, de nem azok, akik majomszeretettel óvták mindentől a gyermekeiket.

Mert a tüskét meg kell tapasztalni.

A követ fel kell emelni, a rendet helyre kell állítani.

Sajnos ma jórészt elvettük a lehetőséget az anyáktól, hogy mindezt megtegyék.

- Mindent készen kapunk. -

Elvettük magunktól a lehetőséget, hogy elemezzük, megértsük és szolgáljuk a világot. Pedig az útnak a világ megértéséig s a szolgálatáig minden perce gyönyörűség. A kész árucikkben nincs csak pénz és kényelem. Leltári tárgy lehet az árucikk, nem az én részem, nem leszek több általa. De harácsoló, pöffeszkedő vagy veszekedő embert sem láttam még boldognak

A földművest – igen, a takarítónőt – igen. A tanítót és a tanítványát – igen.

.

Ők megéreztek valamit az ember igazi küldetéséből, így lehetőséget kapnak a boldogságra. Mert másért, másokért dolgoznak.

Persze a boldogsághoz vezető út nem könnyű, nem is jár automatikusan a katarzis.

Az első lépés a boldogsághoz vezető úton a megtorpanás. Időnként meg kell állni, s körbe kell nézni. Számot kell vetni magunkkal, s a feladatainkkal ahhoz, hogy a helyes utat válasszuk, s később esélyt kapjunk a boldogságra.

Mártély egy ilyen helye a világnak. Alkalmas a megtorpanásra, alkalmas a szemlélődésre.

Nincs itt semmi különös, csak egy kicsit megállt az idő. S ráadásul ez a megállás nem csak a mi épülésünket szolgálja. Azt is jelenti, hogy a természet is nézegetheti magát a tükörben.

A friss levegőben, a törékeny napsütésben pedig érezzük, hogy szépnek látja magát. Pedig itt is van félreértés, harc, betegség, elmúlás, de mindez csak épp annyi, amennyi kell. Amennyi,

elgondolkoztat, s terelgeti, alakítja a szemléletünket a JÓ felé.

Az itt érezhető mikroklíma pedig bizonyítéka annak, hogy ezt a megpihenést, ezt a szemlélődést jóváhagyják az égiek.

Tedd meg ifjú barátom az első lépést!

- Illetve ne tedd!- Vagy ha teszed, merre és hova indulj?

Nehéz kérdések ezek mindenkinek. Egy biztos!

Mártély segít!

Mindenkinek segít.

Ezért járunk ide már 50 éve rajzolni, festeni, agyagot gyúrni, mert kell nekünk ez a segítség. Ez a jubileum ezért olyan fontos.

A Képzőművészeti Szabadiskola bizonyíték arra, hogy igényünk van arra a bölcsességre, arra a hitre és szemléletre, amit Mártély mesél el önzetlenül mindenkinek.

Álljunk meg egy pillanatra, s tegyük fel a kérdést.

Mert:

Nincs annál fontosabb eldöntendő kérdés, miszerint az ember Égi vagy Földi lény.

Itt jó válaszra találsz – Barátom! – s ha eltelik újabb 50 év, akkor arról írj majd, hogy Mártély azon kívül, hogy kapcsolat az Égiekkel, egy működő, virágzó műhely is tudott maradni.

Minden esélyünk megvan erre.

We use cookies on our website. Some of them are essential for the operation of the site, while others help us to improve this site and the user experience (tracking cookies).

You can decide for yourself whether you want to allow cookies or not. Please note that if you reject them, you may not be able to use all the functionalities of the site.

Ok