.

Vicei Károly: Szakmai életút

KÉP Vicei Károly
 
Vicei Károly író, műfordító, tanár
 
"Első írásaimat – humoreszkeket és bökverseket – az újvidéki Ifjúság hetilap jelentette meg 1961-ben.
 
1963-tól már versekkel kerültem be az említett lap Symposion  című irodalmi rovatába.
1965 és 1976 között gyéren bár, de valamennyi délvidéki lap (Új Symposion, Magyar Szó, Dolgozók…) közölte munkáimat, főleg verseket, de a Képes Ifjúságban lejött egy novellám is. Közben antológiák is felvették néhány versemet: Hol ó hol (Tolnai Ottó szerk.), 1968; Tiszatáj, Fiatal költők antológiája (szerk. Ilia Mihály), 1969; Térzene  (szerk. Vicei Károly), 1971.
1975-ben vendégszerkesztője voltam az újvidéki Híd folyóirat 7-8. számának, amely Zentához kötődő alkotók írásait közölte.
Első börtönöm (1976-1978) után jóformán csak magánleveleket írtam, mert évekig nem jelenhetett meg a nevem a sajtóban. A nyolcvanas évek elején aztán előbb Harmath Dávid álnéven sikerült közölgetnem különböző műfajú írásaimat a Dudás Károly főszerkesztésével megjelenő Képes Ifjúságban, majd pedig a Magyar Szó kétévenkénti, jeligés novellapályázatán többször is díjat nyertem. Közreadott munkáim fölött akkor jelenhetett meg újra saját nevem. Ám később inkább megszüntették a hagyományos pályázatot, csak hogy ne vehessek részt rajta.
Sziveri János az Új Symposion főszerkesztőjeként még csak álnéven mert verset közölni tőlem, de Purger Tibor, Tari István és Beszédes István már nem vonakodott nevem kiírásától.
Akkoriban leveleim, novelláim jelentek meg az Új Symposionban valamint egy forgatókönyvem.
1984-1987 között novellákkal bukkantam föl a Mozgó Világ lapjain.
Alighogy kiszabadultam második börtönömből, a kecskeméti Forrás  1988 májusában közölte későbbi kötetem címadó novelláját, a Közérzetet. Méray Tibor párizsi lapja, az Irodalmi Újság 1989-es 1. száma is befogadta egyik beszélyemet (Karantén).
Börtönleveleim közlését a Hitel kezdte meg, úgy 1990 táján, majd folytatta az újvidéki Napló hetilap, ill. a budapesti Napút. Tanulmányokkal és novellákkal szerepeltem még az Árgusban, a Palócföldben  és a szabadkai Hét Napban.
Első és máig egyetlen könyvem, a vegyes műfajú írásokat tartalmazó Nyolc napon túl gyógyuló közérzet 2001-ben minisztériumi támogatással jelent meg Budapesten, a Present Kiadónál (szerkesztette Bognár Antal, az utószót Hornyik Miklós írta).
Elnöke vagyok az 1997-ben megalakult, zentai székhelyű Térzene Irodalmi és Művészeti Társaságnak, melynek megbízásából antológiát szerkesztettem és adtam ki 2003-ban Keresztút címmel.
2005-ben elnyertem a (Budapest) Fővárosi Közművelődési Közalapítvány szövegkönyvpályázatának egyik fődíját. (Krúdy Gyula: Az útitárs adaptálása.)
Kisebb kötetet töltenének meg azok a műfordítások, amelyeket szerb írók, költők művei alapján készítettem.
Írásaim bekerültek még a Székely András Bertalan által szerkesztett Barométer című antológiába (1997), illetve a Gubás Ágota jegyezte Határok szabdalta közérzet (2004) és a Tari István szerkesztésében megjelent A magyarkanizsai írótábor antológiája (2008) című kiadványokba."
 
Született:
Zenta, 1944. július 8.
Tanulmányai:
Általános iskola,
Zenta (1951–1959)
Vegyészeti technikum,
Szabadka (1959–1960)
Gimnázium
Zenta (1960–1962)
Szabadka (1962–1963)
Zenta 1963–1964).
Újvidéki Egyetem, Bölcsészkar, Magyar Tanszék (1969–1974).
A magyar nyelv és irodalom tanára.
Érdeklődési köre:
Az irodalom és a művészet minden ága, különös tekintettel a felvilágosodástól Trianonig terjedő időszakra és a közélet.
Főbb művei:
Térzene (antológia, szerk., 1971)
Nyolc napon túl gyógyuló közérzet (Bp., 2001)
Keresztút (antológia, szerk., 2001)

 

We use cookies on our website. Some of them are essential for the operation of the site, while others help us to improve this site and the user experience (tracking cookies). You can decide for yourself whether you want to allow cookies or not. Please note that if you reject them, you may not be able to use all the functionalities of the site.

Ok