.

Dratsay Zsigmondné: Galyasi Miklós

„… s vagyok rendelésből mezei próféta”1
 
 
Az önfeláldozás, mint városépítő magatartás, nagyon is ráillik Galyasi Miklósra. Sokszor szóba hozzuk: mily’ „szerencse”, hogy Vásárhely befogadja a képzőművészeti ágakat, s azok művelőit.
Ez nem szerencse, hanem pár ember együttgondolkodásából, áldozatkész tenni akarásából valósulhatott meg. Galyasi számtalan egyesület, társaság, szövetség, testület elnöke, titkára, mígnem Baktay Ervin sugallatára Pákozdy Ferenccel s másokkal összefogva, megszületett a Tornyai Társaság (1934), célját pontos körülhatározással dolgozták ki az alapító tagok: a korabeli Magyarország szellemi élvonalából, ami biztosíthatta a Társaság város, ország javára történő működését. Galyasi, a jogi végzettségű a pékmester, művelődésszervező, az 1946-ban önállóvá váló múzeum (1951-ben vette fel Tornyai János nevét) első igazgatója, aki Kurucz D. Istvánnal, Almási Gyula Bélával, Szabó Ivánnal szövetkezve álmodta meg a máig töretlen Őszi Tárlatokat.
 
A Galyasi-bibliográfiát élénk érdeklődéssel forgattam, a huszadik-huszonegyedik századi ember elismerésével, hogy lám, az öntevékeny ember a Horthy-korszak szintén válságos éveiben is oly jelentős kezdeményezéssel állott elő, mint a Tornyai Társaság. Első kötetét Fut a lidérc címmel édesanyja költségén adta ki 1928-ban, hasonlóan a másodikat 1934-ben A nagy törvény mentén címmel. Ez Kohán György illusztrációjával jelent meg. „Kifejezésmódjában hellyel-közzel visszaüt még a jelképiség, amit a holnaposok költői köre, csordultig telten egy hanyatló társadalmi rend kórjelző hangulatával, az irodalomtörténet óramutatója szerint Baudelaire után többé-kevésbé idejétmúltan épített korszakos állomássá a magyar művelődésben.” – olvashatjuk a költőbarát Pákozdy Ferenc könyvpremieren is elhangzott tanulmányát Galyasi Miklós költészetéről a Vásárhelyi Újságban (1934. 05. 02). Harmadik, immár posztumusz kötetét Akéla búcsúdala cím alatt Szabó Éva rendezte sajtó alá, s adta ki 1993-ban az önkormányzat. Címoldalán Fodor József festményén Galyasi Miklós, múzeumigazgatói bőrfoteljában. Kőszegfalvi Ferenc utószót írt hozzá. Csohány Kálmán, Erdős Péter, Fejér Csaba, Kamotsay István, Szalay Ferenc képeit avatott kézzel szerkesztette a versek mellé. A nyomda hibájából impresszum nélkül megjelent kötetről részletesen beszélt a Vásárhely és Vidéke című napilap külsős munkatársának, ott pótolva a hiányzó könyvészeti adatokat. (A beszélgetést a napilap közölte:1994. 10. 28; 10. 29). Negyedik, immár majd’ teljes verskötetét a vásárhelyi polgármesteri hivatal adta ki 2003-ban Irigyelj cím alatt. Keménykötéses címlapján szintén egy festmény, A. Hinkis ’56 szignóval: Galyasi Miklós üldögél egy ártéri vendéglő asztalánál. Mindezek előrebocsátásával bizonyos gondolati fogalmak köré gyűjtöttem a verseiben foglalt izgalmas kérdéseket, melyek mindig összefüggésben vannak a társadalmi helyzettel, az ő ebben elfoglalt helyével, egyéni létének s a körülötte megforduló emberek sorsproblémáival: a megoldásra váró feladatokkal.
 
Elvarázsol hibátlan zeneisége, s emellett a mitikus hiedelemvilág, az örökké mozgó kozmosz körforgásába visz bennünket: jelen van a mindenség. Az élő Krisztus című versében (Akéla búcsúdala; Irigyelj) a vásárhelyi földműves, a családos emberek sorsa tárul föl: „Nagy harc helyett nyűgös kis csatákon /Vérezi, nyögi át az életet.” Paraszt című versében ráismerünk a napszámos, cselédsorban élő sok szegény parasztra, kubikos családokra. Éles vonásokkal, erőteljes képet rajzol:
 
Szívós akác száraz száron
Könyörtelen, mint a szik.
[…]
Egy a földdel a szava is
Mintha messzeségből szólna
Mintha nem is anya szülte,
Mintha magról kelt volna ki (2)
 
Figyelemreméltó nyelvhasználata: a szóismétlések, a párhuzamok, az alliteráló dallamtöredékek mind-mind a magyar nyelv sajátosságai. Történelemszemlélete, világos látása háborúról, jogról, tömören áll előttünk Werbőczy utódok című publicisztikájában. Ady Endre 1914-ben írt Ülj törvényt, Werbőczi című versének 1-4. és 13-17. sora közé ékelte alkotmányreformot sürgető mondatait (Alföldi Újság 1946. 03. 31.): „Nem dilettánsokkal, hanem értelmes, haladó, elsőrangú szakemberekkel [kell] felcserélni a Bach-korszak itt maradt patkányait.” Jog, törvény, erkölcs – nála egymás mellett álló. A szociográfiát elsődlegesként fölvállaló Puszták Népe a háború után újjászervezett Tornyai Társaság lapja, tagsági díjakból, Tornyai-estek bevételéből, lapelőfizetői díjból jelent meg, első számát 1946 szeptemberében jegyzi. Galyasi vagyontalan – éppen hazatért fogságából, pékségüket, így lakását is a zsidótörvényekkel más kapta (1943). Múzeumi kinevezésével (1946. január eleje) oldódik meg lakhatási gondja: A gyermektelen, rokontalan Székely János, a közkönyvtár első kezelője, múzeumi őr, Zsigmond utcai házát végrendeletében, szolgálati lakás céljaira, a múzeumra testálta. A folyóiratban Németh László, Gulyás Pál s mások írnak. „Űzött betyárok menhelyébe”(3) hívta az „Új Ádámokat,”(4) kik akkor nőttek ki a magyar televényből: „Jó falkába tartozni, hisz több a sovány ordas, mint a jóllakott.”(5) Akéla pedig érezte, hogy a farkaskölykök éhesek, hát: „Nyulat fog annyok éjszaka a réten.”(6) A melegszívű, önzetlen barát Tárt kapu című versében saját magáról ír: „Vagyok nagy térség, vagyok széles utca. / Köveimen hömpölyög az élet. / Kénytelen hordom széles vállamon / Sáros lábát a soros nemzedéknek.”(7) Kifejező eszközéről, az anyanyelvről, pedig vallja: „A legnagyobb mű gyáva dadogás csak, / […]A vers, a dal, a kép viseltes csuha. / […] Az igazi, a ki-nem-mondott mű az; / Mi a művészben sírva bent maradt.”(8) Megérezte, hogy el akarják távolítani, de egyelőre a nyílt beszédet „Sejtelmek holló szárnya takarja.”(9)
 
Emberek jönnek, emberek mennek,
Ki tudja, honnan? Ki kérdi hová?
Jó volna lelkükbe látni…
Emberek közt… emberre találni. (10)
 
A kiszolgáltatott ember megnyugvást lel a gondolatban. Már megvolt az ítélet. 1944 áprilisában internálták, 1956 után izgatás volt a vád ellene, börtönre ítélték. Előbbi ítélet a fasisztáké, utóbbi a kommunistáké. Ő így fogalmaz:
 
Zsidó, nem zsidó egy seregbe,
de te maradtál, s most is itt vagy.
Persze, hogy rab vagy,
Persze, hogy áldozat:
bűnbak, vértanú vagy,
mint a többi jóbolond, aki
pennával vívott nem ököllel.
Van itt ma holló, van bíró,
Van akasztófa, van vesztőhely.(11)
 
Kedves múzeumába nem léphetett be többé.
 
Sietek! Vágásra emelem kaszám,
Hogy learassam, amit én veték…
Sötét felhőkbe bukik a nap
Nem látok semmit, kopog a jég.(12)
 
Már búcsúzik a hittel megáldott ember:
Új oltáron testemmel tetejézd a máglyát,
Váltsa meg vérem a mi véreinket. (13)
 
Isten háta mögött című versében petőfis hittel fogalmazza a művész feladatát:
 
Itt nem lehet szőke szonetteket írni.
Sár és göröngy fordul az eke nyomán
Költő, ha tollat fogsz kezedbe,
Ordíts, üvölts a végső szó jogán!(14)
 
Ő is érzi, hogy harcossá változott:
 
Simogató szavam kürtök károgása.[…]
Utam a fény után lopódzkodó árnyék. […]
Fekete fonalak forgó táncos orsón.
Szétpattant csillagok pora lesz koporsóm.(15)
 
Búcsúzik, de megmaradt az aktív küzdő ember. A Miatyánk hitével mondja el Az én földem című versében, hogy itt kötött vérszerződést a föld szavával, és ezt hűségesen állta:
 
Jussomat cibálják fiatal darvak
Kiké most az ország s a hatalom.
Legyen dicsőség is ráadásul,
De a jussomat, azt nem adom.(16)
 
József Attila hangja ez:
 
„Nem én kiáltok, a Föld dübörög…”
 
Egyenes beszéd: a törvény és az ember egy síkon kell, hogy álljon. Most írja legnagyobb verseit. Szépség, költőiség, baráti érzés diktálta a Szalay Ferencnek írt versében:
 
A költő kósza őszi szél
Megtorpan tépett szárnyakon,
Ráolvas, bűvöl, kér, regél,
Megrázkódik, varázst vetél,
S forogni kezd a vén malom.(17)
 
S a kiszolgáltatott, a ma és holnap közötti ember már nem mehet (Adyval) a Holnap elébe:
 
És mi megyünk, mert sorsunk
a ma és holnap közé dobott.
Megyünk mi ijedt barmok,
ahová küldenek.
[…] suhan a kés, a tagló.
És könyörgünk mi elsőszülöttek: Izsákok(18)
 
S mégis előre mutat:
 
Tegnap zuhogott, ma szivárvány lobog
[…] Él a halál, és él az enyészet.
Fejünk fölött lépked, bukdácsol a végzet
[…] Keresd meg hát, ember cifra
tarisznyádban
Azt a bizonyos mustármagot!(19)
 
Hozzátartozói: apja, testvérhúga rég’ halottak, édesanyja holocaust-áldozat. Gyermektelen, társa 1968-ban elhalálozott. Ő maga 1973-ban hunyt el, temetésén sírbeszédet Moldvay Győző mondott a Kincses temetőben.
Emlékezzünk rá szép Október című versével:
 
Október volt, hogy elébem állott
Piros avaron az ősz asszonya.
A szőlő édes, arany borrá vállott,
hogy elért hozzám fáradt mosolya.
Megétetett a kín jó fűszerével
S testtel - lélekkel az övé vagyok.
Vállaimon a Krisztus keresztjével
Érte naponként százszor meghalok.(20)
 
Én akkor örülnék, ha ki-ki fölfedezné köteteiben az éppen neki szóló verset!
 
 
1. Nem férhet a falu tőlem c. versének záró sora (Irigyelj)
2. Paraszt; 4x4 soros, első két sora és a záró versszak (Akéla búcsúdala; Irigyelj)
3. Pontatlan, mert: „űzött betyárok enyhelye a szélben.” (Tárt kapu 4. vsz. 2. sor, Akéla búcsúdala, Irigyelj)
4. Tornyai c. verséből (Akéla búcsúdala, Irigyelj)
5. beazonosítatlan
6. Akéla búcsúdala, 1. vsz. 2. sor. (Akéla búcsúdala, Irigyelj)
7. 2. vsz. (Akéla búcsúdala, Irigyelj)
8. Az alkotás c. vers kezdő sora (Akéla búcsúdala, Irigyelj)
9. „Rossz sejtelmek hollószárnya.” Rossz sejtelmek c. vers 1. vsz. 4. sor (Irigyelj)
10. Új Diogenész (Akéla búcsúdala; a FUT a LIDÉRC c. kötetéből.)
11. Nem az ő, hanem Pákozdy Ferenc verse: Az a legény, aki állja. Galyasi Miklósnak, mikor börtönben volt – Megtévesztette, hogy Szabó Éva beszerkesztette az Akéla búcsúdala c. kötet elejére.) szerk.
12. Célok, eredmények 3. vsz. (Akéla búcsúdala, a Fut a lidérc c. kötetéből)
13. István király c. verséből torzított: a hatodik, záró versszak utolsó két sora. „Új oltáron” helyett: Küldj engem… – tovább jó. (Akéla búcsúdala, Irigyelj)
14. 4. vsz. (Akéla búcsúdala, Irigyelj)
15. 2. vsz. 2. és 3. és 1 vsz. 3-4. sorai (Akéla búcsúdala, A nagy törvény mentén c. kötetéből)
16. Az én földem ez 6. vsz. (Akéla búcsúdala, Irigyelj)
17. Szélmalom 2. vsz. (Irigyelj)
18. Mórija hegyén záró versszak (Akéla búcsúdala, A nagy törvény mentén c. kötetéből)
19. Subás nyár c. verséből (Akéla búcsúdala, Irigyelj) „A mennyek országa hasonló a mustármaghoz, amelyet a földműves elültet földjébe. Ez a mag kisebb ugyan mindenféle magnál, de amikor felnő, nagyobb, mint a kerti vetemények. Valóságos fa lesz belőle, úgyhogy az ég madarai eljönnek, és ágai között laknak.” (Máté evangéliuma 13,31-35)
20. Első két vsz. (Akéla búcsúdala, Irigyelj)
 

 
 

We use cookies on our website. Some of them are essential for the operation of the site, while others help us to improve this site and the user experience (tracking cookies). You can decide for yourself whether you want to allow cookies or not. Please note that if you reject them, you may not be able to use all the functionalities of the site.

Ok