Morton Anna: Mélyszimbolika Darvasi László Kőlépcső című novellájában
A novella az Isten. Haza. Csal. (2015) kötetben jelent meg immáron tíz éve. A novellákról írott recenziók mind kiemelik a konzervatív jeligének számító Isten, haza, család hármas nyelvi csonkítását, mely lényegében ennek a hagyományosan nemes értékrendet képviselő fogalomhármasnak mutat görbe tükröt. A család szó megvágása (lehetne csalárd is) éppen az ellenkezőjére fordítja az eredeti értelmet kifejezve, Isten nincs, a haza üres szólam, a család pedig nem azt a szeretetteljes biztonságot közvetíti, ami eredetileg a funkciója, hanem épp az inverzét: széthulló életeket látunk, romlottságot, értéktelenséget.
A kötet társadalomkritikai és -elemzési szempontú, általam realistának mondott szövegei nem egyenletes színvonalúak. A hasonló hangvételű Az év légiutaskísérője című kötetet (2022) sokkal nagyobbra értékelem az egyenletesen magas színvonalú írói teljesítmény okán.
Mindazonáltal található a kötetben néhány kiemelkedő novella, mely az egész mű fényét növeli. Ilyen prózai alkotások a Kőlépcső vagy a Mert mi nem vagyunk dánok, melyekről erős kritika mellett is elmondható, hogy ezeket átütő erejű mondanivaló jellemez.
A kötet tematikája nem új elem az írónál. Isten létezése a korábbi írásokban is foglalkoztatja a Darvasi-hősöket. A Vándorló sírok (2012) kötetben a Teregetés című novellában a nő összesen 7x mondja ki, hogy nincs Isten és 2x kérdő mondatot tesz fel a létezéséről. A kötetben a szerző Júdás címmel ír parafrázist, és külön alfejezetet szán Jézus-manökenek címmel az Isten-témának.
A Szerezni egy nőt kötetben (2000) a Veronika Schwarz című novellában Bog Dan elbeszélő így gondolkodik: “Tévedés, hogy Isten meghalt. Az is tévedés, hogy a teremtés után Isten megpihent. Én, Bog Dan határfogadós tudom, hogy nem így van. Istennek meghaladta az erejét a teremtés, belebetegedett az alkotásba. Isten csak nagybeteg, s ez a betegség rásugárzik az általa megalkotott világra is.” (20.o.)
Az alcímek alá tematikusan gyűjtött és a kor kritikáját történetekbe öntő novellák hagyománya A Dekameronig (Boccaccio: Decameron. Európa Kiadó, Budapest 1975.) és a Canterbury mesékig (Chaucer, Geoffrey: Canterbury mesék. Európa Kiadó, Budapest, 1987.)
nyúlik vissza. Darvasi is mintegy 33 novellát rendelt a három alcím alá. A szimbolikus szám nem csupán a kereszténységre való vallásos utalás, de erősebb ennél: Jézus életkora halálakor. A kötetkompozíció és főként az Isten. részben szereplő történetek alapján elgondolkodtató, vajon a szerzői intenció Isten fájdalmas hiányának tükre, amolyan babitsos „Isten süket” felkiáltás, vagy inkább nietschei értelemben Isten teljes tagadása.
Darvasi értő kritikusai között közmegegyezés alakult ki arról, hogy az éppen 20 éve halott Tar Sándor írói világképéhez mérik a szerzőt, a Mészöly-áthallások mellett. Amennyiben egy példával, a Dáliák című novellával (Tar Sándor: Dáliák. https://www.tarsandor.hu/muvek/6714esszemely/daliak.html) vetem össze Darvasi világát, magam is egyet kell, hogy értsek a párhuzammal. A fogyatékos, bolondos főhős szerepeltetése mindkét novellistánál jellemző jegy. A Dáliákban a megszólalók az empátiától a közönyön át a gonoszságig, tehát az érzelmi skála pozitív végletétől a negatívig jutnak, míg a főhősben tudat alatt növekvő, Édes Anna-i harag bosszúban szélesedik ki. Ugyanez a motívum ráolvasható a lentebb elemzett Kőlépcső című Darvasi-műre is.
Igazat lehet adni Hermann Veronikának (Hermann Veronika: Olyan távoli életek. Kaligramm 2015/december, 92-94) is, aki az elemzett szerzőnk 32+1 novellájából többön érzi a Nincstelenek (Borbély Szilárd: Nincstelenek. Kaligramm, 2013.) mélyszegény valóságával való hasonlóságot, mind a helyenként durva nyelvi regiszter használatában, mind a számkivetett emberek beszűkült létállapotának lefestésében.
Jómagam Mándy Iván Lépcsők című művével (Mándy Iván: Lépcsők. In.: Vigília 1962/5, 287-290.) is rokonságot vélek felfedezni. „Odafent van a világ.” – írja Mándy a lépcsők tetejéről. Éppúgy egy másik világ felé vezet a Kőlépcső lépcsőzete is, ami félelmet kelt a fogyatékos lányban. Mándynál a lépcsők végeredményképpen a halálba vezetnek, hiszen az anya nevelési célzatú „játéka” éppoly fatális, mint Kund Abigél incselkedése Arany János Tetemre hívás című művében. Ugyanakkor a Kőlépcső mélyszimbóliumai is megengedik majd ezt az értelmezést.
A tény, hogy az elesettek, a másfélék, a gyengék a környezetüktől nem empátiát, hanem gonoszságot váltanak ki, majd végül tragikus végkifejlettel záródnak a történetek mindhárom szerző esetében.
Az Isten. Haza. Csal. egyik legsikerültebb darabja, a Kőlépcső című az Isten. alcím alá tartozók közül a második. A Virág előzi meg, amiben egy fogyatékos fiú teljes értetlensége ábrázolódik. Csak egy rövid pillanatra láthatunk talán véletlenszerű értelmet felcsillanni az elméjében, de egy a Virágot Algernonnak-történetszerűen (Keyes, Daniel: Virágot Algernonnak. Alexandra, Pécs 2021.) másnapra visszazuhan a súlyos fogyatékosság kilátástalan állapotába. A Kőlépcső központi alakja is egy vegetatív szinten élő fiatal lány. Darvasi írásaiban kezdettől jelen vannak az imbecil, naiv figurák. Már első jelentős prózakötete után (A veinhageni rózsabokrok 1993) erről írnak a kritikusok, köztük Mikola Gyöngyi. (Mikola Gyöngyi: A történet rehabilitálása. Darvasi Lászlóról. In. Csipesszel a lángot. Tanulmányok a legújabb magyar irodalomról. Nappali Ház, Budapest 1994. 209-217.)
Ezúttal a figyelmes olvasó mind a felszíni, mind a véleményem szerinti mélystruktúrában döbbenetes történetnek lehet tanúja.
A novella tér-idő szerkezete nem tipikusan magyar, hanem egyetemes mondanivaló felé irányítja az elemzést.
A helyszín egy tengerpart, leanderekkel, fügefákkal, évszázados fehér kőházakkal, melyeket a hegy szikláira építettek. Két épület, a templom és a kórház kerül fókuszba. Egy nemzeti zászló, de kié? Az erkélyen száradó ruhák a mediterránium világát idézik meg kikötővel, tengerészblúzokkal. Nyilvánvalóvá válik, hogy a lány és az apa itteni lakos, a villákból érkező fiúk nyaralók.
A rövid novella minden apró részlete fontos az interpretáció szempontjából, mert nézetem szerint szimbolikus értelmet hordoznak az egyes jellemzők. Felsorolásszerűen a következő jelentéses elemek figyelhetők meg a szövegben: A férfi attribútumai a cigarettázás, sörözés, míg a lány kezdeti bemutatása hatalmas combjaira irányítja a figyelmet. Tegnap, tegnapelőtt is a strandon voltak a lánnyal. Mind a férfi, mind a fiúk úszónadrágja fekete éppúgy, mint a baljós reverenda korábban. A fiúk önfeledten élvezték a strandolást, majd felfigyelve a bólogató, néma, fogyatékos lányra, voltaképp elkérték játékszerül. A fiúk játéka szilaj, vad és veszélyes volt, mind a cselekmény, mind a nyelvi regiszter szintjén: bicska, bomba, éles kagylóhéj a játékszer. Az egyik fiú a történet mise-en-abyme-szerű zárványaként eljátszotta, hogy fulladozik. A szőke fiú, akinek a hajára a férfi felfigyel, egy ízben keresztbe tette a lábát.
A lány, Marica újabb attribútuma a beszélőnév. A Marica a magyar operettből ismert név, de lehet rontott név is, ami jellemző Darvasi névadásaira. Például A könnymutatványosok (Darvasi László: A könnymutatványosok legendája. Magvető Kiadó, Budapest. 2016.)
Kumrinája lényegében Mészöly Anno című művének (Mészöly Miklós: Anno. In.: Volt egyszer egy Közép-Európa. Magvető Kiadó, Budapest. 1989.12-17.)
Kumria rác apácája, vagy azzal rokon szereplő. A Marica név utalhat mind a férjhez menni nem akaró magyar operett-hősnőre, mind a Mária név becézett alakjára.
A férfi valamiért nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy a lány fel tud menni a lépcsőn. Ez a nyilvánvalóan triviálisnak ható mozzanat később még fontos lesz. Majd egyre több adalékot tudunk meg a lányról: Egy vízfejű, bálna (!) testű, ritkás hajú, fehér bűrű, bólogató alak. Egy testes sirály mintegy szemlélője a történéseknek, nem repül el. Vár valamire? A férfi megemlíti, hogy a lány valamit nem tehet meg, csak holnap.
A novella idejének második napján az apa figyelmezteti a kamaszokat, hogy ne menjenek túl messzire a vízben, amit a fiúk nem tartottak be. A harmadik napon folytatódik a játék, sőt új elemmel bővül: betemették egymást homokkal, ami baljós előjellé válik a szövegtestben.
Az egyik fiú halakat fogott. Újabb és újabb figyelmeztetések jönnek: “Ne menjetek messzire!” Ez a tiltó mondat a magyar nyelvben átvitt értelemben is értelmet nyerhet.
Majd túlúsznak a nagy sziklán. A férfi már nem látta őket. Csak három hangot lehet hallani: a harangot, szirénázást és egy betonkeverő dübörgését. Mikor a férfi végre megpillantotta a távoli kis pontot, mintha megkönnyebbült volna: a lány kiúszott. Az apa a lépcsők felé vezeti a lányt, aki fél felmenni. Döbbenetes a disznarráció, a hiány mutatja csak: a fiúk nem tértek vissza.
A történet kivonatos ismertetésében is nyilvánvalóvá válik, hogy szakrálisan is értelmezhető szimbólumok sora van a szövegben. (Például: három nap, bálna test, halfogás.)
Maga a lépcső is egyetemes szimbólum lehet. Értelmezési horizontunkba vehetjük az ókori színházak épületeit, Weöres Sándor Tíz lépcső című versét és még számos más mű juthatna eszünkbe Buchan 39 lépcsőfok című művétől kezdve Kosztolányi Dezső Hajnali részegség című verséig. De vallási értelemben is gondolhatunk a lépcsőkre, hiszen a Pilátus palotájába vezető 28 lépcsőfok a szent lépcső, amin a megalázott, megostorozott Jézus felment.
A lépcső jelentheti a lélek emelkedését Istenhez, a Paradicsomba vezető út képét. Sőt, a bizánci kultúrában az utolsó ítéletet reprezentálja. Lépcsők vezetnek Dante Isteni színjátékában is a Pokolból kifelé. A lány története tehát olvasható a ki nem mondott krisztusi megaláztatásként, és az ezért kapott ítéletként. És/vagy a tudattalanban gyűlő, elfojtott sértések önkénytelen bosszúban kulminálódó gyilkosság történeteként is.
A kortárs szövegek közül Petri Hogy elérjek a napsütötte sávig című verse (Petri György: Hogy elérjek a napsütötte sávig. https://konyvtar.dia.hu/html/muvek/PETRI/petri00001a/petri00307/petri00307.htm) juthat még eszünkbe párhuzamként, ahol a világosság, a lépcsőkön felfelé vezető út egyben kiút, szabadulás egy alkalmi kapcsolatból. Vajon hogyan értelmezzük a fiúk játékát a hatalmas combú lánnyal? Ráolvasható-e a cselekményre, hogy a fiúk szexuális tekintetben mentek túl messzire a játékszerül használt lánnyal?
Nem véletlen éppen a víz mint őselem központi szerepe sem a szövegháló fő elemeként. A szerzőtől nem áll távol a kínai gondolkodásmód (ls. kínai novellák), amelyben fontos szerepet kapnak az őselemek. (Glasenapp, Helmuth Von: Az öt világvallás. Gondolat, Budapest. 1984. 144-145. oldal
. A vízhez kapcsolódó attribútumok a hallás, a fekete szín, a sós íz, a poshadt állapot (hínár), az éj, a tél, az észak, a hideg, a félelem, a bölcsesség. Megállapítható, hogy ezek közül számos attribútum megtalálható a szövegtest építőkockájaként.
Sőt tágabb értelemben az ezotériában további attribútumok kapcsolódnak a vízhez: a kék szín (tengeri sün), a zöld (hínár), a titok, a vakmerőség és a tudattalan is, melyek szintén megtalálhatók a szövegalkotó igazodási pontok között. De keresztény gyökerünk ikonikus őstörténete, a büntető Isten vízözöntörténete is árnyalja értelmezésünket.
Darvasinál a víz és a halál összekapcsolódása nem precedens nélküli. A Kleofás-képregény A fuldai Kékvízesés című novellájában Waase beszél. (Szintén rontott név: lehet a wasser, azaz a német víz rövidítése, de Wese is, Kafka Testvérgyilkosság című novellájának központi alakja is.) Waase visszaemlékezéséből megtudjuk, a víz és egy fogyatékos, tudattalan gyermek által okozott halál szüzséje áll a fókuszban. A történet nem ad magyarázatot az erőszakos halálra, de egyfajta ösztönszerű, állati, sőt bestiális tudatalatti érzések öltenek testet Lisa halálában is.
Végül elkerülhetetlenül meg kell említenünk Kosztolányi Dezső Fürdés című novellájának (Kosztolányi Dezső: Fürdés. In.: http://mek.niif.hu/00700/00746/00746.htm#4) keretét, ahol “szokás” az irodalomértők között a fiú véletlen halálát az apa tudatalatti bosszújának tekinteni. Az apa nem ismeri ezt fel, kétségbeesve keresi a fiát, mivel a tudatáig nem hatol el, hogy a baleset egy ki nem mondott tantaloszi vágy is egyben.
Darvasi novellájában éppen ennek a reakciónak a teljes hiánya, azaz, hogy az apa nem keresi a fiúkat, nem tesz fel kérdéseket a halálukkal kapcsolatban, okozza a szerzőre meglehetősen jellemző bizarr végkifejletet. A sorozatos megaláztatások miatt “halálos ítélet született”. De vajon helyesli-e ezt az apa, és mennyit ért ebből a lány?
A szereplők inkább attribútumokat hordoznak, mint valós emberi tulajdonságokat. A lány és az apa reakciója teljesen irreális, valószerűtlen egy balesetből eredő tragédia esetén, így mind a szereplők, mind a történések alkalmasak egy mélyszimbolikus, parabolaszerű olvasatra, amely illeszkedik az Isten alcímhez tartozó írások sorába.
Isten van? Ítélet van, ha túl messzire megyünk? Lehetséges az interpretáció a moralitások, példabeszédek szintén? Egyfajta ősfausti-marlowe-i áthallás ez, a meg nem nevezett fiúk a jó és rossz között választva “elsodródnak”, “túl messzire mennek” a figyelmeztetésének ellenére, és végül ez okozza vesztüket?
Gyanítom, hogy a szerzői intenció nem éppen Isten figyelmeztető--büntető szerepére kívánta felhívni a figyelmet, de a szöveg önálló életre kelhet, az elemek hálózata, a cselekmény szövete olyan új, interpretációs egységet teremthet, amely átlép a kötetkompozíció szerkesztési elvein. A Kőlépcső kiemelt helyen van a kötetben, szerepe ezért felértékelődik, története sajátos jelentésadásra alkalmas terep.
Talán a kötet címe is. Az Isten. Haza. nem csonka szavak, hanem a Csal. szó csonka volta olvastatja rá visszamenőleg Istenre és a Hazára is a csonkaságot. A nyelv szintjén igazolható az a megközelítés is, hogy “csupán” a család hagyományos fogalma semmisül meg az Isten-Haza keretezte világképben.
Bibliográfia:
Boccaccio: Decameron. Európa Kiadó, Budapest 1975.
Borbély Szilárd: Nincstelenek. Kaligramm, 2013.
Bod Péter: Darvasi László. Isten. Haza. Csal. In: Vigília, 2016/10. 799-800.
Chaucer, Geoffrey: Canterbury mesék. Európa Kiadó, Budapest, 1987.
Darvasi László: Az év légiutas-kisérője. Magvető Kiadó, Budapest 2022.
Darvasi László: A könnymutatványosok legendája. Magvető Kiadó, Budapest. 2016.
Darvasi László: Isten. Haza. Csal. Magvető Kiadó, Budapest. 2015.
Darvasi László: A fuldai Kékvízesés. In.: A Kleofás-képregény. Jelenkor Kiadó, Pécs, 1995.
Darvasi László: Veronika Schwarz. In.: Szerezni egy nőt. Jelenkor Kiadó, Pécs 2000.
Darvasi László: Vándorló sírok. Magvető Kiadó, Budapest, 2012.
Fekete Marianna: Rosszkedvünk narrációja. In: Eső 2015/4.85-88.
Glasenapp, Helmuth Von: Az öt világvallás. Gondolat, Budapest. 1984. 144-145. oldal
Hermann Veronika: Olyan távoli életek. Kaligramm 2015/december, 92-94.
Kafka, Franz: Testvérgyilkosság In: Elbeszélések. Palatinus, 2001.187-188.
Keyes, Daniel: Virágot Algernonnak. Alexandra, Pécs 2021.
Kolozsi Orsolya: A magány változatai. In.: Olvasónézet. Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft, 2020. 79-83.
Kosztolányi Dezső: Fürdés. In.: http://mek.niif.hu/00700/00746/00746.htm#4
Mándy Iván: Lépcsők. In.: Vigília 1962/5, 287-290.
Mészöly Miklós: Anno. In.: Volt egyszer egy Közép-Európa. Magvető Kiadó, Budapest. 1989.12-17.
Mikola Gyöngyi: A történet rehabilitálása. Darvasi Lászlóról. In. Csipesszel a lángot. Tanulmányok a legújabb magyar irodalomról. Nappali Ház, Budapest 1994. 209-217.
Petri György: Hogy elérjek a napsütötte sávig. https://konyvtar.dia.hu/html/muvek/PETRI/petri00001a/petri00307/petri00307.html
Radnóti Sándor: A járt út. És könyve LIX. Évfolyam/50., 2015.
Szentesi Zsolt: Mi van a kilátástalanságon túl? Műút 2016. 96-99.
Tarján Tamás: Mekkora üst kell a pokol alá? In: Látómező. Kalota Művészeti Alapítány -- Napkút Kiadó, Budapest 2019. 35-40.
Tar Sándor: Dáliák. https://www.tarsandor.hu/muvek/6714esszemely/daliak.html