Sulyok Csaba: Fejezetek a hódmezővásárhelyi könnyűzene történetéből 18.
Zenészportrék VII.
Kréter Károly emlékére
Az interjút készítette: Sulyok Csaba
A beszélgetés helyszíne és időpontja: Szeged, 2024. január 5.
Mesélnél a gyerekkorodról! Hogyan teltek a diákéveid?
Szentesen születtem 1948. június 05-én, de nagyon korán (2 éves voltam) átköltöztünk Hódmezővásárhelyre. Kitűnő tanuló voltam, kivéve az éneket, azt nem nagyon szerettem. Amíg nem jött egy új ének-tanár, Varga Istvánnak hívták, akkor már a Ságváriba[1] jártam. Nagyon fiatal, ambiciózus ének-tanár volt, aki azzal kezdte az énekórát, hogy behozott egy lemezjátszót, felrakott egy lemezt, és elkezdte magyarázni, hogy mitől jó az adott zene. Olyan érdekességeket mondott, hogy mindenki tágra nyílt szemekkel figyelte. 7-8. osztályos korunkban már megcsináltuk az első osztályzenekarunkat, ennek tagja volt Krámli István „Pityesz”[2]. Kis színpadi darabokat adtunk elő szájharmonika duó néven, mint Hacsek és Sajót[iii], mi voltunk a vidámfiúk. Akkoriban őrületes módon hallgattam a zenét, rátaláltam Cseke Lászlónak a Szabad Európa Rádión sugárzott Teneeger Party[iv] műsorára, ez 1960-ban volt.
Első fellépés a szegedi Rózsa Ferenc Gimnáziumban, ~ 1963.
Forrás: Kréter Károly
Hogyan kerültél Szegedre, és miként alakult meg az első zenekarod?
Apámék úgy gondolták – kár, hogy én nem úgy gondoltam – hogy a szegedi Rózsa Ferenc Gimnázium akkor indult szakmai képzésére járjak. A zene szempontjából azért volt ez fontos, mert a Rózsa udvarán volt az Ady Kollégium, ahová felvettek kollégistának. Ez hatalmas szerencse volt. A kollégiumban ott voltak a Radnóti, a Tömörkény zenegimnázium diákjai, tehát együtt voltam a zenészekkel. Ott találkoztam Vincze Gyurkával[i], 1963-ban már meg is alakítottuk a Beatnik nevű, tudomásom szerint első szegedi beatzenekart. Mi (is) úgy játszottunk Beatlest[ii], hogy nem tudtuk, hogy az Beatles. Akkor már annyit könyörögtem anyáméknak, hogy sikerült egy Mambó magnetofont[iii] beszerezni, azt bevittem a kollégiumba. Rengetek felvételem volt, ugyanis Vásárhelyen volt egy elit kör, nálam idősebb, úri fiúk alkották, mint Szabó Martin, Nahoczki Endre, Szilágyi, Dávid Ferenc, ők jártak Pestre, és a legmodernebb dolgokat hozták divatba zenében is. Én mindig másoltam át magnóra, ami nem volt egyszerű dolog, mert eleve két darab magnó kellett hozzá. Folyton kértem őket, hogy azt a számot hagy vehessem már át! Martin nagyon sokat jelentett nekem a zenében, mindig tőle kaptam a friss számokat. A szalagos Mambó magnetofon egy „csoda volt”, de legalább volt, arról tudtuk tanulni a dalokat, azt vissza lehetett tekerni, nem értettük a szöveget, visszatekertük és újra hallgattuk.
Voltak fellépéseitek is a Beatnikkel?
A Rózsa Gimnáziumnak volt egy divatbemutatója, ott volt az első fellépésem. Pont a kifutón léptem fel, mindenfajta erősítés nélkül énekeltem egy számot. A zenekarral a hálótermekben gyakoroltunk. Tagok: Lantos Sanya, Kréter Károly, Zsuffa Attila, JoóHans, Vincze György. De kezdődött azzal az egész, hogy honnan lesz hangszerünk? Hiába voltak ott a tömörkényes zenésztanulók, például a Vincze Gyurka vadászkürtös volt, a vadászkürt egyáltalán nem illet a Beatles képbe. De az egy annyira őrületesen hatalmas robbanás volt, hogy mindenki beleszerelmesedett ebbe az újfajta zenében. Az első gitárom egy szinte behangolhatatlan hangszer volt, de addig kínlódtam vele, hogy valamennyire simává tette a hangzást. Erősítőnk egyáltalán nem volt, szegények voltunk, mint a templomegere. Kölcsönbe kaptunk kettő Pacsirta rádiót[iv], az volt akkoriban a legnagyobb teljesítményű rádió, annyira, hogy ránk szóltak, hogy vegyük lejjebb a hangerőt. Akkor már a Beatles és a Rolling Stones[v] kezdeti időszakának a számait játszottuk. Chuck Berry[vi] átdolgozásokat csináltak az elején, azokat nagyon szerettük. Mindenféle söprűnyelekre felszigetelőszalagozott Delta magnó[vii] mikrofonjaink voltak, recsegtek, ropogtak. A Beatnikkel az első fellépésünk a KISZ[viii] házban volt, a „régi Hungáriával”[ix] szemben. Ott voltak vasárnaponként ötórai tea jellegű rendezvények.
A Beatnik fellépése a szegedi Rózsa Ferenc Gimnázium tornatermében, 1963.
A képen látható tagok balról jobbra: Lantos Sanya, Kréter Károly, Zsuffa Attila. Forrás: Kréter Károly
Hódmezővásárhelyen is úttörők voltatok a beatzene terén. Kikkel hoztátok össze a Mariner-five zenekart?
A nyári szünetben nem volt kollégium, mindenkinek haza kellett menni. Vincze Gyurka és én vásárhelyiek voltunk. Meg is beszéltük, hogy nyáron találkozunk, és próbálunk. Vincze Gyurka nagyon sokat segített, mert ő eleve tanulta az összhangzattant a Tömörkényben. Az alapokat beleverte a fülembe, hívtuk a Paku Pistit[x], Diviki Sanyi[xi] volt a dobos, Vincze Gyurka hol gitározott, hol zongorázott. Ahol most a rendőrség található, annak a helyén volt a házunk. Oda járt le nyaralni Budapestről Dunai Tamás, akivel szintén együtt nőttem fel, mivel Pesti volt, ő is benne volt nagyon a zenében, eleve hozta magával, neki volt basszusgitárja, megalakítottuk a Mariner-five zenekart, akkor bocsátották fel a Mariner műholdat[xii], mi öten voltunk, ezért lett five. Irgalmatlan nagy kedvencem volt a Little Richard[xiii], szinte az akkori összes nagy számát énekeltem. Ezeket játszottuk, de hát kiabálni kellett, a Tutti Frutti[xiv], a Lucille[xv], a Good Golly Miss Molly[xvi] eléggé hangos számok. Mokép[xvii] mozihangszórókon zenéltünk, az utcán álltak az emberek és tátott szájjal hallgatták, hogy mi ez a zene? Addig a szalonzenekarban, akik játszottak a felnőtteknek összesen volt egy dobseprű, egy zongora, egy hegedű, ennyiből állt. Ahhoz képest mi ott kiabáltunk. Ebből sokkal több nem is lett, azt hiszem kétszer játszottunk összesen, egyik alkalommal a tánciskolában. Érdekesség, hogy Vincze Gyurka a Beatles I Saw Her Standing There[xviii] című dalát átköltötte orosz szöveggel.
Ebből az átköltésből nem volt probléma?
Ebből nem lett probléma, ezt úgy oldották meg, hogy többet nem kellett játszanunk, amúgy probléma nem volt.
Hogyan kerültél be a szegedi D+C (Dixieland and Cool) együttesbe?
A D+C-t[xix] a Hulin testvérek vezették akkor, Hulin Pista nagyon jó jazz-zongorista volt, azért imádtam őket, mert az akkori kedvenc zenekarom a Johnny and the Hurricanes[xx] számait játszották. Én eljártam a bulijaikra, a „régi Új Klinika” mellette volt az „orvos gh”, az udvarban volt egy kis színpad. Ott léptek fel, én mindig odaálltam a színpad elé, és kérdeztem, hogy felmehetnék-e? Mindig kéredzkedtem, hogy hagy énekeljek már egy-két számot. Aránylag jól ment, és akkor csattant be ez a gitáros, beatleses őrület, nekik is váltani kellett. Lecserélték a műsort, már nem a jazzes számokat játszották, hanem a táncolhatóbb nótákat. Kellett egy ilyen kis fiatal, és kiszúrtak engem, jól is énekeltem, elhívtak, hogy menjek már át hozzájuk. Volt egy szám, annak nagyon érdekes üteme volt, az volt a felvételi szám. Igen ám, de én kollégista voltam, és nagyon szigorú kollégium volt. Az igazgatónak nem soka köze volt a neveléshez, úgy is hívtuk, hogy suszter, mert cipész volt a végzettsége. Úgy lett igazgató, hogy a háború után létrehozták az úttörő, szociális kollégiumokat, ő elvégezte a marxistát[xxi] és kinevezték. Katonai fegyelem volt, el nem tudtam képzelni azt, hogy jövök ki? Délután, ahogy vége volt az óráknak, kettőtől negyed négyik volt kimenő, a zenekar viszont este játszott. A Hulin testvérek voltak a zenekarban a szószólók. Elmentek a szegedi pártbizottsághoz, és mondták, hogy erre a Kréter Karcsira szükség lenne, mert a zenekarnak az oszlopos tagja, és engedjék már ki a kollégiumból. A kollégiumigazgató kapott egy telefont, rögtön vigyázban állt. Egy óra múlva hívtak, hogy menjek az igazgatói irodába. Elkezdi az igazgató: „Édes fiam nem tudtam, hogy te ilyen nagy zenekarba játszol (játszom a fenét, akkor kezdtem…). Hányas tanuló vagy? (öt egész valamennyi voltam), amíg ezt tartod, csak szóljál, hogy menned kell, és ki vagy engedve.” Ez olyan volt, mint a katonaságnál az állandó kimenő. Megtudta volna, hogy közben délután a Jegesben játszottunk [xxii], az egy hírhedt éjszakai szórakozó hely volt Szegeden. Ott a kirakatban zenéltünk, úgy hogy a hátunk mögött volt az utca. Akkor már Shadowsokat[xxiii] játszottunk főleg. Rettentő jó dobossal dolgoztunk, és pont miután ilyen nagyon fiatalon belekerültem ebbe a képzett csapatba, belem verték úgy a kettőnégyet, hogy emiatt hívtak a Molnár Dixieland Bandba[xxiv] is, mert annyira pontos volt a ritmusérzékem, ezt nekik köszönhetem.
Milyen hangszered volt akkor?
Kezdetben csak egy „roncs gitárom” volt, viszont a D+C egy piszok jó zenekar volt, tanult zenészekkel. Az első gitáromat úgy csináltattam Jószai Sándorral[xxv], aki nagyon jó modellező volt, később híres ikonfestő lett. Egy hosszú deszkából ki volt vágva a gitárnak az alakja, nem hogy külön a nyak, egyben volt az egész. Dróttal lettek rá feltekerve a pick-upok. Később, még a házunk állt, megtaláltam a padláson ezt a gitárt, kezembe vettem, el nem tudtam képzelni, hogy lehetett ezen játszani, mert a húrok, kb. egy cm magasan voltak, azt lenyomi... De ott mese nem volt, az akarat sokkal nagyobb volt, meg is szokta a kezem, olyan sokáig olyan vastag volt a bőr az ujjaimon, hogy az edénymegfogásához nem kellett kendő. Aztán meggyőztem anyámékat, hogy illene most már venni egy megfelelő gitárt. Megjelentek a Jolana[xxvi] gitárok, nagyon jó gitárok voltak, főleg abban a korban. A licence a Fender Stratocaster-ekről[xxvii] lett lekoppintva. Ami érdekesség, hogy George Harrison[xxviii], mikor Hamburgban jártak, egy csehszlovák Jolanán játszott. Ugyanis akkor Angliában is olyan drága volt a gitár, hogy nem bírtak venni megfelelő amerikai vagy angol gitárt.
Hogyan utaztatok a fellépésekre?
Például rengeteget jártunk át a D+C-vel Hódmezővásárhelyre diákbálokon játszani. Nem volt busz, autója nem volt senkinek, én szegény diák, ők egyetemisták voltak, azt el lehet képzelni, hogyan jutottunk át. Egy-két havert elhívtunk, hogy gyertek már át, többek között Boncz Gézát[xxix], mert ő is mindig jött velünk. Gyalog felpakolva mentünk a rókusi állomásra, felszálltunk a vonatra, a zenekar teljes felszerelésével. Vásárhelyen a Népkerttől begyalogoltunk a Békéig[xxx]. De ez reklámnak is jó volt. Szevasztok, hol fogtok játszani? hánytól. Mindenki tudta, hogy jön a D+C. Nagyon jó bulik voltak. Összehajtható hangfalunk volt, hogy a vonaton fel tudjuk rakni a poggyásztartóra. Zongorazsanérokra voltak felszerelve a kb. 10 cm átmérőjű hangszórók, három lapot össze lehetett hajtani. Azon szólt az egész zenekar, az ének, a gitárok, a zongora.
Egy diákbál szervezésekor hogyan vették fel a zenekarral a kapcsolatot?
A címünk meg volt, valakinek a zenekarból volt vonalas telefonja, és ezt az iskola tudta, ha például Bethlen bál volt, akkor a Hampeléknek áttelefonáltak, hogy ekkor lenne egy buli, elvállaljuk-e? A mobiltelefont szájról-szájra terjesztéssel pótoltuk ki. Ezekhez a fellépésekhez nem kellett kategóriavizsga[xxxi], ahhoz kellett volna, ha mondjuk egy presszóba mentünk volna el minden estére zenélni. De a D+C-vel annyi fesztiválon voltunk, hogy már a név elég volt, nem is kérték. Én jóval később vizsgáztam le, az is csak azért kellett, mert a „szabadulás” az lett volna, hogy külföldre megyek játszani, oda pedig tényleg csak vizsgával lehetett kimenni. Háry Ferivel[xxxii] vizsgáztam le, úgy volt, hogy megyünk ki külföldre. Akkor ő már Szegeden volt, és jártam hozzá elméletet tanulni. De aztán abból a zenekarból nem lett semmi, később Ács György[xxxiii] nevű zongoristával kerültem ki Németországba, ott játszottunk Bad Segebergben.
Ebből a korszakból maradt fenn valamilyen felvétel?
Nem maradt felvétel, pedig magnó már volt, de eszünk be se jutott. Egyetlen egy fénykép nem maradt fel abból a korszakból, nem volt divat, a fényképezőgép se volt annyira elterjedt.
A D+C után az ugyancsak ismert szegedi Kristály együtteshez kerültél. Miért váltottál?
Jött az, hogy a Hampel testvérek végeztek az egyetemen, elkezdtek dolgozni, mindketten fogorvosok voltak, ezzel abba maradt a zenélés. Molnár Gyula[xxxiv] kiszúrt, kell ez a srác nekünk, akkor kerültem a Kristályba[xxxv]. Mikor én bekerültem, az már a kettesszámú Kristály volt. Először három lánnyal működtek, azért is lett kristály a nevük, mert akkoriban népszerű volt a női szólistákkal működő Crystals[xxxvi] nevű amerikai formáció, utána változott a felállásuk. Én olyan 1963-64 körül kezdtem velük játszani, akkor a fő helyünk a Vigadó[xxxvii] volt, minden nyáron ott játszottunk. Az akkori felállás: Molnár Gyula zenekarvezető, Bokor András basszusgitár, Kréter Károly gitár, Kovács Ferenc szólógitár, Kószó Béla dob. Kószó Bélának volt a felesége Garai Márta a Molnár Dixieland európai hírű énekes-zongoristája. Mindig csak úgy tudtunk elmenni játszani, előtte megkérdeztük, hogy zongora van-e? Akkor még nem volt elektromos zongora. Úgy pótolták az orgona hangját, hogy Molnár Gyula Heiken sípon játszott, aminek a hangja hasonlított az orgonára, bele kellett fújni a mikrofonba, és ez volt az orgona. Előnye volt, hogy könnyű volt cipelni, nem volt nehéz. A németek találták ki a Matador[xxxviii] nevű orognát, előtte volt a Claviset[xxxix], az meg úgy szólt mint egy csembaló, azzal nem lehetett a Felkelő nap házát eljátszani. Ez azért lényeges, mert született a Kristálynak egy igen jó kis saját szerzemény, a Ballada François Villonról[xl], Boncz Géza írta a szövegét. Ezt a klubban raktuk össze a Molnár Gyulával. Van benne egy bachos betét, azzal kezdődik, azt azért bírtuk megcsinálni, mert akkor már csatlakozott Maródi Antal orgonista, aki igazából nem volt nagytudású zenész, de volt neki orgonája, és ez volt a lényeg. Akkoriban a tagcserékkor gyakran felmerült a kérdés, hogy van-e gitárod? Van-e erősítőd? Ott született meg az én saját szerzeményem, a Nem tudom miért várok most is rád?, ami lemezre is került. A Ballada François Villonról dallal nyertünk Salgótarjánban. Ott készítettek egy felvételt is, mint kiderült lejátszotta a rádió. Annyira tetszett a közönségnek, hogy többen beírtak. Azon a nyáron mentem fel az Ifi Parkba[xli], a Park bejáratánál volt egy nagy tábla, arra mindig kiírták, hogy mi a toplista, melyik a legjobb szám. Egy haverommal mentem, és mondtam, nézd már mi van odaírva? Első helyezett a szegedi Kristály együttes Villon ballada! Nagyon büszke voltam.
Voltak más beatzenekarok is akkoriban Szegeden?
A Kristály zenekarral egyidőben működött Szegeden a Sárga ingesek[xlii], ebből lett később a Fortuna[xliii]. Haverok voltunk, át jártunk egymás bulijaira, annak ellenére, hogy elloptok tőlük a basszusgitárost és a dobost Tóth György „Dinya” és Jobbágy Dezső korábban a Sárga ingesekben játszottak.
A közönséget illetően, aki szerette a dögösebb zenét az a Kristályra jött, mi inkább a rhythm and blues zenét játszottuk, Spencer Davis Group[xliv] volt az egyik vonal, Rolling Stonest nagyon sokat énekeltem, a javát kiválogattuk az elején. Annyira vegyes volt a közönség, mert volt buli bőven, lehetett válogatni, hogy ki épp, hogy ért rá. Voltak egyetemi bulik, oda az egyetemisták jártak, mindig voltak, akik könyörögtek, hogy vigyél már be. Gyere, hozzad a gitáromat, azok bejöttek.
Nektek hol volt az állandó klubbotok?
A mi klubunk a Fegyveres Erők Klubja vagy BM klub néven futott, a szegedi nagyposta mögött, ami régen Gambrinus volt, lent a pincében söröző, ma be van zárva. Ott már délután sor állt, négy órakkor engedték be a népet, Nyilasi bácsi volt a portás, Boncz Géza nagyon tudta utánozni. A tiszti klub igazából nem ez volt, az az Orsland utcában működött.
Ti hogy birkóztatok meg az angol nyelvel, a „kamuangolt” énekeltétek?
Én nagyon háklis voltam a kamuangolra, elég korán elkezdtem angolul tanulni. Nálam a szövegek mindig angolul szóltak, írni még most is majdnem tökélesten tudok. A gitárjaimat úgy rendeltem Angliából, hogy én írtam a leveleket. Volt, ami nekem is feladta a leckét, például a Sam The Sham and the Pharaohs Wooly Bully című dalának[xlv], olyan nyakatekert szövege van, szerintem egy angol sem érti, sokáig nem tudtam megfejteni. Mikor aztán egyszer megláttam az eredetit, micsoda? mintha nem is angol lenne. A PRT-ben (Pincebulik Részvénytársaság) Kelemen Pista abszolút nem tudott angolul, neki a rendes szöveget mindig át írtam fonetikusra, annyit röhögtünk ezen. Én megtanultam kívülről, például a Molnár Dixielanddal végig jártuk Európát, ott mindenki tudott angolul. Valamennyiit muszáj volt beszélni, mert akkor vagy nem eszek, vagy nem iszok.
Voltak-e ellentétek a zenekarok, vagy a zenekarok rajongótábora között?
Azzal kezdeném, hogy Szegeden a nagyállomás mellett volt a Kapca, híres „kultúrlétesítmény”. Azért volt Kapca, mert a bevonuló fiataloknak ott volt a találkozóhely, onnan vitték őket katonának. Az egyik bulin hatalmas bunyó alakult ki az utcán, a lámpák alatt, de valahogy csak az egyik lámpa égett. Ütik, verik egymást az emberek: „Te hülye vagy, én a Dinya vagyok”, a dobosunk meg a Dinya egymást verték, a hangról aztán megismerték egymást.
A nagy ellentét az Szeged és Hódmezővásárhely között volt. Amikor Vásárhelyen léptünk fel velünk jöttek a szegedi „szurkolók”, akiket már vártak a Béke előtt, „na gyere, majd most akkor lerendezzük”. Rögtön a Kossuth téren[xlvi], ahogy a szobor van, már kialakultak a bunyók. Konkrétan ez kakaskodás volt, nehogy már megmutassák, hogy ki itt az úr. Persze mindenki tett rá, akkor már felvette mindenki a legmodernebb csőnadrágot, vagy tarapéznadrágot, vagy bőszárú nadrágot, jöttek a megjegyzések: „na mi van, honnan szalajtottak benneteket?” Annyi volt a különbség napjainkhoz képest, hogy tisztességes bunyó volt, ha valaki a földre került, akkor nem rugdostak szét, hanem jól van, öreg te győztél. Vérző orral bementek a söntésbe, meghívta az egyik a másikat, jót ittak és kész. De elkellett verni, mert a múltkor is én győztem, most nem te győztél, én hívlak meg. Nem volt bicska, nem emlékszem komolyabb sérülésre.
A korabeli sajtó gyakran cikkezett szegedi galerikről is. Neked vannak emlékeid ezekről a csoportokról?
A Koncz testvérekre emlékszem, árulták a téglát, 2 Forintért, azt meg kellett venni, mert különben kaptál. A Roger az Öreg rocker bulikon[xlvii] szokott a rendért felelni.
A középiskola után Szegeden maradtál?
1966-ban végeztem Szegeden, ezzel vége lett a kollégiumi életnek. Muszáj volt visszamennem Vásárhelyre, mert ösztöndíjat kaptam. Elektromos berendezés szerelő lettem, ösztöndíjasként a vásárhelyi állami gazdasághoz kerültem. Hál istennek a munka felét elengedték. Akkor történt, hogy egyszer megyek a Petőfi Művelődési Központ[xlviii] előtt, plakát kirakva: Ma este fellép a Jimmy James & The Vagabonds[xlix]. Én előzőleg nem tudtam, hogy ezek mennyire jók. Amikor beültem, lecsúsztam a székről, iszonyatosan jó zenekart képzelj el. A Molnár Gyuláék a szegedi koncertjüket látták, rögtön változott a Kristály programja. Azt a kislemezt, amit itt Magyarországon kiadtak, azt rögtön átvettük, mind a 4 számot. Hatalmas sikere volt, soulosabb, bluesosabb hangzású volt.
Hódmezővásárhelyen nem is zenéltél akkor?
De, akkor volt egy rövid Vincze Gyurival közös időszakom, akkor épült fel a Sarokház a Kossuth téren. Egyszer eljött a Vincze hozzánk, hogy te Karcsi gyere már el velem zenélni, kaptam egy szerződést a Sarokháztól. Mit csináljak? Dobolni kéne. De hát én nem tudok dobolni, dehogy nem tudsz te dobolni, van még egy heted, majd megtanulsz. Akkor egyszer csak megjelent, hordta nekem a dobfelszerelést a lakásba. Valóban esténként ott játszottunk a Vincze Gyurival a Sarokházban. A Sarokház nagy olvasztótégely volt, meg a Tiszavirág. A Tiszavirágba ki játszott, ki csinálta a cirkuszt? Mi a Békében voltunk mikor szóltak, gyertek át a Tiszavirágba, a Vincze bulizik, gyorsan szaladt a társaság. Bemegyünk abba a kis presszóba, Vincze Gyuri benne feküdt a zongorába, a zongora teteje fel volt nyitva, ő meg belefeküdt és ott énekelte: „I Can't Get No”[l]. Krámli „Pityesz” volt a dobosa. Semmi presszóhoz illő zene, hanem annak a szöges ellentéte. Viszont megengedték, mert csurig volt, annyira vonzotta a közönséget. A Sarokházból vonultam be 1968-ban, pedig megígérték, hogy mivel Szegeden a Fegyveres Erők Klubjában zenéltünk a Kristállyal, nem fognak bevinni, én meg bevettem ezt a maszlagot.
Kréter Károly a hódmezővásárhelyi Sarokház cukrászdában, 1968.
Forrás: Kréter Károly
És végül mi lett, besoroztak?
Nagyon másnaposan, gyalog mentem be a laktanyába Vásárhelyen. Ott egy-két embernek mondták, hogy mehet haza, mert létszámfeletti lett, én is vártam, hogy mikor mondják már a nevem, nekem megígérték. Egyszer mondják, Kréter Károly induljon a fodrászhoz, levágják a haját… Mint említettem, 1948. június 05-én születtem, ami lényeges dolog, mert a katonaságot ezért kezdtem jól. Vásárhelyen volt egyetemi előfelvételes laktanya. Ők fogadtak minket, kopaszokat. Aki fogadott engem, az éppen Aigner Szilárd[li] volt. Mikor megkérdezte, mikor születtél, június 5., ne szórakozz már, meg is ijedtem, rosszat mondtam. Kiderült, hogy egy hónap, egy napon születtünk. Már aznap kilopott a laktanyából, hozott nekem kimenőt, és sétáltunk a városban. A vásárhelyi Tiszti kluban[lii] zenéltem a katonaság alatt. A felszerelés nagyon kezdetleges volt, gitár és erősítő, semmi más. Ott is dobolnom kellett, mert dobost nem találtam, zenekarnak viszont lennie kellett, mert különben nem tudunk kijönni. Kezdetleges volt az a technika, ahogy én tudtam dobolni, nem voltam én dobos, de azért a rutin jelentett annyit. Basszus sem volt, ezt úgy oldottuk meg, hogy találtunk a raktárban egy basszushangszórót, egy asztalt betoltunk a sarokba, ráraktuk a hangszórót, körbe raktuk téglával, ez volt a hangfal. Az erősítőre rá volt vezetve, doboz nélkül a világba zizegett az asztalon.
Azért is iszonyatos szerencsém volt, mert 1968-ban vezették be a 3-szor 8 hónapos kiképzést, és olyan sok katona volt bent, hogy nem bírták az újabb bevonulókat hova osztani. Hogy csökkentség a zsúfoltságot, aki kapott Kiváló Katona, vagy Élenjáró Katona kitüntetést[liii], azt hamarabb leszerelték, ehhez „szaladgálni” kellett a rohampályán. Én írnok voltam bent – ez is szerencse volt, hogy bekerültem írnoknak – én már tudtam ezt, ment a forró drót Félegyházáról, az volt a központ. Képzeld el, 14 hónapig voltam katona, még egy évet sem töltöttem bent. Mondtam, akikkel együtt voltam, öreg katonák, gyerekek el kell indulni, kaptam a fülest… Öregharcsa nem fog majd rohangálni… Aki elindult ezen a rohampályán, annak végig kellett menni időre, de megadták, tudta mindenki, hogy tréfa az egész. Egyszer összeírták az ezredet, mondták, hogy aki Élenjáró és Kiváló Katona lett, azok két nap múlva mehetnek haza a civil ruháért, mert leszerelik idő előtt.
Hol zenéltél a katonaság után?
Egyértelmű, hogy visszajöttem a Kristályhoz – akkor már helyettem vettek oda valakit, de az érezte, látta, hogy baj van, hogy neki mennie kell. Nekem meg teljesen természetes volt, hogy ott bérelt helyem van. Már kint játszottunk Szegeden a Vigadóban, mikor egyszer oda jönnek egy páran katonaruhában, Karesz, szevasz! Veletek mi van, miért vagytok még katonaruhában? Őket tovább vitték Miskolcra építőszázadba, lehúzták rendesen a két évet. Ugye mondtam, hogy el kell indulni, ilyen kicsiken múltak a dolgok.
Meddig voltál a Kristály tagja?
A leszerelés után nem sokkal úgy gondoltam, hogy én most már kiöregedtem ebből az egészből, megnősülök. Volt egy szegedi barátnőm, úgy is történt, 1970-ben megnősültem, beköltöztem Szegedre. Eladtam az erősítőmet, most már lemezt gyűjtök. Aztán csak piszkált bennem a kisördög, addig-addig, hogy megalakult a PRT [Pincebulik Részvénytársasága]. Abban az időben újra visszajött a 60-as évekbeli rock and rollos világ, mi főleg erre álltuk rá. Szegeden volt a Tóth vendéglő (az uszoda mögött), ott valami fergeteges bulikat csináltunk. Jártam át Hódmezővásárhelyre kisegíteni a HG Bandhez[liv], ha Sebestyén Zoltán[lv] nem ért rá.
A PRT a szegedi Tóth Vendéglőben, 1971-1972.
A zenekar tagjai balról jobbra: Berényi Apolló (ének, billentyűs hangszer), Korom László (basszusgitár), Kréter Károly (ének, gitár), Kelemen István (dob).
Forrás: Kréter Károly
A sors úgy hozta, hogy a zenélés lehetősége mindig megtalált, a Molnár Dixielandbe is bekerültél.
Szólt a Molnár Gyula: Nem lenne kedved eljönni hozzám bendzsózni? Van egy szerződés Németországba, nem-e kimennék velük? Addig Kovács Ferenc játszott náluk, aki gitáros volt a Kristályban, de ő abbahagyta. De hát Gyula, én nem tudok bendzsózni, én világéletemben gitáros voltam. Nyugi, nem most megyünk, három hónapod van rá, tanuld meg. Kaptam kölcsön egy bendzsót, a környék nagyon jót szórakozott, mivel a bendzsó akusztikus hangszer, szólt rendesen. Két feladatom volt, meg kellett tanulnom egyszer bendzsózni, egyszer a teljes repertoárt, ami 50-60 szám kapásból. Hogy ne legyen gondom a kottákkal, én fejből megtanultam a számokat, a szövegeket is, nem kellett papír. Akkor találtam ki azt is, hogy adóvevőt vettem, mikrofont, rábírtuk kötni a bendzsóra, tudtam sétálgatni. Nem kellett mindig a mikrofonhoz állni, mert úgy nem lehetett mozogni, így egy kis show is lett benne. Kalocsai Géza volt a dobosunk, később én csábítottam vissza a PRT-be. Az egy nagyon jó korszak volt. Hódmezővásárhelyen a Mária Veléria utcán volt egy klub, a PMK-val szembeni utcán, ott általában jazz zenekarok játszottak. Ott énekelt egy Paku Bea[lvi] nevű lány, őt meghívtuk Szegedre, azóta felkerült Budapestre. Tanítottam neki a Brenda Lee[lvii], Wanda Jackson[lviii] számokat, a stílust, hogyan vegye át, hogy abban a stílusban énekelje a számokat. Az nagyon bejött.
Rendhagyó PRT felállás.
Balról jobbra: Kelemen István (dob), Korom László (basszusgitár), Ács György (billentyűs hangszer), Kréter Károly (gitár), Vas István (szaxofon), és Lakatos Zoltán (hegedű).
Forrás: Kréter Károly
Visszatérve a PRT-re. Erről a formációról mit kell tudni?
Régen mi találtuk ki Demeter Gézával[lix], aki gyerekkori barátom, hogy diszkóval együtt legyen az élőzene, mert a beatzenekaroknak akkor lett vége, amikor a diszkó megjelent. Hódmezővásárhelyen a Vörös Lobogó utcán (napjainkban Szent István utca) volt egy kultúrház[lx], ott volt diszkó, utána ott léptünk fel közösen. Mi felszereltünk a színpadon mint zenekar, ők meg a diszkót csinálták, felváltva. Ez mindenkinek jó volt. Rájöttünk az ízére, mi se fáradtunk el annyira, a közönségnek is jó volt, hogy azokat a számokat, amiket a technika miatt nem tudtunk játszani, nagyzenekaros diszkó számok, azokat a Géza nyomta. A legfrissebb számokat játszottuk. Ez tartott egészen addig, amíg Géza ki nem ment Németországba. Amikor a felújítás után megnyitott a Fekete Sas[lxi], az első bulit mi játszottuk a PRT-vel, majd Géza is visszajött, és onnantól minden városi házibulin játszottunk. A PRT tartott egészen 2011-ig, amikor agyi infarktusom lett. A gitár mintha kitörlődött volna az agyamból. Az ujjam végén nem érzem a finom tapintást, a húrt nem tudom olyan szépen fogni.
A hódmezővásárhelyi Városi Házibuli plakátja 2004-ből.
Forrás: Kréter Károly
Teljesen fel kellett hagynod a zenéléssel?
A bendzsó az úgy-ahogy még ment, mondtam a Molnár Gyulának, hogy próbáljuk már meg, így két évet még felléptem a Molnár Dixielandel. Ez egyre stresszesebbé vált, mindig nagyon komoly fellépőkkel játszottunk, pesti managerünk volt, jól eladott bennünket. Háromszor játszottam a Szegedi Szabadtérin. Rájöttem, hogy nem muszáj ezt nekem folytatni, nyugodjak meg, kaptam egy jelzést fentről, elég volt Károly, megkaptál mindent a zenével kapcsolatban. Még Lappföldön is játszottam. Akkor azt mondtam 2011-ben, hogy jó, vége. Nehéz volt, mert minden a zenéhez kötött, a társaság, ahová jártam, hogy fogom majd a hétköznapokat túlélni? Aztán rájöttem, hogy jó ez így, úgymond még a csúcson hagytam abba. Volt egy disco korszakom, amikor már nem tudtam zenélni. A hangszereimből egyre többet adtam el, rendeltem hangfalakat, komoly felszerelést raktam össze. Egyik haverom az osztrák-magyar étterembe hívott Szegeden, ott zenéltem, anyagom volt bőven. Nem is a beszéd volt a lényeg, mint az igazi diszkósoknak, én inkább pakolgattam, direkt olyanokat válogattam, amikre jól lehet táncolni. Én tudtam, hogyan kell, hiszen abból állt a fél életem, hogy táncra játszottunk. Általában én vittem mindig a számokat a PRT-be is, még a Kristályba is.
Hogyan telnek most a napjaid?
2021 év végén a Szegedi Zenészek Társasága[lxii] nekem ítélte a Sipos Zoltán-emlékérmet[lxiii], amelyet Volent Zsoltal, a hajdani Nyers zenekar[lxiv] dobosával együtt kaptam meg. Ez nagy megtiszteltetés volt számomra.
A Szegedi Zenészek Társasága által alapított – 2021-ben Kréter Károlynak adományozott - Sipos Zoltán-emlékérem.
Forrás: Kréter Károly
(Szíves elnézésüket kérjük, de a hivatkozások formáját csak június 12-e után tudjuk pontosítani. Szerk.)
[1] Egykori Ságvári Endre másnéven Központi Általános Iskola a Ságvári Endre (jelenleg Mária Valéria) utcában.
[1] Krámli István, közismert becenevén „Pityesz”. Hódmezővásárhely egyik legtehetségesebb dobosa, játszott többek között a vásárhelyi Piramis együttesben, a szegedi Európa Group formációban.
[i] Vincze György ismert hódmezővásárhelyi billentyűs-énekes. Számtalan vásárhelyi zenei formációban közreműködött, mint a vásárhelyi Nevada, New Nevada, Inter-rock. Vendéglátós zenészként a város szinte összes szórakozóhelyén zenélt.
[ii] A Beatles 1960-ban alakult Liverpoolban, a legismertebb angol beategyüttes, a beat műfaja egybeforrt a zenekar nevével.
[iii] A Mambó a Budapesti Rádiótechnikai Gyár által 1958-tól készített szalagos magnetofon készülék volt. Továbbfejlesztett változata a M5/A Mambó.
[iv] A Pacsirta az Orion vállalat által gyártott AM és FM vételre alkalmas, 4 hangszórós rádió.
[v] A Rolling Stones 1962-ban alakult Londonban, az egyik legmeghatározóbb, máig működő rockzenekar.
[vi] Charles Edward Anderson Berry (1926 – 2017) amerikai énekes, gitáros és dalszerző, a rock and roll úttörője.
[viii] A KISZ a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség rövidítése, a szervezetet 1957-ben alakították meg, és a Magyar Népköztársaság kommunista ifjúsági mozgalom irányító szervezete volt.
[ix] A „régi Hungária” az 1840-ben épült Hungária Szálló épülete, Szegeden a Somogyi utca 7. szám alatt található.
[x] Paku István 1946-ban született Hódmezővásárhelyen, zongoraművész. 1970-ben az Egyesült Államokba disszidált, ezt követően változtatta meg a nevét Korody-Paku Istvánra. 1976-ban az Ohio State University-n a „Zongaraművészet és zongorairodalom doktora” fokozatot ért el. 1979 óta a Liechtensteini Nagyhercegségben él és alkot.
[xi] Diviki Sándor László hódmezővásárhelyi dobos, rádiós műsorvezető, zenei ismeretterjesztő. Zenélt több vásárhelyi formációban („Albert zenekar”, Lido). 2014-ben hunyt el.
[xii] A Mariner-program a NASA által folytatott űrprogram, aminek keretében 1962 és 1974 között 10 űrszondát bocsájtottak fel.
[xiii] Little Richard (1932-2020) amerikai énekes, dalszerző és zongorista, a rock and roll kiemelkedő alakja, 1957-től folyamatosan jelentek meg albumjai.
[xiv] A Tutti Frutti című dal 1957-ben jelent meg Little Richard Here's Little Richard című lemezén.
[xv] A Lucille című dal 1957-ben jelent meg Little Richard Here's Little Richard című lemezén.
[xvi] A Good Golly Miss Molly című dal 1958-ban jelent meg Little Richard Volume 2 című lemezén.
[xvii] A Mokép az egykori Mozgókép-forgalmazási Vállalat nevének rövidítése. A vállalat a szocializmus éviben a filmforgalmazás terén monopolhelyzetben volt Magyarországon.
[xviii] A I Saw Her Standing There című dal a Beatles debütáló Please Please Me című lemezén jelent meg 1963-ban.
[xix] A D+C együttes 1960-ban alakultunk Szegeden. Alapítótagok: Major Róbert - trombita; Hampel Ferenc -altszaxofon; Pócos János - harsona; Joó Attila - bőgő; Böde Károly - dob.
[xx] A Johnny and the Hurricanes 1957-ben alapított amerikai rock and roll együttes. Dalaikat instrumentálisan adták elő, egyedi hangzásuknak köszönhetően az 1960-as évek elején az egyik legnépszerűbb zenekar volt világszerte.
[xxi] A „marxista” a Marxizmus–Leninizmus Esti Egyetemen folytatott ideológiai képzés rövid megnevezése. 1952 és 1989 között elsősorban azok a párttagok, potentátok végezték el, akik valamilyen irányító szerepet kívántak betölteni a hatalom által irányított intézményrendszerekben.
[xxii] A Jeges vagy Jégkunyhó ismert szegedi cukrászda, szórakozóhely, éjszakai bár a szocializmus éveiben, az Attila utca és Tisza Lajos körút sarkán volt megtalálható.
[xxiii] A Shadows 1958-ban alakult brit instrumentális rockegyüttes. 1960-as évek elején érték el legnagyobb sikereiket.
[xxiv] A Molnár Dixieland Band 1966-ban Szegeden alakult jazzegyüttes, a szintén Szegeden működő Kristály együttesből formálódott ki, vezetője dr. Molnár Gyula. Az évtizedek során számos zenész megfordult az együttesben, amely Magyarországon és külföldön is nagy elismerésekkel büszkélkedhet.
[xxv] Jószai Sándor 1943-ban született Békéscsabán, képzőművész, ikonfestő. Mindig foglalkoztatta hogyan fejezheti ki a legjobban magát a különböző anyagok megformázásán keresztül. 2024-ben Hódmezővásárhely Signum Urbis Honorantis díjjal tüntette ki.
[xxvi] A Jolana egy 1959-ben alapított csehszlovák gitárgyártó vállalat volt.
[xxvii] A Fender Stratocaster egy dupla kivágású elektromos gitár, amelyet két év tervezés után 1954-ben kezdett gyártani az amerikai Fender Musical Instruments Corporation.
[xxviii] George Harrison (1943–2001) angol zenész, énekes és dalszerző, a Beatles szólógitárosa.
[xxix] Boncz Géza (1944-2000) erdélyi származású humorista, író, aki 1945-ben költözött családjával Szegedre. Poénjai, humoros jelensége ismerté és kedveltét tette Szegeden, vezetője volt a SZOTE (Szegedi Orvostudományi Egyetem) klubjának. 1975-ben Budapesten telepedett le, írója és szereplője volt a Rádiókabaré műsorának, gyakori fellépő volt a Mikroszkóp Színpadon is.
[xxx] Béke Szálló 1905-ben átadott szálloda-kávézó neve, amely felépülésekor a Fekete Sas nevet kapta, és jelenleg is Fekete Sas Rendezvényház néven működik Hódmezővásárhelyen, a Kossuth terén. 1948-as államosítását követően rövid ideig Vörös Csillag néven üzemelt, majd Béke Szállóra keresztelték át, egészen 1986-ig ezen a néven volt közismert.
[xxxi] A szocializmus időszakában „kategóriavizsgákhoz” kötötték a könnyűzenei előadók fellépési jogát. A szórakoztató zenészeknek az Országos Szórakoztatózenei Központon (OSZK) keresztül kellett vizsgázniuk, a vendéglátószektortól különböző színpadi produkciókat az Országos Rendező Iroda (ORI) minősítette.
[xxxii] Háry Ferenc 1940-ben született Makón, a szegedi konzervatóriumban gordon szakra járt. Pedagógiai tevékenysége mellett zongoristaként több zenei produkció közreműködője és létrehozója. Később ismerté vált bárzongoristaként Hódmezővásárhelyen és Szegeden egyaránt, megszakításokkal több évtizedet töltött vendéglátós zenészként Nyugati országokban.
[xxxiv] Dr. Molnár Gyula 1944-ben született Szegeden, biológus, ornitológus, természetfotós, természetvédő, zenész. A szegedi Kristály zenekar alapítótagja, a szegedi Molnár Dixieland Band vezetője, klarinétosa, világszinten elismert jazz zenész. Számos kitüntetés birtokosa, 2004-ben megkapta a Magyar Érdemérem lovagkeresztje kitüntetést, EMERTON és Juhász Gyula Díjas előadóművész.
[xxxv] A Kristály zenekar az egyik legismertebb szegedi beategyüttes, 1963-ban alakult, klubjuk a Kristály klub volt. Az együttes 1967-ben aranyérmet nyert a Salgótarjáni Tánc- és Jazz Zenekarok Országos Fesztiválján.
[xxxvi] A Crystals az 1950-es évek végén és az 1960-as évek elején működő, népszerű afroamerikai női rock and roll formációk egyike az Egyesült Államokban.
[xxxvii] Az újszegedi Vigadó 1883-ban épült, és a dualizmus időszakában élte virágkorát, majd a történelem viharai tépázták. 1960 és 1980 között a szórakozási igények növekedésével újra felpezsdült a hely, sokan látogatták. A rendszerváltás után pusztulásnak indult a szórakozóhely és környéke, majd egy 2000-ben történt tűzvész végleg megpecsételte a sorsát.
[xxxviii] A EMP 3 Matador orgona az NDK (Német Demokratikus Köztársaság) F. A. Böhm vállalata által készített faburkolatú, 49 billentyűs, akkumulátorról is működtethető hangszer volt. Gyártása 1964-ben kezdődött.
[xxxix] A Claviset nevű billentyűshangszer gyártása az NDK-ban kezdődött meg 1964-től a Weltmeister hangszergyárban.
[xl] François Villon a XV. század közepén alkotott francia költő. A líra formai elemeit felhasználó balladái szubjektíven és hűen idézik meg a korabeli Franciaország viszonyait, és egyben a költő életét.
[xli] A Budai Ifjúsági Park (becenevén „Ifipark”) a Várkert Bazár épületében került kialakításra. 1961 és 1984 közötti működése alatt Budapest és Magyarország legendás koncert helyszínévé vált. 2013-2014 során a terület felújításra került.
[xlii] A Sárga ingesek szegedi egyik legismertebb beatzenekara volt az 1960-as évek elején. A zenekar megalakulása 1963 környékére tehető. Tagjai: László István - szólógitár, ének; László György - ritmusgitár, ének; Tóth György (Dinya) - basszusgitár, ének; Jobbágy Dezső (Jean) - dobok és ének; Gyuris Ferenc (Mazsola) - dobok
[xliii] A Fortuna szegedi rockegyüttes a Sárga ingesek tagságából alakult ki az 1960-as évek közepén. Tagjai: Kenderesi Sándor, Majoros James – basszusgitár; László György - ritmusgitár, ének; László István; Gyuris Ferenc (Mazsola) - dobok
[xliv] A Spencer Davis Group 1963-ban alakult az angliai Birminghamben. Stílusukban érezhető a blues és rhythm and blues jegyek. Egyik legismertebb daluk a Gimme Some Lovin'.
[xlv] A Sam The Sham and the Pharaohs Wooly Bully a Sam the Sham (született Domingo Samudio) amerikai rock and roll énekes által 1961-ben alapított zenekar legsikeresebb dala, amely 1964 végén jelent meg.
[xlvi] A Kossuth tér Hódmezővásárhely főtere, a tér egyik meghatározó eleme az 1903-ben elhelyezett Kossuth szobor, a teret övezi számos nagymúltú épület, mint például a református Ótemplom, a Városháza vagy a Fekete Sas.
[xlvii] Az Öreg rockerek buliját Kelemen István hívta életre az 1990-es évek elején, ami a szegedi rockerek számára nyújt egyfajta találkozási lehetőséget. Helyszíne az IH rendezvényközpont. A találkozót koncertek kísérik.
[xlviii] A hódmezővásárhelyi Petőfi Művelődési Központ (PMK) egy színházteremmel rendelkező kultúrház, amelyet 1953-ban adtak át a közönségnek. A PMK az ORI-túrnék rendszeres helyszíne volt. 2010-2012 között teljes felújításon és korszerűsítésen esett át az intézmény, ekkor nevét Bessenyei Ferenc Művelődési Központra változtatták.
[xlix] A Jimmy James & The Vagabonds zenekart 1964-ben alakította a Jamaicából az Egyesült Királyságba költöző Jimmy James és a Vagabonds formáció. A zenekar 1966. január 4-én fellépett Hódmezővásárhelyen a PMK nagytermében.
[l] „(Can't Get No) Satisfaction” a Rolling Stones 1965-ben megjelent népszerű dalának címe.
[li] Aigner Szilárd (1946-2016) ismert meteorológus, televíziós személyiség. 1973–1989 között az Országos Meteorológiai Szolgálat tudományos főmunkatársa volt.
[lii] A hódmezővásárhelyi Tiszti klub (Cukor utca 1.) az 1900-as évek elején épült, a szocializmus évei alatt kedvelt szórakozó hellyé vált, a helyi laktanya állományának tisztjei előszeretettel látogatták.
[liii] Az Kiváló Katona és Élenjáró Katona honvédségi jelvények voltak a Magyar Néphadseregben. A jelvényen található számjegy cserélhető volt, többször is elnyerhető volt.
[liv] A HG Band (HÓDGÉP zenekar vagy Almási zenekar) az egyik legfoglalkoztatottabb hódmezővásárhelyi vendéglátós, lakodalmi, „mindent játszó” zenekar volt. Az 1970-es évek végétől az ezredfordulóig működött. Tagjai: Almási István – szaxofon, klarinét, ének; Lányi Lajos – billentyűs hangszer; Kalocsai Géza – dob; Sebestyén Zoltán – basszusgitár.
[lv] Sebestyén Zoltán ismert hódmezővásárhelyi gitáros, basszusgitáros. 1968-ban csatlakozott a vásárhelyi Nevada együtteshez, később játszott a Mayall-is, a New Nevada, az első vásárhelyi Körforgalom, a Blaskó Dixieland Band (bendzsó) és a HG Band nevű formációkban.
[lvi] Paku Beáta hódmezővásárhelyi jazz énekes, első zenekara a vásárhelyi Beaver Combo volt, majd a Jazzebell, később a Paku Bea és a Standard Trió nevű formációban énekelt.
[lvii] Brenda Lee 1944-es születésű amerikai énekesnő. Elsősorban rockabilly, pop-, country- és egyházi zenék tartoznak a repertoárjába.
[lviii] Wanda Jackson 1937-ben született amerikai énekesnő és dalszerző. Az első női rock and roll sztárok egyike, a rock mellett country és gospel dalok fűződnek a nevéhez.
[lix] Demeter Géza 1972-ben kezdett diszkózni Mucsi Istvánnal („Putyi”) közösen. 1974-ben elhagyta Magyarországot, és az 1990-es évek végéig Németországban élt. 1999-től egyik fő szervezője volt a hódmezővásárhelyi Városi Házibuli nevű előszilveszteri zenés rendezvénynek.
[lx] HÓDIKÖT kultúrház a hódmezővásárhelyi Harisnyagyár („belső HÓDIKÖT”) üzem épületében működő kultúrház volt a Teleki utca 23. alatt. Az intézmény 1969-ben Werschitz Emil nevét vette fel, funkcióját a rendszerváltást követően veszítette el.
[lxi] Fekete Sas lásd 34. lábjegyzet.
[lxii] A Szegedi Zenészek Társasága 2016-ban alakult Sipos Zoltán szegedi zenész-fogorvos ötlete alapján, abból a célból, hogy lehetőséget biztosítson a Szegedhez kapcsolódó zenészek emlékeinek felelevenítésére, megőrzésére.
[lxiii] A Sipos Zoltán-emlékérmet a 2017-ben elhunyt Sipos Zoltán özvegye, Siposné Karl Mária alapította. Az emlékérmet olyan személyek kapják, akik számottevő erőfeszítést tettek Szeged zenei életének fenntartása érdekében.
[lxiv] A Nyers együttes Szegeden alakult alternatív rockegyüttes, a zenekar magja már az 1980-as években formálódott. Legsikeresebb időszakuk az 1990-es évekre esett, első nagylemezük 1995-ben jelent meg Elmúltak a buta zenék címmel.
[i] Egykori Ságvári Endre másnéven Központi Általános Iskola a Ságvári Endre (jelenleg Mária Valéria) utcában.
[ii] Krámli István, közismert becenevén „Pityesz”. Hódmezővásárhely egyik legtehetségesebb dobosa, játszott többek között a vásárhelyi Piramis együttesben, a szegedi Európa Group formációban.
[iii] Vadnay László által kitalált kabaréjelenet. Hacsek és Sajó néven különböző humorista-párosok előadásában társulatok évtizedeken keresztül hoztak létre vidám jeleneteket.
[iv] Cseke László által a Szabad Európa Rádión szerkesztett, fiataloknak szóló zenés műsor. A műsort 1959-ben kezdték sugározni.