.

Sulyok Csaba: Fejezetek a hódmezővásárhelyi könnyűzene történetéből 16. rész

Dallamok a laktanyából

Adalékok a hódmezővásárhelyi honvéd tánczenekar, a helyőrség népi zenekara és a helyőrségi zenekar történetéhez

 

A dolgozat a LÖSZ Fesztiválon 2023. július 15-én elhangzott „A hódmezővásárhelyi honvédségi tánczenekar 1957 és 1963 közötti történetéből” című előadásom szerkesztett és bővített változata. Köszönettel tartozom Prágai Józsefnek, aki – a sajtóanyag mellett – az elsőszámú forrása a dolgozatban közölt információknak.

Nagy hagyományokkal bír a hódmezővásárhelyi laktanya állományából alakított katonazenekarok története. Az 1920-ban Szegeden alakult előd zenekar 1951-ben került át Hódmezővásárhelyre (Délmagyar.hu), és a helyőrségi zenekar napjainkban is töretlen népszerűségnek örvend.

 

A hódmezővásárhelyi honvédségi tánczenekar

 

Az 1950-es évek végén a városban rendezett zenés, táncos események miatt fokozott igény mutatkozott a tánczenét játszó együttesek iránt, ezekből azonban nem működött sok Hódmezővásárhelyen. A vásárhelyi „tánczenekarhiány” orvoslására 1957 januárjában újra életre hívták a honvédségi tánczenekart, amelynek működése 1955 és 1957 között szünetelt. A zenekar indulását nehezítette a hangszer-, és kottahiány, ezekkel a nehézségekkel a korszak szinte minden zenekarának szembe kellett néznie (CsMH, 1957. október 29., 4. p.). A 16 tagú, főleg hivatásos zenészekből álló zenekart Hegyes György hadnagy vezette. Első fellépésükre a Tiszti Klubban (Fegyveres erők klubja) került sor január 19-én, amin közreműködtek Kevei Zsóka és Keméndi András szegedi énekesek (CsMH, 1957. január 16., 3. p.). A zenekar hamarosan játszott (január 27-én) a Fekete Sasban is, ahol délután négyórától a nagyközönség előtt mutatkoztak be az ötórai teán (CsMH, 1957. január 25., 4. p.). Az év további részében február 3-án a harisnyagyár kultúrotthonában léptek fel, ahol táncestélyt tartottak este hét órától másnap reggel négy óráig (CsMH, 1957. február 2., 3 p.). Március 10-én a Fekete Sas nagytermében megrendezett bálon játszottak, az akkori belépődíj 4 forint volt (CsMH, 1957. március 8., 5. p.). Május 8-án a Postás Otthonban, „táncújdonság bemutatója” keretében hívták a hallgatóságot (CsMH, 1957. május 19., 7. p.). Június 15-én a városi nőtanács sörestjén szolgáltatta a zenét a honvéd tánczenekar a volt pártoktatás házában (korábban a Kaszinó épülete, Zrínyi utca 1.), a „belépti díj egy pohár sörrel együtt 5 forint” volt (CsMH, 1957. június 15., 3. p.). Június 22-én ugyanitt, már az IH megnyitóján léptek fel CsMH, 1957. június 25., 4. p.). „Jazz-parádé” címmel ősszel új műsort állított össze a honvédzenekar, amit a tudósítások szerint a legismertebb külföldi és magyar tánczenékből állítottak össze. A korabeli tudósítás kiemelte a produkcióból Csonka Tibor pózán-, Hegyes György xilofonszólóját, és Markovics József Chappy-táncparódiáját. Az előadáson közreműködött N. Pataki Gizi táncdalénekesnő, a műsort konferálta és bűvészmutatványokkal színesítette Müller Béla (CsMH, 1957. október 24., 3. p.). A műsor része volt Hegedűs Endre Utazás a világ körül című zenei összeállítása (CsMH, 1957. október 29., 4. p.). November 9-én ismét az IH-ban léptek fel egy kabaréesten (CsMH, 1957. november 9., 3. p.). A honvéd tánczenekarnak „Jazz-parádé” című műsorával megye szerte 20 fellépése volt (CsMH, 1957. december 25., 3. p.), többek között Kübekházán (CsMH, 1957. december 13., 2. p.), Nagymágocson. Vásárhelyen a PMK-ban karácsony első napján délután 5 és 8 órai kezdettel adták elő műsorukat.

A sajtó a honvédzenekar sikeréről számolt be, az 1957-es karácsonyi fellépésről való tudósításból az elismerő szavak mellett kitűnik az is, hogy milyen elvárásokat támasztottak a zenekar(ok) felé az előadásmódot illetően.

 

„Az elismerő szavak mindenekelőtt az egységes hangszerelésnek szólnak, valamint annak, hogy a szólistaként is igen jó erőkből álló és a műsort is helyes arányokkal összeállított zenekar mentes volt a nyugati jazz-zenekarokat majmoló magyar táncegyüttesek túlzásaitól. Ez a szolidságra való törekvés, úgy véljük, Hegyes György karnagy érdeme. Még a Chappie-t paparódiázó [parodizáló], csupa ritmus dobos magánszáma is, véleményünk szerint, abba az irányba hatott, hogy nevetségessé tegye az egyes tánczenekarokban gyakori disszonanciát és ízléstelenséget.” (CsMH, 1957. december 28., 2. p.)

 

1958-ban folytatódtak a vásárhelyi honvéd tánczenekar fellépései. A zenekar január 26-án a makói művelődési házban adta elő „Jazz-parádé” című összeállítását (CsMH, 1958. január 26., 7. p.). Az estről készült tudósítás elég kritikus hangvételű a produkció „énekes” részét illetően:

 

„A kisebb mértékű érdeklődés ellenére, a műsor sikeres volt. A zenekar jó benyomást keltett és a Saxofon [szaxofon] kórus kivételével, kifogástalan munkát végzett. Egy énekes azonban nem elég, a több mint kétórás műsor kitöltésére és a zenekar, valamint a konferanszié minden igyekezete ellenére, egyhangúvá válik előadásuk. Ha módot találnak műsoruk változatosabbá tételére, a megye legjobb könnyűzenei együttesévé válhatnak.” (CsMH, 1958. január 28., 6. p.).

A honvédek következő fellépésére a nőtanács „teaestjén” került sor, amit február 8-án rendeztek a Zrínyi utcai rendőregyesület épületében, a honvéd tánczenekarnak aznap volt még egy fellépése a Béke étterem nagytermében, ahol a Vendéglátóipari Vállalat tartott „pincérbálat.” (CsMH, 1958. február 11., 1. p.). Május 18-án „anyák és gyermekek napja” zajlott a Vásárhelyi Harisnya- és Kötöttárugyárban, ahol a honvéd tánczenekar játszott (CsMH, 1958. május 23., 5. p.). Október 25-én pedig a téglagyár szüreti mulatságán léptek fel az I-es téglagyár kultúrhelyiségében CsMH, 1958. október 25., 4. p.). 1959. január 18-án „táncesten” (CsMH, 1959. január 17., 6. p.), március 8-án pedig „klubesten” (CsMH, 1959. február 28., 6. p.) játszott a vásárhelyi honvéd tánczenekar az IH-ban.

Ezt követően a 16 tagú együttes feloszlott, aminek több oka volt. Egyrészt nem biztosítottak számukra járművet a fellépésekre való eljutáshoz, másrészt a zenekar katonai jellegéből adódóan más helyzetben volt, mint egy civil együttes. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a néphadsereg keretei között működve sokkal érzékenyebben hatottak a zenekarra a nemzetközi helyzet változásai. Sok múlt az éppen aktuális parancsnok hozzáállásán, aki döntött a fellépések engedélyezéséről. A hidegháborús paranoia (kubai forradalom, „német helyzet” stb.), vagy önös érdekeik miatt a parancsnokok többször harci riadót rendeltek el, amikor a zenekar tagjainak hétvégén is a laktanyában kellett tartózkodniuk.

1959 végén a zenekar zongoristájának, Hegedűs Endrének a kezdeményezésére mégis újra alakult a zenekar, létszáma 7 főre csökkent. Dixieland zenekarként volt számon tartva, de nem kimondottan az a nyugati „dixielandi party” volt, mert szerepeltek a zenekarban olyan hangszerek is, amik akkoriban a dixieland zenében nem voltak, megszólalásuk hasonlított az esztrád tánczenéhez (zenei egyvelegek). Hegedűs Endre megszerezte a nagy nyugati big band együttesek kottáit, amiket akkoriban kézzel másoltak le. Családi kapcsolat révén a külföldre került Gyimesi Lászlón keresztül jutottak hozzá sok kottához. Ami javításra szorult, azt kijavította, Hegedűs Endre elé került egy hangszerelés, meg tudta állapítani, hogy ennek a szólamnak ezek a hangjai nem odavalók, mert el lett írva a kotta. Az együttes műsorszlogenje ez volt: „Erre táncol a világ”, repertoárjában megtalálható volt Woody Herman, Duke Ellington, Kambezi szerzeményei, George Gershwin Kék Rapszódiája, Rimsky Korsakov Trépak című száma. A 4228. honvédségi alakulatnál 1959-ben négy növendék jelentkezett próbajátékra: Békési István, Géczi Gusztáv, Gonda Sándor és Prágai József. A zenekarban dolgozó tiszthelyettesek tanították meg a zenekarban előírt követelményeket. A már említett Csonka Tiboron, Hegedűs Endrén, Hegyes Györgyön, Vidák Sándoron és Markovics Józsefen kívül a zenekar tagja volt még Maczelka Ferenc (Vásárhelyi Füzetek). Az aktuális parancsnokokkal továbbra is meggyűlt a baja a zenekarnak. A Szegedi Szabadtéri Játékokon való közreműködésük alkalmával a megyei pártbizottságnak kellett közben járnia, hogy részt vehessenek a műsorban. Többek között az Aida, a Hunyadi László, a Cigánybáró, a Faust megvalósításában vett részt a zenekar a színház zenészeivel együtt. Az 1812 zenekari mű csata jelenetében a honvéd zenekar adta „a fúvós nehéz tűzérséget”. (Prágai József, 2023).

1959. december 14-én a Tisza étteremben rendeztek „táncdalestet”, itt már a 7 tagúra apadt honvédzenekar játszott (CsMH, 1959. december 10., 6. p.). 1960-as farsangi szezon idején a Tiszában játszott a honvéd tánczenekar (CsMH, 1960. február 14., 10. p.), az együttes a tavasz során egy a Békében tartott divatbemutatón is közreműködött (CsMH, 1960. április 22., 6. p.). 1960. május 15-én Makón rendezték meg a „népi-, és tánczenekarok megyei bemutatóját.” Hódmezővásárhelyt a „népi vonalon” a vásárhelyi honvéd népi zenekar, a tánczenekarok között a helyőrségi tánczenekar képviselte (CsMH, 1960. május 12., 4. p.). A honvéd tánczenekar 1961. január 28-án a HÓDIKÖT kultúrházban rendezett „hópehely-bálon” zenélt (CsMH, 1961. január 27., 6. p.). Augusztus 19-én, mint a helyőrségi klub tánczenekara működött közre a „fegyveres testületek elvtársi találkozóján.” (CsMH, 1961. augusztus 18., 6. p.). November 12-től a Béke étteremben kezdett újra ötórai teákat játszani a honvéd tánczenekar fél négytől fél nyolcig, közreműködött Gardi Marika táncdalénekes (CsMH, 1961. november 12., 10. p.). Női szólistaként még Márík Erzsébet működött közre a zenekarral (Prágai József, 2023). Az 1962-es báli idényben, a MEDOSZ-MTE által február 17-én rendezett sportbálon zenélt a honvéd tánczenekar (CsMH, 1962. február 16., 6. p.). 1963 szilveszterén a HÓDIKÖT kultúrházban a honvéd tánczenekar szórakoztatta az óévet búcsúztatókat (CsMH, 1963. december 30., 2. p.). Ebben az időszakban rádiófelvétel is készült a zenekarral Budapesten, a Magyar Rádió 6-os stúdiójában (Prágai József, 2023).

A honvédség keretei között az elkövetkező évtizedekben is működött a katonazenekar, egészen a rendszerváltásig, de a műfaji változások miatt tánczenei rendezvényeken már egyre kevésbé vettek részt. Nagy törést eredményezett, hogy az 1990 utáni politikai változások nyomán el kellett távolítani a hadseregből a politikai munkásokat. Ennek lettek áldozata a vásárhelyi és hat másik katonazenekar, mivel beosztás szintjén a katonazenészek a politikai osztályhoz tartoztak, az ő állományukból küldték el a szükséges létszámú, eltávolítandó embert. A zenészek nagyrésze leszerelt, néhány fő más beosztást kapott (üzemanyag-raktáros, segédtiszt). Für Lajos akkori honvédelmi miniszternek egyik, a dandárnál tett látogatása alkalmával feltűnt, hogy a fogadására nem állt ki a katonazenekar, még csak egy kürtös se volt, aki a vigyázz jelet elfújta volna. Kérdőre vonta az akkori parancsnokot Csorba Mihály alezredest, aki a Honvédelmi Minisztérium zenekarokat megszüntető eljárására hivatkozott. Elkezdődött a katonazenekar újjászervezésé Prágai József és Hegyes György irányításával. A problémát az jelentette, hogy nem zenészként helyezték volna állományba a tagokat, hanem a dandár különböző fegyvernemeinél, így nem vállalták a tagok.

2001-ben újra elrendelték a helyőrségi zenekar megszervezését, ezt követően állt össze a ma is működő helyőrségi zenekar első formációja Kovács István karmester vezetésével (Délmagyar.hu, Prágai József, 2023). Verasztó Ferenc (tuba) és Erdélyi Béla (klarinét) voltak az egyedüli tagok, akik a régi összeállításban is játszottak (Prágai József, 2023). Vásárhely mellett Debrecenben, Szolnokon, Szentendrén, Tatán, Székesfehérváron, Kaposváron, Budapesten működik helyőrségi zenekar, valamint Veszprémben a légierő kisebb létszámú együttese. Az újjászervezett együttes visszatért a Rádió 6-os stúdiójába, több komolyzenei hangversenyükről készült felvétel. Emellett koszorúzásokon, temetéseken, emlékműavatásokon, fesztiválokon, díszelgéseken játszanak, valamint térzenéket adnak (Délmagyar.hu). Nagy különbség az újjászervezett zenekar és a rendszerváltásig működő zenekar között, hogy az új együttes tagjai döntően felsőfokú zenei végzettséggel rendelkeznek (Délmagyar.hu, Prágai József, 2023).

 

A helyőrség népi zenekara

 

Az akkori parancsnokság javaslatára alakult a helyőrségi zenekar tagjaiból 1957-ben egy 9 tagú népi zenekar, aminek a vezetője Lakatos Béla lett (CsMH, 1957. október 29., 4. p.). Lakatos Béla a szegedi színházban első hegedűs volt, jó viszonyt ápolt Hegyes Györggyel, a honvéd tánczenekar vezetőjével, aki elhozta katonának. A zenekar számára folyamatosan problémát jelentett a megfelelő cimbalmos megtalálása, ugyanis a cimbalom nagyon fontos volt a népi zenekarban. Rendszeresen vonultattak be cimbalmosokat, de olyan színvonalon tudtak cimbalmozni, ha Hegyes György elmondta, hogy ezt a futamot, ezt az akkordot csinálja, nem volt képes megjegyezni, nem voltak megfélően képzettek. Végül aztán a cimbalmot Hegedűs Endre, a honvéd tánczenekar zongoristája helyettesítette, aki akkor tanulta meg igazán a hallgatókat, és a csárdásokat kísérni. Aztán jött olyan parancsnok, aki nem azzal foglakozott, hogy a muzsikusok mit csinálnak, hanem szolgálatba osztotta be őket! Lakatos Béla hat évig bírta a hadseregben, miután leszerelt visszament a színházhoz, valamint Kiszin Miklóssal kitűnő cigányzenekart alapítottak Szegeden (Prágai József, 2023).

 

Irodalomjegyzék:

 

Periodikák:

 

Csongrád Megyei Hírlap 1957-1963

Vásárhelyi Füzetek III. évfolyam 2. szám, 2012. február 28., 7. p.

 

Internetes források:

 

https://www.delmagyar.hu/hodmezovasarhely-es-kornyeke/2007/04/a-vasarhelyi-katonazeneszeknek-190-fellepesuk-van-egy-evben

 

Adatközlő:

Prágai József

 

 

A Tiszti Klub (Fegyveres erők klubja)

az egyik leghangulatosabb szórakozóhely volt Hódmezővásárhelyen (Szántó Kovács János utca).

Forrás: Imre Krisztina

 

 

 

 

 

A honvéd tánczenekar fellépéseinek hirdetései.

Forrás: Csongrád Megyei Hírlap

 


 

Az újjáalakult MH Hódmezővásárhely Helyőrségi Zenekar.

Forrás: Fricsay Richárd Katonazenei Hagyományőrző Egyesület