.
  • 1
  • 2
  • 3
  • 4 4 4
  • 5 5 5

Sulyok Csaba: Fejezetek a hódmezővásárhelyi könnyűzene történetéből 15. rész

Hódmezővásárhelyen szereplő ismert fővárosi előadók az 1950-es évek végétől és az 1970-es évek elejéig terjedő időszakban

 

A tanulmány az I. Dél-alföldi Könnyűzene-történeti Konferencián (2023. április 29.) elhangzott, a Nebulótól az Illésig. Ismert magyar együttesek Hódmezővásárhelyen az 1960-as években című előadás szerkesztett változata.

 

Fővárosi jazz- és tánczenekarok Hódmezővásárhelyen

 

A korai Kádár-korszak legismertebb fővárosi zenekarai közé tartoztak a Balassa Tamás, Hóléczy Ákos, Kelényi György, Tabányi Mihály és Vécsey Ernő által vezetett együttesek, valamint a Nebuló zenekar. A formációk jellemzően táncdalénekeseket, táncdalénekesnőket kísértek, bár zenei gyökereik a két világháború közötti magyar jazz-zenéből erednek. Elkalandozások a rock and roll vagy a jazz irányába az 1950-es, 1960-as években sokszor csak póz lehetett, hiszen a rendszer igen szűk kereteket biztosított ezeknek a stílusoknak. Az fiatalabb jazz-, majd a beategyüttesek népszerűvé válásáig erős pozícióik voltak a fővárosi szórakozóhelyeken, a Holéczy és a Kelényi zenekar 1962-ig állandó fellépője voltak a Budai Ifjúsági Park rendezvényeinek (Jávorszky-Sebők 2019, 34. p.). Többűjüket már a Rákosi-korszakban is foglalkoztatták, Balassa Tamás zenekara 1956 előtt is kapott fellépési lehetőséget, különböző tánczenei összeállításaival, így a rendszer részéről elfogadott formációról volt szó. Tabányi Mihály a világháború alatt tűnt fel, előbb a tánczene, majd a jazz vonzotta (Simon 1999, 118. p.). Tabányi azon kevesek közé tartozott, akiknek – meghatározott keretek között – az 1950-es években is volt lehetőségük jazz-zenét játszani (Simon 1999, 135. p.). Dr. Holéczy Ákos a művészi zene művelőjéből lett tánczenész, sőt, ez az előképzettség tette lehetővé, hogy magas szinten adja elő a szórakoztató zeneszámokat. Holéczy már a háború előtt bekapcsolódott a magyar művészi és jazz-zenei életbe, majd 1945 és 1963 között önálló big band együttest vezetett (Simon 1999, 124. p.). Kelényi György trombitásként szerzett nevet magának az 1940-es évek elején, saját zenekara mellett játszott Orlay (Chappy) zenekarban (Simon 1999, 120. p., 124. p., 127. p.). Az 1960-as évek elejétől – ahogy egyre nagyobb teret követeltek maguknak a jazz-, majd beategyüttesek – ezek az egyébként profi zenekarok kiszorultak a könnyűzene fővárosi első vonalából, és főleg vidéken léptek fel sikerrel, vagy külföldön próbáltak szerencsét (Jávorszky-Sebők 2019, 62. p.). Ennek a folyamatnak az eredménye az, hogy a fenti együttesek rendszeres fellépők voltak a hódmezővásárhelyi tánczenei eseményeken, ORI-túrnékon.

Holéczyék 1957 és 1962 között majd minden évben (1958-ban két alkalommal is) jártak Hódmezővásárhelyen. „Szól a jazz!” című műsorukat 1958. január 14-én adták elő a PMK-ban, a zenekar mellett fellépett Kovács Erzsi, Keméndy András és Majláth Jenő táncdalénekesek (Csongrád Megyei Hírlap, 1958. január 07. 5. p.). Legközelebb szeptember 14-én lépett a PMK színpadjára Holéczy, ekkor Kovács Erzsi és Majláth Jenő mellett Krencsey Marianne és Németh Lehel énekelt (Csongrád Megyei Hírlap, 1958. szeptember 06. 4. p.). Bő egy hónap múlva október 16-án egy revütáncospárt, Lilian és Peter Sarter-t kísérte Vásárhelyen, ugyancsak a PMK-ban. Közreműködtek: Kovács Erzsi és Németh Lehel (Csongrád Megyei Hírlap, 1958. október 31. 4. p.). 1959. augusztus 4-én a Dózsa-sportpályán terveztek divatbemutatót tartani, az eseményen fellépők: Holéczy tánczenekara, Margaréta Petrova szovjet, Jose Arzamendia paraguay-i, Hollós Ilona és Róbert Frigyes énekesek (Csongrád Megyei Hírlap, 1959. augusztus 02. 8. p.). 1961. január 21-én újságíró bált rendeztek a Békében, ahol a nagyteremben és az étteremben egyaránt zenével várták a vendégeket. Az előbbi helyen Holéczy Ákos tánczenekara, az utóbbi helyen a Béke „dzsessz-zenekara” játszott. Közreműködő táncdalénekesek: Pusztai Eta, Szántó Erzsi, Keméndy András, Czirok László (Csongrád Megyei Hírlap, 1960. december 25. 15. p.). Szintén ezen a napon a Holéczy zenekara Földeákon is szerepelt a művelődési házban, a táncdalénekesekkel egyetemben (Csongrád Megyei Hírlap, 1961. január 19. 5. p.). 1962. március 17-én, m az ORI szervezésében „zenés rangadónak” adott otthont a PMK. Közreműködött Toldi Mária, Majláth Jenő, Cseh Kati és Holéczy Ákos tánczenekara (Csongrád Megyei Hírlap, 1962. március 17. 5. p.). „A „Zenés rangadón” sport kérdésekben mérheti össze tudását Csongrád, Szentes, Hódmezővásárhely és Makó közönsége. A játékot ezúttal is Pálos Miklós vezeti, s a győztesek helyi díjazáson kívül az országos döntőbe juthatnak.” (Csongrád Megyei Hírlap, 1962. január 4. 4. p.).

A Holéczy zenekart „felváltva”, 1963-tól 1966-ig a fővárosi formációk közül Balassa Tamás együttese működött közre legtöbbször a vásárhelyi tánczenei rendezvényen. 1963. április 7-én „Táncdalest” és honvédbál keretében léptek fel a Béke szálló nagytermében, az esten énekeltek: Zárai Márta, Vámosi János, Halmi Tibor (Csongrád Megyei Hírlap, 1963. március 29. 6. p.; 1963. március 31. 8. p.). 1965. április 4-én „felszabadulási bál” vette kezdetét „ördögi ritmusok” közepette a Béke szálló nagytermében. A bálon fellépet Koós János, Mátray Zsuzsa, Hegedűs Györgyi, Honfi Géza, Zilahy Hédi, Morlan bűvész. A zenét Balassa Tamás és tánczenekara biztosította (Csongrád Megyei Hírlap, 1965. március 26. 4. p.). December 25-én „Táncdalok a karácsony fényében” című műsorral ugyancsak a Béke szálló nagytermébe invitálták a vásárhelyieket. A fellépők visszatérő vendégek, Balassa Tamás és tánczenekara, Koós János, Szánthó Erzsi, Morlan bűvész (Csongrád Megyei Hírlap, 1965. december 22. 6. p.) 1966. április 10-én ismét a Béke szálló adott otthont a húsvéti bálnak. A zenét Balassa Tamás „elektronikus tánczenekara” szolgáltatta (Csongrád Megyei Hírlap, 1966. április 04. 10. p.). Május 21-én a PMK-ban „Zeng a Gitár” címmel rendeztek tánczenei műsort. Felléptek: Mikes Éva, Angyal János, Tichó Marianne, Majláth Jenő, Balassa Tamás és tánczenekara (Csongrád Megyei Hírlap, 1966. május 15. 5. p.).

Kevesebb alkalommal érkezett városunkba a Kelényi, a Tabányi, a Nebuló és a Vécsey zenekar. Kelényi György 10 tagú tánczenekara 1958. május 20-án az Országos Filharmónia szervezésében lépett fel a PMK-ban, Cavallini, a világhírű olasz jazz-énekesnő, és Keméndy András társaságában (Csongrád Megyei Hírlap, 1958. május 20. 5. p.). 1959. június 18-án Latabár Kálmán látogatott Vásárhelyre, a PMK-ban rendezett műsoron Kelényi György és tánczenekara, valamint Tihanyi Magda, Putnoki Gábor és Barlai Kati működött közre (Csongrád Megyei Hírlap, 1959. június 16. 6. p.). 1964. január 20-án Tabányi Mihály és tánczenekara lépett fel a PMK táncdalestjén, az általuk kísért táncdalénekesek: Zsolnai Hédi, Koós János, Toldi Mária és Keleti László (Csongrád Megyei Hírlap, 1964. január 12. 12. p.). A Nebulót – az eddig említett együttesektől eltérően – fiatal zenészek alapították az 1950-es évek végén, hasonlóan a Benkó Dixieland Band-hez és a Bergendy együtteshez. Zenéjük a legváltozatosabb elemekből tevődött össze, a dixies hangzást, rock and roll betétek, szaxofonszólók színestették (Jávorszky-Sebők 2019, 25. p.). Gyakran kérték fel őket a hazánkban vendégszereplő zenészek és magyar szólisták kísérésére (jbsz.hu). 1961. június 12-én – több előadóművésszel együtt – Latabár Kálmán látogatott Hódmezővásárhelyre. A Békében rendezett humoros esten a budapesti Nebuló tánczenekar kísérte a fellépőket (Csongrád Megyei Hírlap, 1961. július 7. 6. p.).

  1. szeptember 26-án a Béke szálló nagytermében táncdal estet tartottak, amin közreműködött a Vécsey tánczenekar, Bánfalvi Ferenc, Váradi Zsuzsa, Bencze Márta, és Czirok László táncdalénekesek (Csongrád Megyei Hírlap, 1964. szeptember 25. 6. p.).

Vécsey Ernő az 1940-es évek egyik legmeghatározóbb jazz-zongoristája volt (Simon 1999, 120. p., 133. p.).

 

„Ezt az időszakot úgy kell nézni és megérteni, hogy abban az időben a szokásnak megfelelően a jazzmuzsikusok tánczenét is játszottak és fordítva. Ez még a swing korszak maradványa volt. Gondolj csak vissza a 40-es évekre, Benny Goodmanre és társaira. A mi korunkban a fiatalok százával álltak sorban, hogy bejussanak egy táncrendezvényre... Az egész világ a swingre táncolt. A jazzmuzsikusok népszerűsége egyenlő volt a mai popzenészekével, mert a jazzmuzsikus popzenész is volt egyúttal.” (Simon 1999, 120. p., 214. p.).

 

További, az ország más részéről érkezett jazz- és tánczenei előadók Hódmezővásárhelyen

 

Részben az ORI szervezésében, vagy más rendezvény kísérő produkciójaként (pl. divatbemutató) léptek fel Vásárhelyen országosan ismert, vagy kevésbé ismert előadók.

  1. november 26-án a kor egyik legnépszerűbb táncdalénekesnője, Ákos Stefi énekelt a Tisza étteremben (Csongrád Megyei Hírlap, 1959. november 22. 10. p.).
  2. február 25-28. között a négytagú, budapesti Kocsó tánczenekar szórakoztatta a közönséget a Tisza étteremben Csongrád Megyei Hírlap, 1960. január 10. 10. p.; 1960. február 23. 4. p.).
  3. május 14-én tavaszi és nyári divatbemutatót tartottak a Béke nagytermében, ahol May Tamás tánczenekara játszott, fellépett Barlai Katalin táncdalénekes (Csongrád Megyei Hírlap, 1961. május 7. 10. p.).

1962-ben mutatkozott be Csongrád megyében Horváth Sándor „elektromos hangszereken játszó tánczenekara” (Csongrád Megyei Hírlap 1962. január 4. 4. p.). 1964. április 14-én, kedden „Sztárok és slágerek” cím alatt lépett fel a PMK-ban Niky Davis nápolyi ás Nico Ventura római slágerénekes. Az est kiemelkedő szereplője volt a Fekete Orfeusz ismert szereplője, a Rio de Janeiró-i I. De Paulo. Közreműködtek: Aradszky László és Mátrai Zsuzsa, és az Elektron tánczenekar, Horváth Sándor vezetésével (Csongrád Megyei Hírlap, 1964. április 12. 12. p.). A PMK-ban 1964. október 19-én „Csupa sláger” címmel rendeztek tánczenei műsort. Felléptek, többek között Kovács Erzsi, Majláth Jenő, kísért a Horváth Elektron tánczenekar (Csongrád Megyei Hírlap 1964. október 11. 15 p.). 1970. február 2-án az ORI turné „Ritmus 70” műsora érkezett Hódmezővásárhelyre, a PMK-ban szólisták adták elő műsorukat, Horváth Sándor tánczenekara kíséretében (Csongrád Megyei Hírlap, 1970. január 25. 11. p.).

1964-1965-ben néhány alkalommal járt Hódmezővásárhelyen a Reményi tánczenekar, amely 1960-ban részt vett a Várpalotán rendezett „szellemi öttusa csapatok és tánczenekarok megyei találkozóján”, ami alapján egy Veszprém megyei együttesről lehet szó (Középdunántúli Napló, 1960. július 6. 7. p.). 1964. március 29-én a Béke szálló nagytermében tartottak húsvéti bált, ahol Barlai Kati, Erdélyi Nóra, Palotás Tibor táncdalénekesek mellett a Reményi tánczenekar játszott (Csongrád Megyei Hírlap, 1964. március 22. 10. p.). 1965. április 18-án, fővárosi művészek fellépésével egybekötött húsvéti bálon működtek közre, a Béke szálló nagytermében Csongrád Megyei Hírlap, 1965. április 13. 4. p.).

  1. október 15-én az Espress tánczenekar, Ibrányi Iván vezetésével játszott báli műsort a Békében. Felléptek: Mikes Éva, Nagy Kati, Németh József, Hofi Géza (Csongrád Megyei Hírlap, 1966. október 14. 5. p.). A fellépők megelőzően a PMK-ban tartott HÓDIKÖT divatbemutatón is közreműködtek (Csongrád Megyei Hírlap, 1966. október 14. 6. p.).
  2. április 2-án a Béke szálló nagytermében szervesztek „tavaszi bált”, amin a budapesti BÉTA elektromos tánczenekar zenélt (Csongrád Megyei Hírlap, 1967. március 29. 4. p.).
  3. február 21-én és Március 6-án az ORI turné „Ritmus 69” műsora érkezett Hódmezővásárhelyre (Magyar Ifjúság, 1969. február 21. 12. p.; 1969. február 28. 13. p.). Június 3-án ugyancsak egy ORI turné keretében „Slágerhullám” nyaldosta Vásárhelyt (Magyar Ifjúság 1969. május 30. 10. p.).
  4. október 20-án „Búcsút int az ősz a nyárnak” cím alapján egy nóta-esten vehetett részt a város közönsége (Magyar Ifjúság, 1970. október 16. 17. p.). November 24-én „Pege+Sándor” produkció érkezett Hódmezővásárhelyre, az ORI szerevezésében (Magyar Ifjúság, 1970. november 20. 17. p.).

 

Ismert magyar beategyüttesek Hódmezővásárhelyen

 

Az 1960-as években tovább fokozódott az igény Hódmezővásárhelyen is a könnyűzenei rendezvények iránt. A zenés-táncos produkciókat kezdetben a befutott táncdalénekesek, tánczenekarok uralták, majd a beatzenekarok, beatelőadók berobbanásával az új stílus képviselői is megjelentek, jobbára az ORI által szervezett műsorokon. Az évtized végén már önállóan is felléptek a városban az addig háttérbe szorított műfaj képviselői.

  1. március 8-án „Népszerű sztárok estje” címmel álltak a Béke szálló nagytermének színpadjára ismert táncdalénekesek: Ambrus Kyri, Korda György, Sárosi Katalin, Aradszky László, Mátray Zsuzsa, Angyal János, Hacki Tamás, Mezey György. A beatzene hódmezővásárhelyi krónikája szempontjából az teszi érdekessé a rendezvényt, hogy az énekeseket a Sztevanovity Zorán vezette Metró együttes kísérte (Csongrád Megyei Hírlap, 1965. február 26. 4. p.). Szintén a „Metro tánczenekar” működött közre Latabár Kálmán június 13-i előadásain, amelyet a PMK-ban mutattak be (Csongrád Megyei Hírlap, 1965. június 06. 2. p.). A Metró a hazai beatkorszak egyik legjelentősebb együttese, kilépve a kísérőzenekar jelentette árnyékból, 1966-tól kezdve saját dalokat készítettek. A „beatszentháromság” (Illés, Metro, Omega) együttesei közül az érvényesülés leginkább konszolidált útját választották, dalaik kevésbé voltak „rockosak”. A fővárosban működő Metró klub, a zenekar állandó fellépési helye, pedig a korszak legendás szórakozóhelyévé vált (Jávorszky-Sebők 2019. 73-76. p.).
  2. február 2-án az Atlantis „tánczenekar” és szólistái lépetek fel a PMK-ban (Csongrád Megyei Hírlap 1966. január 25. 4. p.). Az Atlantis országosan ismert, fővárosi beategyüttes volt, több kislemezzel, TV-s és filmes szerepléssel büszkélkedhettek. Stílusok a tánczenei elemeket is felhasználó „slágerbeathez” tartozott, ami elősegítette, hogy az ORI-műsorok állandó kísérő zenekara lettek. A zenekar alapítótagjai között volt Radics Béla „gitárkirályt” is, aki 1966 végén lépett ki a zenekarból (Jávorszky-Sebők 2019. 151-152. p.). 1966. február 2-án nem utoljára láthatta és hallhatta a vásárhelyi közönség Radics Bélát…
  3. március 14-én „Slágerkarnevál” keretében látogatott Vásárhelyre többek között Kabos László, Toldi Mária, Szántó Erzsi, Koncz Zsuzsa, Németh József, akiket a „Bergendi” [Bergendy] tánczenekar kísért (Csongrád Megyei Hírlap, 1966. március 06. 10. p.). December 5-én „táncdalfesztivál koktél”-ra invitálták a vásárhelyieket, ahol Sárosi Katalin, Aradszky László, Bakacsi Béla, Hofi Géza, Nagy Kati, Zalatnay Sarolta és a „Bergendi” [Bergendy] zenekar idézte meg a Tándalfesztivál hangulatát a PMK-ban (Csongrád Megyei Hírlap, 1966. november 27. 11. p.). A Bergendy István által az 1950-es évek végén alapított Ifjúsági Jazz Együttes 1962-ben vette fel a Bergendy együttes nevet. Stílusuk a jazz-hez ált a legközelebb, ami ötvöződött a modern stílusok hatásaival. Rendszeresen felléptek a Budai Ifjúsági Parkban, és hozzájárultak több, a későbbiekben országos népszerűséget elért előadó (Zalatnay Sarolta, Hofi Gáza, stb.) pályának beindításához (Jávorszky-Sebők 2019. 23-24. p.).

1968 áprilisában a Liversing adott „beat-hangversenyt” a PMK-ban, Kibédi Ervin, Rodolfó, Bognár Éva, Margarita Petrova közreműködésével (Csongrád Megyei Hírlap 1968. április 14. 10. p.). A Liversing 1964-ben alakult budapesti, egyben külvárosinak számító (Óbuda) zenekar, keményebb stílusával (repertoárjuk Them, a The Yardbirds, a The Pretty Things és a The Rolling Stones dalaiból állt) szerzett magának hírnevet (beatkorszak.blog.hu). A vásárhelyi fellépésen az un. „nagy felállásban” játszott a zenekar, tagjai között a Demjén testvérekkel (Jávorszky-Sebők 2019. 193-194. p.).

  1. október 30-án a „Sziriusz” [Syrius] „tánczenekar” érkezett a PMK-ba, táncdalénekesek társaságában (Csongrád Megyei Hírlap 1968. október 20. 9. p.). A Syrius együttes története két nagy korszakra osztható, a közös pont pedig Baronits Zsolt, a zenekar vezetője. Az első korszak a megalakulástól (1962) 1969-ig tartó időszak, amikor is az Atlantishoz hasonló „slágerbeatben utazott” a zenekar, a vásárhelyi fellépésük is ehhez a korszakhoz kötődik. Ezt követően alakult ki az a felállás, amelyet a „nagy Syriusként” is emleget az utókor, ebben a formában 1977-ig működött a Syrius. Utóbbi felállással a jazzrock/progresszív rock legkimagaslóbb, világszínvonalú magyar képviselői voltak (Jávorszky-Sebők 2019. 156. p., 182. p.).
  2. október 19-én „Randevú a beattal, a tánczenével, a divattal” fantázia névű műsorra került sor, amin a „Nonstop”[Non-Stop] együttes lépett fel, Ferenczi Ági, Komár László, Pálfi Zsuzsa, Lugosi Éva énekesekkel kiegészülve (Csongrád Megyei Hírlap, 1969. október 21. 8. p.). A Non-Stop 1965-ben alakult Zádori István vezetésével, a vásárhelyi szereplésük évében indultak a Táncdalfesztiválon. Igényes, egyedi hangszerelésű popzenéjükkel kiemelkedtek az akkori beatzenekarok mezőnyéből, de talán pont ezért, nem tudtak igazán nagy sikereket elérni (Jávorszky-Sebők 2019. 229-230. p.).

A „beatlányok” (Koncz Zsuzsa, Kovács Kati, Zalatnay Sarolta, Wittek Mária) közül ketten fordultak meg Hódmezővásárhelyen az időszakunkban. Koncz Zsuzsát és Zalatnay Saroltát egyaránt kétszer halhatta a helyi közönség. Koncz Zsuzsa 1968. május 21-én és 1969. április 24-én lépett fel a városban (Csongrád Megyei Hírlap, 1968. május 12. 10. p.; Magyar Ifjúság, 1969. április 18. 10. p.), ekkor a népszerű együttesek (Omega, Illés, Metró) árnyékában létezett, valamint a slágergyár kevésbé maradandó dalait adta elő (Jávorszky-Sebők 2019. 83-85. p.). Zalatnay csillaga a 1960-as években igen magasra szárnyalt, a hazai népszerűség mellett angliai sikerekkel is kecsegtetett. A mindenféle szerepben tetszelgő énekesnő azonban nem tudott igazi karaktert adni a saját előadói művészetének, ezért próbálkozásai az 1970-es évekre zsákutcába jutottak (Jávorszky-Sebők 2019. 80-83. p.). Hódmezővásárhelyi fellépéseire 1971. december 1-én, ekkor a Neotonnal és a Tolcsvayék és a Trióval közösen, valamint 1973. január 31-én került sor (Magyar Ifjúság, 1971. november 26. 14. p.; Magyar Ifjúság, 1973. január 26. 14. p.).

A „beatszentháromság” (Omega, Illés, Metró), a magyar beatkorszakot leginkább reprezentáló zenekarok viszonylag későn, a beatkorszak vége felé jutottak el városunkba. Az Omega 1969. március 19-én és 20-án, majd egy évvel később 1970. április 7-én adott koncertet Vásárhelyen (Magyar Ifjúság, 1969. március 14. 10. p.; Magyar Ifjúság, 1970. április 3. 17. p.), a csapat működésének egyik legsikeresebb időszakában. A zenekar akkori, klasszikus felállása még sorai között tudhatta Laux Józsefet és Presser Gábort, utóbbi dalszerző emelte ki az Omegát a magyar beatmezőny „átlagából” egy magasabb szintre, megalapozva ezzel az együttes hosszantartó népszerűségét is (Jávorszky-Sebők 2019. 77-78. p.).

Az Omegával hozzávetőlegesen egy időben láthatta a hódmezővásárhelyi közönség az Illést. A magyar beat zászlóshajójaként ezt a stílust játszva elsőként tudtak igazán népszerűvé válni hazánkban. Meghatározó volt a zenekar életében a Bródy János – Szőrényi Levente alkotta szerzőpáros csatlakozása 1964-1965-ben. Úttörő jelenség volt, hogy a nyugati dalokat másoló „luxemburgi stíluson” túllépve az együttes elkezdett magyar nyelvű számokat írni. Az 1968-as év az Illés „diadaléve”, amit leginkább a Táncdalfesztiválon elért sikerek bizonyítanak (11 díjból 5-öt vittek haza) (Jávorszky-Sebők 2019. 69-70. p., 100. p.). A vásárhelyi közönséget először 1969. július 14-én ragadta el az „Illés-show”( Magyar Ifjúság, 1969. július 11. 12. p.). Az egyre inkább politizálóvá váló hangnem csípte a hatalom szemét, ami az Illés megregulázását vonta maga után. 1970-ben nem adhattak koncertet a fővárosban, ekkor lettek „a vidék legjobb zenekara”(Jávorszky-Sebők 2019. 71. p.). Erre az időszakra esik az Illés második vásárhelyi fellépése, amire 1970. április 27-én került sor, a Kex-el közösen (Magyar Ifjúság, 1970. április 24. 17. p.). 1971. május 3-án kerültsor a korszak utolsó hódmezővásárhelyi „Illés-hangversenyére”  (Magyar Ifjúság, 1971. április 30. 17. p.). 1970-ben jelentkező hullámvölgyből nem tudott igazán kijönni a zenekar, elveszítette lendületét.

Pályafutása alkonyán láthatta újra élőben a város közönsége a Metró együttest, amely mindig a korabeli közízlés szabta keretek között adta elő műsorait. Az ezt méltányló közegnek is köszönhetően az 1960-as évek egyik legnépszerűbb zenekarává vált, 1970-ben pedig elkészíthették az ország első koncertelemezét (Jávorszky-Sebők 2019. 74-75. p.).

Az Omega átalakulásával és a Metró megszűnésével egyidőben jött létre a hetvenes-nyolcvanas évek legsikeresebb hazai supergroupja, a Locomotiv GT. Egy évvel az Omega és két hónnappal a Metró utolsó vásárhelyi koncertje után, 1971 áprilisában alakult meg az LGT, részben az említett két együttes tagjaiból (Presser Gábor és Laux József az Omegából, Frenreisz Károly a Metróból érkezett) (Jávorszky-Sebők 2019. 74-75. p.). Az LGT hódmezővásárhelyi bemutatkozására nem kellett sokat várni, 1971. október 14-én érkeztek a városba (Magyar Ifjúság, 1971. október 8. 17. p.).

Az 1972-es évet egy „Korda-Neoton show”-val zárták az ORI vásárhelyi műsorszervezői (Magyar Ifjúság, 1972. december 1. 14. p.). A december 1-én bemutatott műsorban az egyik legnépszerűbb táncdalénekessel, Korda Györggyel közösen állt színpadra az egyik legsikeresebb második vonalbeli magyar beategyüttes.

  1. november 12-re (Magyar Ifjúság, 1969. november 7. 13. p.) és 1972. október 19-re (Magyar Ifjúság, 1972. október 13. 14. p.) „Minifesztivál”-t hirdetett a Magyar Ifjúság ORI-naptára. A két fesztivál fellépőinek névsora sajnos nem derül ki a naptárból.

 

Irodalomjegyzék:

 

Jávorszky-Sebők 2019 Jávorszky Béla – Sebők János: A magyarock története 1. 60-70-es évek. Kossuth, Budapest, bővített kiadás, 2019.

Simon 1999 Simon Géza Gábor: Magyar jazztörténet, Budapest, 1999.

 

Periodikák:

 

Csongrád Megyei Hírlap

Középdunántúli Napló

Magyar Ifjúság

 

Internetes forrás:

 

https://jbsz.hu/interjuk/ezredveg-199799--12794/829-dudas-lajos-ha-sokat-probalok-kedvetlen-leszek utolsó megtekintés 2023. február 4.

https://beatkorszak.blog.hu/2018/06/17/a_hatvanas_evek_legkemenyebb_zenekara_liversing utolsó megtekintés 2023. február 11.