.

Levél a szellemiségrül hatvanon túl

Jegyzet

 

Így kezdődött:

Amikor még harcolt benne

Az űr zűrös hányatott világa,

Amikor möghalni kívánt a teste

Mindönt feledni akaró világa,

Amikor a vér feketén rajta

Az undor hányás, száradó bűz világa,

Amikor szenvedő tűzzel égött

Való éne élni akaró világa,

Amikor a színök feketék vótak

Harsogó fényök villámló világa

Amikor a teste valótlan létbe úszott

Élni kezdött léte új világa,

Amikor táncolni, mög vihogni járt

A fölkelő nap égő világa,

Akkor újra kezdődött élete

mindig élő bizton világa.

A tragédia után gyütt az agyvérzés. Akadozik a beszéd, mög ráadásként béna a jobb oldala.

Jó embörök, mög segítő kezek, osztán még az ű hite, vágya vitte a gyógyulásba, szellemisége mög a teste fölépülésibe.

Öt éve mán annak, amikor a bírósági ítélet levele írja rúla: „Szellemileg korlátolt felelősségű egyén”. Azt is hozzátötte még:”kettő évig nem fellebbezhet.”

Akkor így ír róla:

-Lögyön mán olyan

A mám mög a holnapom,

Mint amilyen vagyok.

Né mán olyan

mint ez a hazug

gyűrött papiros.

-Neköd mög mindönkinek,

itt mög most,

teremtőnek mög világnak

Adom szavam,

hogy becsapott

ez a mocskos papiros.

Dógozott benne a harag, de talán még a bosszú vágya is. Hamarosan rágyütt arra, hogy hasztalan mög buta dolog ezökkel az érzésökkel együtt élni, osztán letött rúla.

Új otthonba kőtözhetött, itt befogadták mög elfogadták. A segítők között mögtanálta az igazi „nagybötűs embört”, de az is löhet, hogy az útkeresés segítötte hozzá.

Bizakodva ír:

-Ott tart mán,

hogy kinyílt szellemével

nemcsak félre búvik,

hanem a tűző napra

mög verő esőbe áll.

Újra élő bizton hitével

kezötökbe adja

a tisztán mögírt papírlapot

mög a jó termést adó holnapot.

A csupa „NAGYBÖTŰS” mindig mondta mikor összefutottak: -Ne hagyja abba az írást, mert azok boldogságot mög örömöt hajtanak ki az embör szívibe mög lelkibe. A kertjébe sokat kertészködött mög a gondolatait is léjegyözte. Mögírja a „Gyüttmönt” címmel életútját.

Ez a múltrul, a jelenrül, mög szellemisége szabadságának vágyárul szól.

Jön a bírósági möghallgatás, majd beszélgetés az elmeszakértővel, mög végül újra a bíróság.

Fölmentik, szellemisége szabadságát visszakapja.

Kikiáltja a világnak:

-Mostantúl szabadon élöm mög élvezöm az életöm mindön percit!

Országos pályázatra, ami az ellátotti jogok érvényesülésirül szól - a csongrádi Aranysziget Otthon segítségivel - filmöt készít barátjával – „Gyökeret kapott a lábam” címmel.

A film első helyezött lött, nem kérködik vele, de lelke mélyin nagyon boldog.

A „Mutassuk mög mennyire tudunk még Ö-zni”, hódmezővásárhelyi pályázaton írásaival három kategóriába is eredményösen szerepölt.

Nagy öröm éri. Új helyre, egyszemélyös apartmanba kőtözhetött. A lakás mög a kert nagyszerű kihívás.

A „Vásárhelyi beszédös lemez” pályázatra – mán két baráttal – filmöt készítenek.

A film helyet kapott a Vásárhelyi értékmegörző lemezön „Új kert születéssel” címmel.

Hangrészletök a filmbül:

„…Pihentetőként írni kezdök. Hogy mirül is?

Mikor a kertöt nézöm -, hát a nőrül, ki neköm mindig NŐ marad, mög a kert is ha éltetöm kert marad.

Erre mondjátok : bla…bla…bla - bla…bla…bla…

Én mög rá: A marha balga, ti mög balga marhák, ha így éröztök.:

A Nő!

Két takaros lábon járó ,

huncut szömű - nemcsak néző, látó is -

azt is möghall, amit nem köll,

de ha akar süketölő,

Tapintása mindönre fogható,

szaglása a világ levegőibe járó,

Mög jókat ízlelő virága

Itt áll elöttem

Ű a NŐ!

A külsejivel nem is vóna akkora baj, hanem amikor kinyittya, osztán rákezdi:

  • Milyen ez a dilimbös-dolombos…?

  • Ide még a kutya se,mög a macska se jár…!

Ilyenkor magamba jót nevetök, mer tudom ám, csak azt várja, hogy incselköggyek vele,mög egy szál virágot nyomjak a kezibe.

Mögkérdözték tűle, hogyan tovább?

Válasza ennyi vót summázva:

  • Mindig is a Vásárhelyi népök nyelvit beszéltem, így is éröztem, osztán mög mán írom is. Az a célon, hogy a mai napig élő nemzeti kincsünk, értékünk a vásárhelyi anyanyelv tovább élhessön a jövőnek.

Tudom, hogy részöse löhetök, mög löszök is hiszen csak hatvanhét éves vagyok.

Végül köszönhetöm annak, ki kedvesen mindig azt mondta: - ne hagyja abba az írást.

Most mán nem mint Gyüttmönt, hanem Vásárhelyrül elszármazottként mondom:

Viszontlátásra!

Benkő József Antal

             Aranysziget Otthon

         Csongrád

Kelt: 2017. március 27. napján


We use cookies on our website. Some of them are essential for the operation of the site, while others help us to improve this site and the user experience (tracking cookies).

You can decide for yourself whether you want to allow cookies or not. Please note that if you reject them, you may not be able to use all the functionalities of the site.

Ok