Levél a szellemiségrül hatvanon túl
Jegyzet
Így kezdődött:
„Amikor még harcolt benne
Az űr zűrös hányatott világa,
„Amikor möghalni kívánt a teste
Mindönt feledni akaró világa,
„ Amikor a vér feketén rajta
Az undor hányás, száradó bűz világa,
„Amikor szenvedő tűzzel égött
Való éne élni akaró világa,
„Amikor a színök feketék vótak
Harsogó fényök villámló világa
„Amikor a teste valótlan létbe úszott
Élni kezdött léte új világa,
„Amikor táncolni, mög vihogni járt
A fölkelő nap égő világa,
„Akkor újra kezdődött élete
mindig élő bizton világa.
A tragédia után gyütt az agyvérzés. Akadozik a beszéd, mög ráadásként béna a jobb oldala.
Jó embörök, mög segítő kezek, osztán még az ű hite, vágya vitte a gyógyulásba, szellemisége mög a teste fölépülésibe.
Öt éve mán annak, amikor a bírósági ítélet levele írja rúla: „Szellemileg korlátolt felelősségű egyén”. Azt is hozzátötte még:”kettő évig nem fellebbezhet.”
Akkor így ír róla:
-Lögyön mán olyan
A mám mög a holnapom,
Mint amilyen vagyok.
Né mán olyan
mint ez a hazug
gyűrött papiros.
-Neköd mög mindönkinek,
itt mög most,
teremtőnek mög világnak
Adom szavam,
hogy becsapott
ez a mocskos papiros.
Dógozott benne a harag, de talán még a bosszú vágya is. Hamarosan rágyütt arra, hogy hasztalan mög buta dolog ezökkel az érzésökkel együtt élni, osztán letött rúla.
Új otthonba kőtözhetött, itt befogadták mög elfogadták. A segítők között mögtanálta az igazi „nagybötűs embört”, de az is löhet, hogy az útkeresés segítötte hozzá.
Bizakodva ír:
-Ott tart mán,
hogy kinyílt szellemével
nemcsak félre búvik,
hanem a tűző napra
mög verő esőbe áll.
Újra élő bizton hitével
kezötökbe adja
a tisztán mögírt papírlapot
mög a jó termést adó holnapot.
A csupa „NAGYBÖTŰS” mindig mondta mikor összefutottak: -Ne hagyja abba az írást, mert azok boldogságot mög örömöt hajtanak ki az embör szívibe mög lelkibe. A kertjébe sokat kertészködött mög a gondolatait is léjegyözte. Mögírja a „Gyüttmönt” címmel életútját.
Ez a múltrul, a jelenrül, mög szellemisége szabadságának vágyárul szól.
Jön a bírósági möghallgatás, majd beszélgetés az elmeszakértővel, mög végül újra a bíróság.
Fölmentik, szellemisége szabadságát visszakapja.
Kikiáltja a világnak:
-Mostantúl szabadon élöm mög élvezöm az életöm mindön percit!
Országos pályázatra, ami az ellátotti jogok érvényesülésirül szól - a csongrádi Aranysziget Otthon segítségivel - filmöt készít barátjával – „Gyökeret kapott a lábam” címmel.
A film első helyezött lött, nem kérködik vele, de lelke mélyin nagyon boldog.
A „Mutassuk mög mennyire tudunk még Ö-zni”, hódmezővásárhelyi pályázaton írásaival három kategóriába is eredményösen szerepölt.
Nagy öröm éri. Új helyre, egyszemélyös apartmanba kőtözhetött. A lakás mög a kert nagyszerű kihívás.
A „Vásárhelyi beszédös lemez” pályázatra – mán két baráttal – filmöt készítenek.
A film helyet kapott a Vásárhelyi értékmegörző lemezön „Új kert születéssel” címmel.
Hangrészletök a filmbül:
„…Pihentetőként írni kezdök. Hogy mirül is?
–Mikor a kertöt nézöm -, hát a nőrül, ki neköm mindig NŐ marad, mög a kert is ha éltetöm kert marad.
Erre mondjátok : bla…bla…bla - bla…bla…bla…
Én mög rá: A marha balga, ti mög balga marhák, ha így éröztök.:
…
A Nő!
Két takaros lábon járó ,
huncut szömű - nemcsak néző, látó is -
azt is möghall, amit nem köll,
de ha akar süketölő,
Tapintása mindönre fogható,
szaglása a világ levegőibe járó,
Mög jókat ízlelő virága
Itt áll elöttem
Ű a NŐ!
A külsejivel nem is vóna akkora baj, hanem amikor kinyittya, osztán rákezdi:
-
Milyen ez a dilimbös-dolombos…?
-
Ide még a kutya se,mög a macska se jár…!
Ilyenkor magamba jót nevetök, mer tudom ám, csak azt várja, hogy incselköggyek vele,mög egy szál virágot nyomjak a kezibe.
Mögkérdözték tűle, hogyan tovább?
Válasza ennyi vót summázva:
-
Mindig is a Vásárhelyi népök nyelvit beszéltem, így is éröztem, osztán mög mán írom is. Az a célon, hogy a mai napig élő nemzeti kincsünk, értékünk a vásárhelyi anyanyelv tovább élhessön a jövőnek.
Tudom, hogy részöse löhetök, mög löszök is hiszen csak hatvanhét éves vagyok.
Végül köszönhetöm annak, ki kedvesen mindig azt mondta: - ne hagyja abba az írást.
Most mán nem mint Gyüttmönt, hanem Vásárhelyrül elszármazottként mondom:
Viszontlátásra!
Benkő József Antal
Aranysziget Otthon
Csongrád
Kelt: 2017. március 27. napján