.

Levél a szellemiségrül hatvanon túl

Jegyzet

 

Így kezdődött:

Amikor még harcolt benne

Az űr zűrös hányatott világa,

Amikor möghalni kívánt a teste

Mindönt feledni akaró világa,

Amikor a vér feketén rajta

Az undor hányás, száradó bűz világa,

Amikor szenvedő tűzzel égött

Való éne élni akaró világa,

Amikor a színök feketék vótak

Harsogó fényök villámló világa

Amikor a teste valótlan létbe úszott

Élni kezdött léte új világa,

Amikor táncolni, mög vihogni járt

A fölkelő nap égő világa,

Akkor újra kezdődött élete

mindig élő bizton világa.

A tragédia után gyütt az agyvérzés. Akadozik a beszéd, mög ráadásként béna a jobb oldala.

Jó embörök, mög segítő kezek, osztán még az ű hite, vágya vitte a gyógyulásba, szellemisége mög a teste fölépülésibe.

Öt éve mán annak, amikor a bírósági ítélet levele írja rúla: „Szellemileg korlátolt felelősségű egyén”. Azt is hozzátötte még:”kettő évig nem fellebbezhet.”

Akkor így ír róla:

-Lögyön mán olyan

A mám mög a holnapom,

Mint amilyen vagyok.

Né mán olyan

mint ez a hazug

gyűrött papiros.

-Neköd mög mindönkinek,

itt mög most,

teremtőnek mög világnak

Adom szavam,

hogy becsapott

ez a mocskos papiros.

Dógozott benne a harag, de talán még a bosszú vágya is. Hamarosan rágyütt arra, hogy hasztalan mög buta dolog ezökkel az érzésökkel együtt élni, osztán letött rúla.

Új otthonba kőtözhetött, itt befogadták mög elfogadták. A segítők között mögtanálta az igazi „nagybötűs embört”, de az is löhet, hogy az útkeresés segítötte hozzá.

Bizakodva ír:

-Ott tart mán,

hogy kinyílt szellemével

nemcsak félre búvik,

hanem a tűző napra

mög verő esőbe áll.

Újra élő bizton hitével

kezötökbe adja

a tisztán mögírt papírlapot

mög a jó termést adó holnapot.

A csupa „NAGYBÖTŰS” mindig mondta mikor összefutottak: -Ne hagyja abba az írást, mert azok boldogságot mög örömöt hajtanak ki az embör szívibe mög lelkibe. A kertjébe sokat kertészködött mög a gondolatait is léjegyözte. Mögírja a „Gyüttmönt” címmel életútját.

Ez a múltrul, a jelenrül, mög szellemisége szabadságának vágyárul szól.

Jön a bírósági möghallgatás, majd beszélgetés az elmeszakértővel, mög végül újra a bíróság.

Fölmentik, szellemisége szabadságát visszakapja.

Kikiáltja a világnak:

-Mostantúl szabadon élöm mög élvezöm az életöm mindön percit!

Országos pályázatra, ami az ellátotti jogok érvényesülésirül szól - a csongrádi Aranysziget Otthon segítségivel - filmöt készít barátjával – „Gyökeret kapott a lábam” címmel.

A film első helyezött lött, nem kérködik vele, de lelke mélyin nagyon boldog.

A „Mutassuk mög mennyire tudunk még Ö-zni”, hódmezővásárhelyi pályázaton írásaival három kategóriába is eredményösen szerepölt.

Nagy öröm éri. Új helyre, egyszemélyös apartmanba kőtözhetött. A lakás mög a kert nagyszerű kihívás.

A „Vásárhelyi beszédös lemez” pályázatra – mán két baráttal – filmöt készítenek.

A film helyet kapott a Vásárhelyi értékmegörző lemezön „Új kert születéssel” címmel.

Hangrészletök a filmbül:

„…Pihentetőként írni kezdök. Hogy mirül is?

Mikor a kertöt nézöm -, hát a nőrül, ki neköm mindig NŐ marad, mög a kert is ha éltetöm kert marad.

Erre mondjátok : bla…bla…bla - bla…bla…bla…

Én mög rá: A marha balga, ti mög balga marhák, ha így éröztök.:

A Nő!

Két takaros lábon járó ,

huncut szömű - nemcsak néző, látó is -

azt is möghall, amit nem köll,

de ha akar süketölő,

Tapintása mindönre fogható,

szaglása a világ levegőibe járó,

Mög jókat ízlelő virága

Itt áll elöttem

Ű a NŐ!

A külsejivel nem is vóna akkora baj, hanem amikor kinyittya, osztán rákezdi:

  • Milyen ez a dilimbös-dolombos…?

  • Ide még a kutya se,mög a macska se jár…!

Ilyenkor magamba jót nevetök, mer tudom ám, csak azt várja, hogy incselköggyek vele,mög egy szál virágot nyomjak a kezibe.

Mögkérdözték tűle, hogyan tovább?

Válasza ennyi vót summázva:

  • Mindig is a Vásárhelyi népök nyelvit beszéltem, így is éröztem, osztán mög mán írom is. Az a célon, hogy a mai napig élő nemzeti kincsünk, értékünk a vásárhelyi anyanyelv tovább élhessön a jövőnek.

Tudom, hogy részöse löhetök, mög löszök is hiszen csak hatvanhét éves vagyok.

Végül köszönhetöm annak, ki kedvesen mindig azt mondta: - ne hagyja abba az írást.

Most mán nem mint Gyüttmönt, hanem Vásárhelyrül elszármazottként mondom:

Viszontlátásra!

Benkő József Antal

             Aranysziget Otthon

         Csongrád

Kelt: 2017. március 27. napján


Cookies make it easier for us to provide you with our services. With the usage of our services you permit us to use cookies.
Ok