.

Mészáros Tamás: Fegyverrejtegetésért kettő év és hat hónap

 

Tyurosky Száva esete a Fehér Gárda ellenállási mozgalom felszámolásának idején

 

 

1950 őszén számolja fel a kommunista hatalom a hódmezővásárhelyi puszta népe által szervezett antikommunista ellenállási mozgalmat, a Fehér Gárdát. Az első hullámban elítélt 30 személyre súlyos börtönbüntetéseket szabott a Szegedi Megyei Bíróság. Az első két rendű vádlottat, Blahó Jánost és Kovács Istvánt pedig halálra ítélték, és az ítéletet rajtuk végrehajtották 1951 márciusában. A fehérgárdistáknál találtak a házkutatások során néhány rozsdás fegyvert is, ami bűnüket az elnyomó hatalom szemében megbocsáthatatlanná tette. Államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetése, illetve abban való részvétel volt a legsúlyosabb vád ellenük. Joggal gondolhatjuk a fehérgárdisták pere alapján, hogy a Rákosi-diktatúrában az efféle cselekményekkel megvádolt személyek nem menekülhettek meg a halálbüntetés vagy a súlyos börtönbüntetés kiszabása elől. Az alábbiakban ismertetett szintén a Csongrád Megyei Levéltárban (CSML B.I.6649/2/950) fellelhető eset azonban ellent mond ennek a vélekedésnek. Tyurosky Száva fegyverrejtegetési ügyét szintén a Szegedi Megyei Bíróságon tárgyalják, méghozzá éppen a Fehér Gárda Mozgalom felgöngyölítésének idején, a végkimenetel azaz a meghozott ítélet azonban oly mértékben eltér a fehérgárdistákétól, hogy az kérdéseket vet fel.

A battonyai Tyurosky Szávától 1950. október 13-án vettek fel gyanúsított jegyzőkönyvet az Államvédelmi Hatóság békéscsabai hivatalában. Tyurosky 18 és fél évével alig egy évvel volt fiatalabb, mint a Fehér Gárda per ekkoriban elfogott harmadrendű vádlottja, Rostás János, akit első fokon halálra ítéltek, másodfokon pedig életfogytiglan tartó börtönbüntetésre ítéltek el.

Tyurosky szerb nemzetiségű, büntetlen előéletű, kuláknak minősített magyar állampolgár. Műveltsége kapcsán annyit tudhatunk meg a gyanúsított jegyzőkönyvből, hogy 6 elemit végzett. Vallomását így kezdi: „Kulák családból származom, iskoláimat Battonyán végeztem el, majd azután nagyszüleimék gazdaságában dolgoztam a letartóztatásomig, kik szintén kulákok. Mint osztályidegennek, politikai beállítottságom szerint ellensége vagyok a demokráciának, a kommunistáknak.

Rokoni és az általam megválasztott baráti környezetem is olyan, hogy én körükben nyugodtan nyilváníthattam véleményt jobboldali vonatkozásban is.” Az ÁVH frazeológiája által áthatott fenti mondatokat biztosan nem mondta ebben a formában a fiatal felnőtt Tyurosky, viszont ahogy mások is, az ÁVH markában sajátjának elismerve, aláírta a vallomást.

Vallomását így folytatja: „Elismerem azt, hogy a házkutatás alkalmával lakásunkban talált forgó pisztoly az én tulajdonomat képezte. Ezt én már a felszabadulási idő után találtam a volt csendőr laktanyánál, s eldugtam a későbbi időkre. Elismerem azt is, hogy szintén a házkutatás alkalmával megtalált 1 db. 9-es Walter a 8 db. tölténnyel együtt szintén az én tulajdonomat képezte. [...] Elismerem, hogy tulajdonomat képezte a házkutatás alkalmával megtalált légpuska és 500 db. töltény is. [...] Elismerem azt, hogy 4 darab töltényt egy ízben a pisztolyomból kilőttem, azért, hogy ezzel a pisztoly használatában gyakorlatra tegyek szert. Én a fegyvereket azért vettem és rejtettem el a lakásomon, hogy esetleges rendszerváltozás esetén harcolhassak fegyveresen a kommunisták ellen, mivel ellensége vagyok a népi demokráciának, ill. a kommunistáknak. A magam politikai beállítottságom révén, a barátaim által hangoztatott amerikai vagy jugoszláv megszállásban én bíztam és ezt vártam is. Az amerikai vagy jugoszláv megszállást én több ízben hangoztattam is. Mindezen cselekményemet meggyőződésből, tudatosan követtem el.”

A fenti vallomást elolvasva az a gondolatom támadt, hogy ez a fiatalember mindent bevallott, amelyek közül akár egyetlenegyért is az 1950-es évek elején rutinszerűen a lehető legsúlyosabb büntetést, azaz a halálbüntetést szabta ki a totalitárius rendszer bírósága valamint helyzetét súlyosbítani látszott kulák származása. A lista kifejezetten hosszú: fegyverrejtegetés, fegyverhasználat elsajátítása, jugoszlávok és amerikaiak általi megszállás népszerűsítése, kommunisták hatalmának megdöntésére azaz államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való részvételre törekvés. Emlékeztetőül: ez utóbbiban való részvétellel vádolták a fehérgárdistákat is.

Október 20-án a szegedi államügyészségen felvett jegyzőkönyv tanúsága szerint Tyurosky bűnösnek vallotta magát, valamint a fegyverek állapotáról ad tájékoztatást. E szerint a Walter pisztoly és a légpuska használható állapotban volt a házkutatás idején, míg a forgótáras pisztoly működésképtelen volt.

Kiderül még, hogy a Walter pisztoly a nádtetőbe, míg a forgótáras pisztoly a WC cserép tetőjében volt eldugva. Nyilatkoztatták még a korszak gyakorlatának megfelelően nagyszülei és édesanyja földjének nagyságáról is. Érdekes fejlemény, hogy csak a fegyverrejtegetésről vallott Tyurosky, azaz a többi, ÁVH előtt bevallott bűncselekmény elkövetéséről szó sem esik a szegedi államügyészség előtt. Minden bizonnyal ennek a meglepő, megmagyarázhatatlan fordulatnak köszönheti többek közt szerencséjét a szerb nemzetiségű fiatalember. Az eset különösségét növeli, hogy a kor államügyészségének gyakorlatában egyáltalán nem jellemző az ÁVH előtt bevallott súlyos bűncselekmények figyelmen kívül hagyása.

1950. október 23-án küldte meg a szegedi államügyészség a Megyei bíróság büntetőtanácsa elnökének. A vádirat már kizárólag a fegyverek rejtegetésére irányult. A Szegedi Megyei Bíróság Dr. Margita István törvényszéki elnök által vezetett tanácsa november 3-án meghozott ítéletében bűnösnek mondta ki a 7150/1946. M.E.sz.r.2.§.1. bekezdésébe ütköző lőfegyver és lőszer engedély nélküli megszerzése és beszolgáltatásának elmulasztása által elkövetett bűntettben. Ezért Tyurosky Szávát főbüntetésként kettő és és hat hónap börtönre, mellékbüntetésként pedig öt évi hivatalvesztésre és politikai jogai gyakorlásának felfüggesztésére ítélte a Szegedi Megyei Bíróság.

Itt szükséges a viszonyítás miatt azt közreadni, hogy ugyanez a Szegedi Megyei Bíróság alig másfél hónappal később a „Blahó János és 29 társa ellen indított bűnügyben”, január 11-én meghozott ítéletében így indokolja a Fehér Gárda két vezetőjének halálos ítéletét: „Blahó János és Kovács István tevékenysége messze kimagaslik a társaik tevékenysége közül, súlyosbító körülményként jön náluk figyelembe, hogy a náluk lévő fegyverek rejtegetése miatt is halálbüntetés jár [...]” Ezen indoklás alapján tehát kizárólag fegyverrejtegetés miatt is halálra ítélhető lett volna Tyurosky Száva.

Tyurosky ítéletének indoklása a korszakra jellemző módon kezdődik: „Vádlott nevelő szülei tulajdonát képező 31 hold földön, mint kisegítő dolgozik” – tehát kulák származású, ahogy az már az ÁVH jegyzőkönyvéből is kiderült. Ez a megbélyegzés a Rákosi-diktatúra bíróságain szinte minden egyes esetben súlyosbító tényező. A Fehér Gárda per 1951. január 11-én meghozott ítélete esetében is megfigyelhető, hogy minél nagyobb földbirtokkal rendelkezett egy vádlott, annál nagyobb eséllyel kapott súlyosabb büntetést.

Az indoklás így folytatódik:

„A büntetés kiszabásánál a bíróságot maga a bűncselekmény és az azt elkövető személy társadalmi veszélyessége indította. Ennek keretében úgy találta, hogy a cselekmény rendkívüli nagy társadalmi veszélyességet hord magában és a vádlott kulák személye feltétlenül veszélyes a társadalmi rendre” (kiemelés a szerzőtől). Az indoklásban kitér a bíróság a jugoszláv veszélyre is:

„A vádlott Battonyán közel a határhoz élt, ahol a fegyvereknek osztályellenség kezében léte, feltétlenül hátrányos körülmény.” A határ közelségére való utalás egyértelműen arra vonatkozik, hogy miután Tito és Sztálin viszonya megromlott, - Tito „láncos kutyává” vált a Moszkvához feltétlen hűséggel tartozó, ahhoz mindenben igazodó magyarországi kommunisták számára is. Ennek az irányvonalnak megfelelve számos jugoszlávokkal kapcsolatos politikai pert folytattak le a magyar bíróságok. Így jugoszlávokkal való összejátszással, vagy esetleg annak tervezésével vádolt személyeket ítélnek ártatlanul súlyos börtön büntetésre. Olyan személyeket is elítéltek így, akiknek semmiféle kapcsolata nem volt jugoszláv állampolgárokkal illetve semmiféle tervük nem volt a Magyar Népköztársaság déli szomszédjával kapcsolatosan.

A bíróság az ítélet kiszabásakor enyhítő körülménynek vette, Tyurosky beismerő vallomását, büntetlen előéletét, valamint fiatal korát.

A fenti indoklás alapján is sokkal komolyabb büntetés lett volna várható. Ugyanis e szerint nagy társadalmi veszélyt jelentett, - a ráadásul kulák és ugyanakkor szerb származású - Tyurosky Száva. Összességében megállapítható, hogy a korszak többi, hasonló peréhez képest nagyon alacsony büntetést szabtak ki rá. Valóban a fiatalkora mentette volna meg a battonyai fegyverrejtegetőt? A Fehér Gárda per fiataljain nem segített a koruk: a 21 éves Rostás Jánost életfogytiglan tartó börtönbüntetésre, a 22 éves ifj. Szőke Pált 8 évi börtönbüntetésre, a 23 éves Mérai Kálmánt pedig 13 évi börtönbüntetésre ítélte a Szegedi Megyei Bíróság.

A kutatás jelenlegi szakaszában nem lehetséges kielégítő magyarázatot adni Tyurosky Száva esetére, az további kutatást igényel. Mindenesetre Tyurosky pere távolabbról szemlélve felhívja a figyelmet a Rákosi-diktatúra igazságszolgáltatásának jelentősmértékű következetlenségeire, közelebbről nézvést pedig a fegyverrejtegetéssel is vádolt Fehér Gárda tagok büntetésének súlyosságára. Véleményem szerint a Fehér Gárda történetének jobb megértéséhez szükség van az akkori, hasonló jellegű, illetve részben hasonló perek vizsgálatára.

Mészáros Tamás

We use cookies on our website. Some of them are essential for the operation of the site, while others help us to improve this site and the user experience (tracking cookies).

You can decide for yourself whether you want to allow cookies or not. Please note that if you reject them, you may not be able to use all the functionalities of the site.

Ok