Aldobolyi Nagy György
Gondolatok Aldobolyi Nagy György „Súgó nélkül” c.
verses kötetéről
A verseskötet a szokásos klasszikus, de írhatnánk úgyis, hogy akármelyik mai élvonalbeli költő kötetének tartalmát tekintjük, annak címe, tartalma mindezektől lényegesen eltér. Ilyen színházi témát talán csak egy írónál lehetett találni, Heltainál Jenőnél a 19. század utolsó éveiben. Ez a kötet azért is különleges, mert a szerző zeneszerző és verseit is megzenésítette. Kár, hogy ezt nem mutatja be a kötet egyik-másik kottából néhány részt ezzel is alátámasztva, hogy nem csak olyan nagyszerű, vidám, derűs és szórakoztató színházban játszották darabjait, hanem ő az ottani életet is megörökítette zenei aláfestéssel. Ilyenek voltak:a Kairosz Kiadó 2003-ban kiadott kötetben, amelyet Szabados Árpád Illusztrálta és a borítékot is ő tervezte.
A versgyűjteményt Jordán Tamás színész, a Magyar Nemzeti Színház igazgatója ajánlja és tíz tételben foglalja össze a szerző munkájából egy-egy mondatot kivéve, amely jól kifejezi ajánlásának indokait.
A kötet hátsó borító lapján kézzel írott Szíházbüfé vers olvasható, amelynek befejezése: Maga a színház. De még mindig volt mit írnia. A kötet borítólapjának behajtott szélét Útközben című versével díszítette. Ez az ő elért 60. év utáni időszakot néhány valóban jellegzetes jelenséggel mutatja be, ahogyan a már nem aktívákat is jellemzi.
Aki színházlátogató, de mások is különös érdeklődéssel és lelkesedéssel olvashatják végig- abba nem hagyva- a színházi élet olyan eseményeit, az ott tevékenykedők munkáját, amely igazi újdonság. Mindezek nem csak egyszerű leírások, hanem valóságos megjelenítése ezekben a versekben. A szerző törekvése nem felszínes, leíró jellegű, hanem a belülről fakadó érzések, gondolatok gazdag tárháza. Hasonlatai valóban kitűnően megjelenítik a személyeket és a színház tartozékait.
A bevezető vers a Színházat számos hasonlattal mutatja be, azután a Színész, akit csak a szerep hajtja este meghal, reggel felkel, a Színésznő olyan mint egy kismadár, mert úgy játszik, hogy hol röppen, hol dalol. A Direktornak nehéz az élete, harccal teli a mindennapja, a Primadonna, mint a színészek között a legnagyobb, ezt ki is hangsúlyozza. Nagyszerűen mutatja be A nagy öreget, aki elmondja korai életét, akit úgy mutat be, mint aki szeretett volna Művész úr lenni, de tulajdonképpen ma is csak a pincérek hívják Művész úrnak. A színházi zenész aki az élményekben tobzódik, s bár poros az árok és néha unja is szerepét, mégis szereti (ez mindenképpen saját magára, a kötet szerzőjére vonatkozhat).
A kellékes munkáját talán senki nem ismeri, aki úgy állítja össze a szükséges kellékeket, hogy azok előadás közben problémát ne okozzanak, mégis úgy alakítja ki, amit meg kell eleveníteni. Jó néhány megoldást mutat be a vers, amely csodálatba ejtheti az olvasót, hogy milyen ötleteinek kell lenni egy kellékesnek. Fúrni-faragni, festékeket keverni, és még sok mindent kitalálni. A Rendező saját elképzelései szerint módosítja, új formába önti az író munkáját és ezzel a legnagyobbnak tekinti magát, amit azután környezete is átvesz. Azért is igaz a vers, mert még a kitüntetéseket is leginkább a rendezők kapják, nem pedig az írók. A vers üzenete az, hogyha a rendező is a többiekhez igazodna, az jót tenne neki. A Kritikus nehéz feladatának megoldása eltér a tömeg véleményétől, ezért is kevesen támogatják.
A próba, a színház a nézőkért van, még ha nem is töltik meg a nézőteret. Előadás után újra jón a holnap és elindul ismét a színész onnan, ahol tegnap este volt. A színészház, ahol a színész hazát talál. A színházi zenész élményekben tobzódik, lelke messze jár, miközben teste az árokban muzsikál.
A modern idők között a mozit, a mozi-zongoristát, a televízió nézőt, hangsúlyozva a kalandfilmeket említi, majd a Levél odaátra Bilicsi Tivadarnak, a barátnak küldi. Ő, aki elment, de mégis itt van közöttünk, mert nem feledjük.
A sokszor és sokak által felvetett kérdésre: a színházi siker elérésére olvashatjuk a választ az utolsó versében. A sokirányú próbálkozás soha nem vezetett eredményre és úgy tűnik, hogy kizárólag a tiszta szándék hozza meg és adja meg az igazi sikert. (Ez így igaz, mert nemcsak a színházi, de minden emberi tevékenységre is vonatkozik).
Dr. Dobos Irma