.

Békés megyei vonatkozások Kovács István rendkívüli vásárhelyi életrajzi kalauzában

hvasarhely  

A lexikonnál szűkebb terjedelmű, csak személyekre szorítkozó Who’s Who-nak hazánkban is komoly tradíciója van. Napjainkban lejátszódó reneszánszának fő hajtóereje a tulajdonviszonyokban, a társadalom szemléletmódjában beállt változásokban, valamint a számítástechnika fejlődésében gyökeredzik. Ma könyvek/lexikonok, honlapok, weblapok segítenek az általunk ismert személyek alaposabb megismerésében, és hozzájárulnak a számunkra ismeretlen személyiségek felfedezéséhez.


Regionalitás tekintetében világi/globális, nemzeti, megyei, városi, kerületi „Ki kicsoda?” (= K.k.) ismert. Milyen öröm fog el bennünket, ha a nemzeti K.k.-ban földinkre, egy globális K.k.-ban pedig szülővárosunk K.k.-jában is előforduló jeles személyiségre bukkanunk. (Vannak olyan ismerőseim, akik kikapcsolódásként, kíváncsiskodásként olvassák el a számukra ismeretlen település K.k.-ját.) Válogatás szempontjából megkülönböztetünk specializált és általános K.k.-t. [Előbbire példa a „Ki-kicsoda Békés megye tudományos életében” (1986), az utóbbira pedig a „Ki kicsoda Békéscsabán’99” (1999) kiadvány. Az előbbi 198, az utóbbi 469 jeles személyiséget mutat be.] A merítés kortársakból vagy elhunytakból, vagy azok együttes halmazából történhet. A szócikkekbe foglalt válogatás egy vagy akár több évszázadra visszatekintő (retrospektív) is lehet. Ha a szócikkek terjedelme részletekbe menően kitágul, akkor a kiadvány lexikonná válik (Pl. Orosházi könyvek és alkotók kislexikona: jan.2010)
A K.k. szerkesztője, szerzője mit tekint kvintesszenciának? A jeles személyeket milyen attribútumok szerint válogatja? Nos, itt van a kutya elásva. Ami biztos: Mindig vannak olyan személyek, akik metodikai okokból, forrás vagy irodalom hiányában kimaradnak. A finanszírozó pedig ─ ki nem tapintható módon ─ bizonyos mértékben mindig megköti a szerző kezét. Lásd a „Benificium accipere libertatem vendere est.” latin mondást.
Lehetetlen az egyes személyek szócikkének terjedelmét azonosra méretezni, és mindenki portréját bemutatni a címoldalon. A személyiség bonyolultsága és izgalmas életpályája, annak bőséges feldolgozottsága igencsak terjedelmesebb szócikkre csábítja a szerzőt. Nehéz összehasonlítani, rangsorolni az adott régió szellemi vagy anyagi kultúráját szerfelett gyarapító személyiségeket. A hierarchia kialakításának bonyolultságára a „Primus inter pares” latin mondás is rávilágít. Ezért kell csínján bánni a különböző települések K.k.-jában található személyek számának az összehasonlításával. Nem csupán a település lélekszáma, hanem a merítés korábban már taglalt kondíciói is jócskán belejátszanak az adatbázis terjedelmébe. [Ezért viszonylag magas Gyula város helytörténeti és információs honlapjának „Ki kicsoda” linkjében található személyek száma (5628).]
Az internet elterjedése lehetővé tette, hogy K.k. könyvek kézbevételén túl a városok információs honlapján a lépésenként bővíthető K.k. link is megjelenjen. Könyv─elektronikus párosra jó példa Sarkad [Sarkadi ki kicsoda könyv (2005) ─ elektronikus változat (2007)] és Szarvas [Szarvasi Krónika Kiskönyvtára 14. kötet (2010) ─ elektronikus Ki kicsoda? Szarvas (2010)] K.k.-ja.
Az állampolgárok migráció miatt egy-egy személyről akár több különböző aspektusú K.k.-ban is informálódhatunk, és így teljesebbé tehetjük ismeretünket. Summa summarum a várost, a megyét és országhatárokat áthidalja a „Ki Kicsoda?”
Jelen írás apropóját a fél évvel ezelőtt napvilágot látott, „500 év 2700 név” alcímű retrospektív Hódmezővásárhelyi életrajzi kalauz adja. Több mint 300 oldalas kiadvány Kovács István vásárhelyi helytörténész évtizedes anyaggyűjtő, szakirodalmazó munkájának a gyümölcse, a szüret pedig családi és baráti összefogás eredménye. A könyvet ─ annak nem mindennapos tartalmára való tekintettel, és a szerző iránti tisztelete gesztusaként ─ Dr. Blazovich László szegedi emeritus professzor mutatta be Hódmezővásárhelyen, a szerző egykori munkahelyén, a zsúfolásig megtelt Szent Antal utcai iskolai könyvtárban. A professzor úr frappánsan jegyzi meg a lokálpatrióta autorról: „Pista mindent tud Vásárhelyről, amit pedig nem, azt nem érdemes tudni.”
E rövid expozíció után a kedves és kíváncsi olvasóban azonnal felmerül a kérdés: Milyen haszonnal forgathatja egy Békés megyei ember a tőle nyugatabbra elterülő megyei kiadványt? A kötet forgatása milyen tanúságok levonására sarkallhatja az olvasót? Ott milyen emberi teljesítmények azok, amelyeket a város emlékezete hosszabb vagy rövidebb távon megőriz? Vezeti-e a jelenlegi kurzus a szerző kezét? Tudja-e a szerző terjedelmileg egyformán, de legalább is arányosan kezelni a helyi és országos hírű egyéniségeket? Foglalkozik-e az írás az etikailag kimagaslóan negatívnak nevezhető személyekkel?
A feltett kérdések közül egynéhányra választ ad Blazovich professzor a Vásárhelyi Látóhatár 24. számában megjelent elemző írásában is. Kategorikusan kijelenti, hogy az első olvasása során megszerette a kalauzt. „Mindenekelőtt azért, mert globalizálódó világunkban a helyi személyekhez kötődő értékeket mutat fel, és ezzel növeli a helyi azonosságtudatot. Tablót ad a kiemelkedő régiekről, megismerjük belőle,» hogy merre mentek és kik mentek az úton «. Továbbá kedves olvasmány. Előjönnek belőle a kutatásaim és baráti beszélgetések során előbukkant és megismert személyek, továbbá számos ismerős és barát, akik már nincsenek közöttünk. Emlékeimben, az olvasókéban egy időre megelevenednek a holtak, ahogy Radnóti írja: »beleisznak poharainkba«”.
Bevezetőjében a szerző a korábban felvetett kérdések közül néhányat ─ sejtésére támaszkodva ─ megválaszol. „Hódmezővásárhelyi életrajzi kalauz a városhoz kötődő (itt született, itt élt, vagy itt meghalt) azon ismert, vagy kevésbé ismert, olykor-olykor teljesen elfelejtett személyekről »ad eligazítást«, tájékoztatást, akik hatással voltak Vásárhely szellemi vagy anyagi kultúrájára, és az itt élők tevékenységüket a mindenkori közigazgatási határon belül fejtették ki.”

A városhoz kötődés megfogalmazásával Kovács István kinyitotta a kaput a be- és elvándorlók és az itt elhunyt békésiek előtt is. A könyv végén található regiszterek közül a születési helyek mutatója segít megtalálni Békés megye 28 településéről (Battonya→Végegyháza) elszármazott 88 személy nevét. A következőkben négy kiragadott személy (a békésiek sorrendben első és utolsó, valamint két közbülső) szócikke szolgáljon például a kalauz formai és szokatlanul alapos tartalmi felépítéséhez:

154. BÁRÁNY BÉLA (*Battonya, 1872. máj. 20. †Hillersleben, 1945. máj. 20.) szállító, fuvarozási nagyvállalkozó, tűzifa-kereskedő. 1910 és 1914 között a város szerződéses vállalkozója. Telephelye a Petőfi utcán. Testvére B. Lajos textiláru-nagykereskedő.
Forrás: Makó ─ Szigeti 2014. 37.
Irodalom: Fejérváry József 1929.

695. FEKETE GÉZA (*Békéscsaba,?†?) gyógyszerész. 1914-ben kerül Vásárhelyre gyógyszerészsegédnek a Szentháromság patikába, amelyet 1921-ben meg is vásárol. 1923. január 9-én megöli feleségét, amiért egy év nyolc hónap börtönbüntetést kap. Hét hónap után kormányzói kegyelembe részesül. 1928-ban külföldre távozik. 1937-ben gyógyszertárat vezet Marokkóban. 1947-ben a casablancai állami gyógyszerész szövetkezet szakembereként Magyarországra látogat a két ország gazdasági kapcsolatainak kiépítése céljából.
Irodalom: Húsz évi távollét után Casablancából Vásárhelyre érkezett Fekete Géza gyógyszerész = AU, 1947. júl. 2.: Földvári László:Fekete Géza, aki nem lőtte agyon magát Párizsban = Szeremlei évkönyv 2007. 81─92.

1590. MAGYAR (OSZADSZKI) EDE (*Orosháza, 1877. jan 31. † Szeged, 1912. máj. 5.) építész. Főleg Szegeden dolgozik. A szegedi Reök-palota 1907-es megépítése hírnevet szerez neki, és sorra kapja a megrendeléseket. A magyar szecesszió kiemelkedő tervezője, „magyar Gaudinak” is nevezik. Vásárhelyen a Simon-palota (1910) tervezése fűződik nevéhez. 35 évesen, önkezével vet véget életének.
Irodalom: MÉL; Bakonyi Tibor: Magyar Ede. Bp.1989.

2059. RONYECZ JÓZSEF (*Végegyháza, 1928. márc. 4. †Sukoró, 2007. szept. 17.) főiskolai tanár. Húsz évig tanít a vásárhelyi Kossuth Szakközépiskolában, közben Szeged és Csongrád megye fizika szakfelügyelője. 1976 és 1993 között a Székesfehérvári Kandó Kálmán Műszaki Szakközépiskola tanára. Az 1960-as évektől foglalkozik légpárnás eszközök fejlesztésével, a világon először alkalmaz kísérleti célú légpárnás tengelyt és szélmotort.
Forrás: www.elft.hu/aktual/ronyeczgyaszinfo)

Biztos mindenkinek szemet szúr Bárány Béla hillerslebeni halála. Akit a szócikk nem elégít ki, aki kíváncsi Hillerslebenre, az a forrásból vagy az irodalomból, továbbá az internetről megtudhatja, hogy Bárány Béla életének a náci genocídium (Shoah) vet véget. (Vele kapcsolatban két lágeres település neve bukkan fel: Bergen-Belsen és Hillersleben. Az utóbbi szóösszetételben az élet/leben szó felbukkanása igen bizzar!) A forrás és irodalom feltüntetése miatt feltétlen kiérdemli a kalauz a rendkívüli jelzőt.
Fekete Géza élete maga a krimi. Az én életem kevésbé lélegzetelállító. ─ állapíthatja meg magáról az olvasó. Fekete Géza gyilkosságát érthetetlen ítéletek, döntések követik. Még Horthy Miklós kormányzó is exponálja magát az ügyben. (A gyilkosságért 20 hónapra elítéltet 7 hónap után szabadlábra helyezik!) Akinek fúrja a kíváncsiság az oldalát, az a megadott irodalomban tovább búvárkodhat.
A következő két személyt bemutató szócikket olvasva is kérdések merülnek fel bennünk: Miért gyarapítja a hírhedt magyar öngyilkossági statisztikát 35 éves korában a nagyra hívatott Magyar Ede, a ”magyar Gaudi”? Mi lehetett volna a feltalálói vénáját jobban kibontakoztatni tudó Ronyecz Józsefből?
A település etikátlan és törvényáthágó figurái, a város lakosai által becézett (?) személyek sem kerülik el a szerző figyelmét. Többek között három híres betyárra: Szabó Miskára, Szabó Palkóra és Farkas Jancsira, továbbá Kántor Kata boszorkányra, valamint a méregkeverő Szalai Jáger Marira is szán néhány sort. Milyen is volt ez a XIX. század?
A szerző nem himsoviniszta, hiszen lánykori nevük alapján besorolt hölgyek is helyet kaptak kalauzában, mégpedig 9,4%-ban. Ez az érték kvázi megegyezik a parlamenti képviselőnőink 2014-ben mutatott 9,5 %-ával!
Kovács István politikai szemléletű kritikától, politikai transzformálástól távol tartja magát, csak a tényekre igyekszik hagyatkozni, és mindvégig hű marad az irodalomhoz, a forrásokhoz.
Ha választ akarunk kapni a „Mik vagyunk és hová megyünk?” kérdésre, akkor először feleletet kell adnunk a „Honnan jövünk?”-re. E probléma megoldásában nyújthatnak segítséget a „Ki kicsoda?” kötetek és az életrajzi kalauzok.

hbekescsaba             hsarkad              hvasarhely

Három kiragadott kiadvány címoldala (●Békés megye, 1986, 198 élőszemély;●Sarkad, 2005, több mint 200 XIX. és XX. századi élő és elhunyt személy;●Hódmezővásárhely, 2015, 2700 elhunyt személy)

Békéscsaba, 2016.01.12.

Domokos Tamás


 

We use cookies on our website. Some of them are essential for the operation of the site, while others help us to improve this site and the user experience (tracking cookies).

You can decide for yourself whether you want to allow cookies or not. Please note that if you reject them, you may not be able to use all the functionalities of the site.

Ok