.

Csikós János öntőműhelyében

Csikós János kishomoki öntőműhelyében példás rend uralkodik. Halk zümmögést hallunk, a gázzal működő kemencét fűtik föl. Közel ötszáz fokon égetik a hőálló anyagba formázott viaszmintákat.
Egy másik, szintén a földbe vájt kemencében  egy hatalmas tégely várakozik a nemes anyagra, a bronzra. Két nap múlva a téli  hideg ellenére forróság és  morajló hang kíséretében, a talpunk alatt rezonáló föld lüktetése fogad bennünket.
 
A homokágyásban előkészített tűzálló formák tátongnak. Föltárul a földbe vájt kemence ajtaja, s a mester egy hosszúnyelű „merőkanállal” mintát vesz a tégelyben fortyogó lávafolyamból, majd a formákat egyenként megtölti a vöröses-sárgás, folyékony bronzzal. Mire az öntőformák  megtelnek bronzzal, addigra elfogy a levegőnk is, ezért kimegyünk a szabadba.

Várakozunk. Minden ragyog a napsütésben. A mester int, nézzük meg a munkát. Fogó és kalapács segítségével kibontja a még forró, de már szilárd alkotást. A mű  születésének lehetünk tanúi. Számunkra varázslat, csodálhatjuk a  művészi remeket, mely az  ember és természet szülötte...
Kép és szöveg: Benák Katalin
 

We use cookies on our website. Some of them are essential for the operation of the site, while others help us to improve this site and the user experience (tracking cookies).

You can decide for yourself whether you want to allow cookies or not. Please note that if you reject them, you may not be able to use all the functionalities of the site.

Ok