.

A patak éneke

 
Beszélgetés Petrőczi Éva
József Attila-díjas költővel
 
 „Uram, te tetted
 hogy sötét
 habjaim fölött
 végre hajnalodik."
 
Petrőczi Éva (eredeti neve: Ludwig Éva) költő, író, műfordító, irodalomtörténész, publicista
1951-ben, Pécsett született. A szegedi egyetemen angol irodalom speciális képzés szakon szerzett oklevelet. Rendkívül gazdag és tartalmas életútja páratlan tehetségről, szorgalomról és alázatról tanúskodik. 2013-ban kapta meg a József Attila-díjat.
2013 novemberében jelent meg a „Mint a gyerekkor" című kötete, szülővárosában, Pécsett. Eddig tizenhárom verses-, kettő próza-, négy műfordítás- és tudományos kötetet publikált, számos antológiában jelentek meg a művei. Magyar és külföldi ösztöndíjakat kapott tudományos munkájáért. A Reformátusok Lapja, a Nagyvilág és a Tempevölgy – munkatársa, de más folyóiratokban is rendszeresen előfordulnak az írásai. Sokat rádiózik, „Fülszöveg" könyvismertetései közkedveltek.
A patak éneke nem egyszerűen Petrőczi Évának a Kálvin Kiadónál megjelent kötetének címe, hanem magának a költőnek, kortárs irodalmunk egyik leghívebb alkotójának megszemélyesítése is.
A Vásárhelyi Látóhatár olvasói két éve találkozhattak vele, ugyanis Petrőczi Éva írta Fenyvesi Félix Lajos „Egy régi templomra" című könyvének utószavát illetve ajánlotta figyelmünkbe a kötetet Akinek Hódmezővásárhely a Wittenbergje című írásával.
 
Nyomban adódik a kérdés: Önnek mely magyar város a Wittenbergje? Miért?
 
Kettő is van. Az egyik a szülővárosom, Pécs, ahol „ember és polgár" lettem, a másik Sárospatak, amelyet felnőtt költőként, majd kutatóként szerettem meg.
 
A Károli Gáspár Református Egyetem nyugalmazott intézetvezető egyetemi docense. Egyetemi tanárkodása időszakából mit tart legnagyobb eredményének, mire emlékszik legszívesebben?
 
A kezdetekre, amikor az egyetem igazi tan-fészek volt, betlehemi szerénységű közös karácsonnyal, s régi magyaros tanítványaink Sárospatakra, Göncre, Vizsolyba kalauzolásával. S természetesen a kutatás és a tanítás párhuzamos öröme is felejthetetlen, az, hogy négy saját gyermekem mellé az ott töltött tizennyolc év további gyermekeket hozott az életembe, nem „csak" tanítványokat...
 
Ön a Puritanizmuskutató Intézet alapítója. Milyen cél vezérelte, amikor az alapítást kezdeményezte?
 
Magyarországon a puritanizmust, ezt a 17. századi lelkiségi irányzatot elsősorban teológusok kutatták. Én megkíséreltem a nagyon gazdag magyar puritán irodalom beemelését oda, ahová tartozik: literatúránk vonulatába. Második szándékom pedig az volt, hogy angol nyelvű publikációkban a magyar puritanizmusról az eddiginél több hírt adjak. S természetesen szép számmal voltak magyar és angol nyelvű puritán óráim is; egy ízben előfordult, hogy egy amerikai vendéghallgatónak – mindmáig baráti kapcsolatban vagyunk – beszélhettem a hazája és a magyar puritán irodalom közötti különbségekről és hasonló vonásokról. Az Intézet – legnagyobb fájdalmamra és terveimmel ellentétben – nyugdíjba „vonulásom" pillanatában megszűnt. Ettől függetlenül sok konferencián, intézményben, gyülekezetben tartok puritán témájú előadásokat, tehát e szívemnek és értelmemnek oly kedves témához nem lettem hűtlen.
 
Férjével, dr. Szabó András irodalomtörténész professzorral szerkesztették a „Zsoltár a régi magyar irodalomban" című kötetet. Ebben Öntől is megjelent egy tanulmány, a zsoltáríró régi nőköltőkről. Mi volt e kötet előzménye? A magyar irodalomban milyen szerepe van a zsoltároknak?
 
E kötet előzménye a 2007-es csurgói „régi magyaros" zsoltárkonferencia volt. Maga a zsoltár egyházi kultúránkban és költészetünk történetében egyaránt fontos, az évszázadok során a költők (a férfiak gyakrabban, mint a nők!) számtalan zsoltárparafrázist írtak és írnak, Magyarországon elsősorban Szenci Molnár Albert gyönyörű fordításai –átköltései nyomán; én magam is.
 
Milyen tervei vannak?
 
Terveim? Elsősorban a lehető legtöbb időt szeretném hat kislányunokámmal tölteni, de születőben van két újabb, szintén puritán tanulmánykötetem is, egy Szlovákiában, egy pedig a sárospataki Teológia „Nemzet, egyház, művelődés" sorozatában, amelyben eddig két kötetem jelent meg. Várok és remélek új verseket is, ez azonban nem emberi szándék, elhatározás kérdése. Születésükről Isten dönt.
 
Ajánlás: Petrőczi Éva blogja www.petroczieva.blogspot.hu
 
Benák Katalin

We use cookies on our website. Some of them are essential for the operation of the site, while others help us to improve this site and the user experience (tracking cookies). You can decide for yourself whether you want to allow cookies or not. Please note that if you reject them, you may not be able to use all the functionalities of the site.

Ok